| dbo:abstract
|
- Az öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás. Az öröklés az emberhez, mint természetes személyhez kapcsolódik, a jogi személyek jogutódlása nem tekinthető annak. Egyetemes jogutódlás, ami azt jelenti, hogy az örökhagyó halála után a vagyona egészét vagy annak egy hányadát szerzi meg az örökös. Az öröklésnek két formája alakult ki: a és a . A római jog óta a legtöbb jogrendszer az utóbbi elsőbbségét ismeri el és törvényes öröklésre csak végintézkedés hiányában kerül sor. A jogrendszerekben eltérés van abban a kérdésben, hogy az örökléshez szükséges-e az örökös valamilyen elfogadó nyilatkozata: míg bizonyos jogrendszerekben (pl. a római jogban) az, más rendszerekben (pl. a mai magyar jogban) nem. Ez utóbbit ipso iure öröklésnek nevezzük. Ilyenkor az elhunyt vagyona nem válik uratlanná, nem jön létre nyugvó hagyaték, hanem a tulajdonos személyében történt változás a törvény erejénél fogva azonnal megtörténik. (hu)
- Az öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás. Az öröklés az emberhez, mint természetes személyhez kapcsolódik, a jogi személyek jogutódlása nem tekinthető annak. Egyetemes jogutódlás, ami azt jelenti, hogy az örökhagyó halála után a vagyona egészét vagy annak egy hányadát szerzi meg az örökös. Az öröklésnek két formája alakult ki: a és a . A római jog óta a legtöbb jogrendszer az utóbbi elsőbbségét ismeri el és törvényes öröklésre csak végintézkedés hiányában kerül sor. A jogrendszerekben eltérés van abban a kérdésben, hogy az örökléshez szükséges-e az örökös valamilyen elfogadó nyilatkozata: míg bizonyos jogrendszerekben (pl. a római jogban) az, más rendszerekben (pl. a mai magyar jogban) nem. Ez utóbbit ipso iure öröklésnek nevezzük. Ilyenkor az elhunyt vagyona nem válik uratlanná, nem jön létre nyugvó hagyaték, hanem a tulajdonos személyében történt változás a törvény erejénél fogva azonnal megtörténik. (hu)
|
