This HTML5 document contains 30 embedded RDF statements represented using HTML+Microdata notation.

The embedded RDF content will be recognized by any processor of HTML5 Microdata.

Namespace Prefixes

PrefixIRI
wikipedia-huhttp://hu.wikipedia.org/wiki/
dcthttp://purl.org/dc/terms/
dbohttp://dbpedia.org/ontology/
foafhttp://xmlns.com/foaf/0.1/
dbpedia-huhttp://hu.dbpedia.org/resource/
n13https://web.archive.org/web/20070927221014/http:/www.arcanum.hu/haditechnika/lpext.dll/HT_1982-1992/154/161/
prop-huhttp://hu.dbpedia.org/property/
n14http://www.urvilag.hu/
rdfshttp://www.w3.org/2000/01/rdf-schema#
freebasehttp://rdf.freebase.com/ns/
rdfhttp://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#
n4http://hu.dbpedia.org/resource/Sablon:
owlhttp://www.w3.org/2002/07/owl#
provhttp://www.w3.org/ns/prov#
xsdhhttp://www.w3.org/2001/XMLSchema#
n6http://hu.dbpedia.org/resource/Kategória:

Statements

Subject Item
dbpedia-hu:Szaljut–7
rdfs:label
Szaljut–7
owl:sameAs
freebase:m.01kkvz
dct:subject
n6:Szaljut_űrállomások
dbo:wikiPageID
22197
dbo:wikiPageRevisionID
21603328
dbo:wikiPageExternalLink
n13:162%3Ffn=document-frame.htm&f=templates&2.0 n14:article.php%3Fid=2104 n14:article.php%3Fid=2105
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
n4:Szovjetunió n4:Jegyzetek n4:Műhold_infobox
prop-hu:kép
Salyut7 with docked spacecraft.jpg
prop-hu:képaláírás
A Szaljut–7 egy rákapcsolódott űrhajóval
prop-hu:név
Szaljut–7
prop-hu:periódus
90
prop-hu:személyzet
3
prop-hu:tömeg
19824.0
prop-hu:élettartam
3216
prop-hu:energiaellátás
dbpedia-hu:Napelem
prop-hu:hordozórakéta
dbpedia-hu:Proton_(hordozórakéta)
prop-hu:indításDátuma
1982
prop-hu:indításHelye
dbpedia-hu:Bajkonuri_űrrepülőtér
prop-hu:nssdcId
1982
prop-hu:visszatérésDátuma
1991
dbo:abstract
A Szaljut–7 (oroszul: Салют–7) más jelzéssel DOSZ–5–2 1982-ben indított szovjet űrállomás volt. A Szaljut–6 programjának folytatásaként állították pályára a Szaljut-program utolsó tagjaként. Élettartama alatt 6 személyzetet fogadott, amelyek összesen 816 napot töltöttek a fedélzetén. Ezen az űrállomáson dolgozott az első francia űrhajós, az első indiai űrhajós és a második szovjet űrhajósnő is. Az állandó személyzetek új űrrepülési időtartamrekordokat is beállítottak. Első (Iszkra–2) és második (Iszkra–3) alkalommal indítottak az űrállomás zsilipkamrájának segítségével műholdat. 1985-re kiderült, hogy a Szaljut–7 használhatatlan állapotban van, a kapcsolat megszakadt vele, a rendszerek fagyott állapotba kerültek. Mivel tartani lehetett tőle, hogy az amerikai Skylab-hez hasonlóan irányítatlanul fog belépni a légkörbe és ott előre nem látható kárt okoz, elhatározták, hogy két tapasztalt űrhajóssal felméretik az űrállomás műszaki állapotát. Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov és Viktor Petrovics Szavinih a Szojuz T–13 fedélzetén 1985. június 6-án indultak el. A Szojuz–T13 két nap múlva ért a Szaljut–7 közelébe. Először a külső állapotát mérték fel, majd az új, lézeres dokkoló berendezéssel hozzákapcsolódtak. A kéttagú legénység oxigénmaszkban és melegen öltözve hatolt be az állomásra. A helyzetét úgy stabilizálták, hogy a napelemek a Nap felé nézzenek, és legyen energia a berendezések működtetéséhez. A legénység helyreállította az állomás életfenntartó rendszerét, de közben többször visszatértek a Szojuzra, hogy testüket felmelegítsék. A kommunikációs rendszert június végére sikerült helyreállítaniuk és kijelentették, hogy az űrállomás ismét üzemképes. 1985. június 23-án megérkezett a teherűrhajó, ami további felszerelést és üzemanyagot szállított. A személyzet ekkorra már földmegfigyelő kísérleteket is végre tudott hajtani. A Koszmosz–1669 július 21-én dokkolt. A legénység augusztus 2-án ötórás űrsétát hajtott végre, melynek során újabb napelemtáblákat helyeztek el. A Koszmosz-1669 augusztus 28-án vált le, és ellenőrzött visszatérést hajtott végre a légkörbe két nappal később. A Szojuz T–14 1985. szeptember 18-án csatlakozott az űrállomáshoz. Dzsanibekov, és a T14 egyik tagja, Georgij Mihajlovics Grecsko szeptember 25-én levált az állomásról a Szojuz T–13-mal és automatikus leszállást hajtott végre. Ők voltak az első űrhajósok, akik más űrhajóval kerültek orbitális pályára és másik űrhajóban tértek vissza a Földre. Ezután az új szovjet űrállomás, a Mir építése miatt már kevés űrhajós kereste fel a Szaljut–7-et. Repülése alatt két modult csatoltak rá, ezek a Koszmosz–1443 és Koszmosz–1686, amelyek katonai célra tervezett TKSZ űrhajók voltak. Az első modult biztonsági okokból még lakatlan állapotban kapcsolták az űrállomáshoz. A Szaljut–7 egyik legfontosabb feladata a Mir moduláris űrállomáson használható technikák kipróbálása volt. Az utolsó személyzet, amely meglátogatta, a Mir első személyzete volt, amely manőver egyben a Szojuz űrhajók manőverezési képességeit is demonstrálta. A Szaljut–7 és a Koszmosz–1686 kísérleti modulegyüttes 1991. február 7-én lefékeződve irányítás nélkül tért vissza a Föld légkörébe, ahol szétesett, és darabjai Chile és Argentína lakatlan területeire zuhantak.
prov:wasDerivedFrom
wikipedia-hu:Szaljut–7?oldid=21603328&ns=0
dbo:wikiPageLength
5312
foaf:isPrimaryTopicOf
wikipedia-hu:Szaljut–7
Subject Item
dbpedia-hu:Szaljut-7
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Szaljut–7
Subject Item
wikipedia-hu:Szaljut–7
foaf:primaryTopic
dbpedia-hu:Szaljut–7