| dbo:abstract
|
- Az intelligencia kutatásában az 1960-as évekig a faktoranalitikus megközelítés volt a meghatározó. A faktoranalízis módszere nevéhez köthető. Ezzel a módszerrel vizsgálta különböző intelligenciával kapcsolatos tesztkérdések eredményeit. Korrelációt keresett az egyes itemek közt. Vizsgálatai alapján megalkotta a „g” faktort, amelyet az faktoraként azonosított. Ez a faktor szerinte az okosság és a butaság meghatározója. Meggyőződése, hogy az ezt a faktort mérik. Ezzel a faktorral mindenki eltérő mértékben rendelkezik. Az általános faktoron kívül Spearman szerint léteznek , úgynevezett „s” faktorok. Ezek különféle képességekre, feladattípusokra vonatkoznak. Például a számtani és térbeli viszonyokban való eligazodást vizsgáló feladatok más és más „s” faktort vizsgálnak. Spearman nézeteivel sokan nem értettek egyet. Louis Leon Thurstone szintén a faktoranalízis módszerét használva arra talált bizonyítékot, hogy nem létezik egy általános „g” faktor, ehelyett egy sor létezését hangsúlyozta. Hét ilyen csoportfaktort írt le (240 résztvevővel felvett 57 különböző teszt faktoranalízise alapján): számolás, verbális fluencia, verbális jelentés, perceptuális sebesség, tér, gondolkodás és memória. Ezekből összeállította az elsődleges mentális képességek tesztjét. E teszt módosított változatát mai napig használják némi változtatásokkal. Thurstone azon reménye, hogy faktoranalízis segítségével feltárja az intelligencia alapelemeit, nem valósult meg. Ennek okai, hogy az elsődleges képességek közt jelentős korreláció van, ami az általános intelligenciaelképzelést támogatja, valamint a faktoranalízis azon képessége, hogy mennyi alapképességet fog feltárni, attól függ, hogy milyenek a kiinduló tesztek tételei. (hu)
- Az intelligencia kutatásában az 1960-as évekig a faktoranalitikus megközelítés volt a meghatározó. A faktoranalízis módszere nevéhez köthető. Ezzel a módszerrel vizsgálta különböző intelligenciával kapcsolatos tesztkérdések eredményeit. Korrelációt keresett az egyes itemek közt. Vizsgálatai alapján megalkotta a „g” faktort, amelyet az faktoraként azonosított. Ez a faktor szerinte az okosság és a butaság meghatározója. Meggyőződése, hogy az ezt a faktort mérik. Ezzel a faktorral mindenki eltérő mértékben rendelkezik. Az általános faktoron kívül Spearman szerint léteznek , úgynevezett „s” faktorok. Ezek különféle képességekre, feladattípusokra vonatkoznak. Például a számtani és térbeli viszonyokban való eligazodást vizsgáló feladatok más és más „s” faktort vizsgálnak. Spearman nézeteivel sokan nem értettek egyet. Louis Leon Thurstone szintén a faktoranalízis módszerét használva arra talált bizonyítékot, hogy nem létezik egy általános „g” faktor, ehelyett egy sor létezését hangsúlyozta. Hét ilyen csoportfaktort írt le (240 résztvevővel felvett 57 különböző teszt faktoranalízise alapján): számolás, verbális fluencia, verbális jelentés, perceptuális sebesség, tér, gondolkodás és memória. Ezekből összeállította az elsődleges mentális képességek tesztjét. E teszt módosított változatát mai napig használják némi változtatásokkal. Thurstone azon reménye, hogy faktoranalízis segítségével feltárja az intelligencia alapelemeit, nem valósult meg. Ennek okai, hogy az elsődleges képességek közt jelentős korreláció van, ami az általános intelligenciaelképzelést támogatja, valamint a faktoranalízis azon képessége, hogy mennyi alapképességet fog feltárni, attól függ, hogy milyenek a kiinduló tesztek tételei. (hu)
|
