| dbo:abstract
|
- Az űrrepülés egyfajta ballisztikus repülés, melynek során a felbocsátott eszköz eléri a világűrt. Az űrrepülés történhet az űreszköz belsejében lévő emberekkel, vagy emberek nélkül. Az előbbit „emberes űrrepülésnek” nevezzük. Az ember nélküli űrrepülésekhez tartoznak a felbocsátott műholdak (más néven űrszondák). Az űrrepülés célja lehet tudományos (pl. csillagászati, mezőgazdasági), katonai (felderítő műholdak), kereskedelmi (pl. kommunikációs műholdak, űrturizmus). A világűr eléréséhez rakétára van szükség (a jelenlegi földi technológiai színvonalunk szerint), ami a célba juttatandó eszköz pályára állítását végzi, aminek első fázisa a Föld gravitációs erejének legyőzése, a megfelelő sebesség és magasság elérése. A már űrben lévő eszköz haladhat meghajtással (ekkor a pályáját vagy helyzetét módosítani tudja) vagy meghajtás nélkül. Ennek a témakörnek a tanulmányozása az égi mechanika tárgykörébe tartozik. Ha az űreszköz már elérte a világűrt és pályára állt, a rakétameghajtás helyett más meghajtási módot is használhat: a napvitorlás esetén a napszél nyomását nagy felületű napvitorlával az űrhajó folyamatos gyorsítására használják fel; az elméletben létező mágneses vitorlás a Nap által kibocsátott napszél elektromosan töltött részecskéit statikus mágneses térrel téríti el, és így tesz szert tolóerőre (az elv „plazmameghajtás” néven is ismeretes). Az ionhajtómű szintén nem alkalmas a Földről való felbocsátásra, de a világűrben való haladásra igen. Egyes űreszközök igen hosszú ideig a világűrben maradnak, mások megsemmisülnek a légkörbe való visszatérés során, pályára állnak, leszállnak vagy becsapódnak az égi objektumok felszínén. (hu)
- Az űrrepülés egyfajta ballisztikus repülés, melynek során a felbocsátott eszköz eléri a világűrt. Az űrrepülés történhet az űreszköz belsejében lévő emberekkel, vagy emberek nélkül. Az előbbit „emberes űrrepülésnek” nevezzük. Az ember nélküli űrrepülésekhez tartoznak a felbocsátott műholdak (más néven űrszondák). Az űrrepülés célja lehet tudományos (pl. csillagászati, mezőgazdasági), katonai (felderítő műholdak), kereskedelmi (pl. kommunikációs műholdak, űrturizmus). A világűr eléréséhez rakétára van szükség (a jelenlegi földi technológiai színvonalunk szerint), ami a célba juttatandó eszköz pályára állítását végzi, aminek első fázisa a Föld gravitációs erejének legyőzése, a megfelelő sebesség és magasság elérése. A már űrben lévő eszköz haladhat meghajtással (ekkor a pályáját vagy helyzetét módosítani tudja) vagy meghajtás nélkül. Ennek a témakörnek a tanulmányozása az égi mechanika tárgykörébe tartozik. Ha az űreszköz már elérte a világűrt és pályára állt, a rakétameghajtás helyett más meghajtási módot is használhat: a napvitorlás esetén a napszél nyomását nagy felületű napvitorlával az űrhajó folyamatos gyorsítására használják fel; az elméletben létező mágneses vitorlás a Nap által kibocsátott napszél elektromosan töltött részecskéit statikus mágneses térrel téríti el, és így tesz szert tolóerőre (az elv „plazmameghajtás” néven is ismeretes). Az ionhajtómű szintén nem alkalmas a Földről való felbocsátásra, de a világűrben való haladásra igen. Egyes űreszközök igen hosszú ideig a világűrben maradnak, mások megsemmisülnek a légkörbe való visszatérés során, pályára állnak, leszállnak vagy becsapódnak az égi objektumok felszínén. (hu)
|
