dbo:abstract
|
- Az ókori Egyiptom naptárai a történelem első naptárai, a ma is alkalmazott naptárak alapjai, az egyiptomi csillagászok zsenialitásának bizonyítékai. Egyiptomban nagyon korán kialakultak egységes kalendáriumrendszerek: egyesek szerint már az i. e. 5. évezredtől, de az i. e. 4. évezred végétől vagy az i. e. 3. évezred elejétől kezdve biztosan kétféle naptárat alkalmaztak. Az egyik a holdhónapokon alapult és a mezőgazdaság céljait szolgálta, a másik az ókori Kelet legpontosabb naptára volt és adminisztratív célokra alkalmazták. Az adminisztratív naptárban vezették be legelőször a 365 napos évet és a szökőnapokat. Ezt vette alapul Szoszigenész, amikor Julius Caesar kezdeményezésére kidolgozta a julián naptárat. Azért éppen az egyiptomi naptárat vette alapul a tudós, mert e naptár minden korabeli kalendáriumnál pontosabb és közérthetőbb volt. A ma is érvényes Gergely-naptár Caesar kalendáriumán alapszik, lényegében annak pontosítása. A julián és a Gergely-naptár mellett az egyiptomi adminiszratív naptárból ered a kopt naptár is, amely a hónapneveket is egy az egyben innen vette át. A holdhónapokon alapuló agrárnaptár 12 hónapból állt és mindössze 354 napot tartalmazott, ezért minden 2-3 évben plusz napokat kellett beiktatni, hogy a naptár összhangban legyen az évszakok változásával. Feltételezések szerint ezt a kalendáriumot Felső-Egyiptomban a Szothisz (a Szíriusz csillag) szabályozta, aminek heliakus felkelése egybeesett a Nílus áradásával. A mezőgazdaság szempontjából ez volt a legkritikusabb nap az évben. Amikor a Szothisz nem volt látható a tizenkettedik hónapban, egy plusz hónapot iktattak be. Ezt a naptárat vették alapul a babiloni naptár elkészítésénél, amely a holdhónapokat és a 354 napos évet is megtartotta. Egyesek szerint az agrárnaptár Felső-Egyiptommal egy időben Alsó-Egyiptomban is kifejlődött, ahol azt a Nap járásához igazították. Amikor Alsó- és Felső-Egyiptomot Narmer vagy Meni fáraó Kr. e. 3100 körül egyesítette, az alkalmazott naptárakat egységesítették. (hu)
- Az ókori Egyiptom naptárai a történelem első naptárai, a ma is alkalmazott naptárak alapjai, az egyiptomi csillagászok zsenialitásának bizonyítékai. Egyiptomban nagyon korán kialakultak egységes kalendáriumrendszerek: egyesek szerint már az i. e. 5. évezredtől, de az i. e. 4. évezred végétől vagy az i. e. 3. évezred elejétől kezdve biztosan kétféle naptárat alkalmaztak. Az egyik a holdhónapokon alapult és a mezőgazdaság céljait szolgálta, a másik az ókori Kelet legpontosabb naptára volt és adminisztratív célokra alkalmazták. Az adminisztratív naptárban vezették be legelőször a 365 napos évet és a szökőnapokat. Ezt vette alapul Szoszigenész, amikor Julius Caesar kezdeményezésére kidolgozta a julián naptárat. Azért éppen az egyiptomi naptárat vette alapul a tudós, mert e naptár minden korabeli kalendáriumnál pontosabb és közérthetőbb volt. A ma is érvényes Gergely-naptár Caesar kalendáriumán alapszik, lényegében annak pontosítása. A julián és a Gergely-naptár mellett az egyiptomi adminiszratív naptárból ered a kopt naptár is, amely a hónapneveket is egy az egyben innen vette át. A holdhónapokon alapuló agrárnaptár 12 hónapból állt és mindössze 354 napot tartalmazott, ezért minden 2-3 évben plusz napokat kellett beiktatni, hogy a naptár összhangban legyen az évszakok változásával. Feltételezések szerint ezt a kalendáriumot Felső-Egyiptomban a Szothisz (a Szíriusz csillag) szabályozta, aminek heliakus felkelése egybeesett a Nílus áradásával. A mezőgazdaság szempontjából ez volt a legkritikusabb nap az évben. Amikor a Szothisz nem volt látható a tizenkettedik hónapban, egy plusz hónapot iktattak be. Ezt a naptárat vették alapul a babiloni naptár elkészítésénél, amely a holdhónapokat és a 354 napos évet is megtartotta. Egyesek szerint az agrárnaptár Felső-Egyiptommal egy időben Alsó-Egyiptomban is kifejlődött, ahol azt a Nap járásához igazították. Amikor Alsó- és Felső-Egyiptomot Narmer vagy Meni fáraó Kr. e. 3100 körül egyesítette, az alkalmazott naptárakat egységesítették. (hu)
|