This HTML5 document contains 97 embedded RDF statements represented using HTML+Microdata notation.

The embedded RDF content will be recognized by any processor of HTML5 Microdata.

Namespace Prefixes

PrefixIRI
wikipedia-huhttp://hu.wikipedia.org/wiki/
dcthttp://purl.org/dc/terms/
dbohttp://dbpedia.org/ontology/
foafhttp://xmlns.com/foaf/0.1/
dbpedia-huhttp://hu.dbpedia.org/resource/
prop-huhttp://hu.dbpedia.org/property/
n8http://hu.dbpedia.org/resource/Fájl:
schemahttp://schema.org/
rdfshttp://www.w3.org/2000/01/rdf-schema#
n12http://www.ontologydesignpatterns.org/ont/dul/DUL.owl#
rdfhttp://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#
n5http://hu.dbpedia.org/resource/Sablon:
owlhttp://www.w3.org/2002/07/owl#
n9https://history.army.mil/brochures/tunisia/
provhttp://www.w3.org/ns/prov#
xsdhhttp://www.w3.org/2001/XMLSchema#
wikidatahttp://www.wikidata.org/entity/
n15http://hu.dbpedia.org/resource/Kategória:

Statements

Subject Item
dbpedia-hu:Hasso_von_Manteuffel
prop-hu:csatái
dbpedia-hu:Tunéziai_hadjárat
dbo:battle
dbpedia-hu:Tunéziai_hadjárat
Subject Item
dbpedia-hu:Tunéziai_hadjárat
rdf:type
owl:Thing n12:Event dbo:Event schema:Event dbo:SocietalEvent wikidata:Q1656682 dbo:MilitaryConflict
rdfs:label
Tunéziai hadjárat
dct:subject
n15:Franciaország_a_második_világháborúban n15:Észak-afrikai_hadszíntér_a_második_világháborúban n15:1943 n15:A_Harmadik_Birodalom_elleni_hadműveletek_a_második_világháborúban n15:1942 n15:Brit_hadműveletek_a_második_világháborúban n15:Tunézia n15:Amerikai_hadműveletek_a_második_világháborúban
dbo:wikiPageID
1725001
dbo:wikiPageRevisionID
23804665
dbo:wikiPageExternalLink
n9:tunisia.htm%7Ctitle=Tunisia%7Cchapter=%7Cauthor=%7Cpublisher=US
foaf:name
Tunéziai hadművelet
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
n5:Jegyzetek n5:Portál n5:Cite_book n5:Hely n5:Második_világháború n5:Zászló n5:Nemzetközi_katalógusok n5:Olasz_Királyság n5:Csata_infobox n5:Refhely
prop-hu:accessdate
20
prop-hu:author
Barbara Brooks Tomblin John Keegan Winston S. Churchill
prop-hu:eredmény
Szövetséges győzelem
prop-hu:helyszín
dbpedia-hu:Tunézia dbpedia-hu:Észak-Afrika
prop-hu:isbn
0 9789630784573 978963076608166144
prop-hu:konfliktus
dbpedia-hu:Második_világháború
prop-hu:név
Tunéziai hadművelet
prop-hu:pozíciósTérkép
Afrika
prop-hu:publisher
Európa Könyvkiadó Európa The University Press of Kentucky
prop-hu:title
A második világháború 2 A második világháború With Utmost Spirit : Allied Naval Operations in the Mediterranean, 1942-1945
prop-hu:url
https://history.army.mil/brochures/tunisia/tunisia.htm|title=Tunisia|chapter=|author=|publisher=US Army Center of Military History
prop-hu:year
1999 2008 2004
prop-hu:egyikFél
dbpedia-hu:Amerikai_Egyesült_Államok border|22px Egyesült Királyság n8:US_flag_48_stars.svg 25
prop-hu:erők
500000 350000
prop-hu:időpont
--11-17
prop-hu:másikFél
25 dbpedia-hu:Harmadik_Birodalom
prop-hu:parancsnokok
n8:US_flag_48_stars.svg Giovanni Messe dbpedia-hu:Kenneth_Anderson border|22px Bernard Montgomery border|22px Lloyd Fredendall n8:Flag_of_the_United_Kingdom.svg 25 border|22px George Patton dbpedia-hu:Dwight_D._Eisenhower
prop-hu:veszteségek
290000 76020
dbo:abstract
A tunéziai hadjárat az angolszász szövetségesek közös akciója volt az Észak-Afrikában állomásozó német csapatokkal szemben 1942. november 17. és 1943. május 13. között. 1942. október 23-án Egyiptomban megkezdődött a második el-alameini csata. November 2-án a brit 7. és 10. páncéloshadosztály mélyen betört a német-olasz vonalakba, és a fasiszta csapatok kénytelenek voltak megkezdeni a visszavonulást nyugat felé. Hat nappal később a szövetségesek – a Torch hadműveletben – partra szálltak a Vichy-kormány által ellenőrzött Marokkóban és Algériában. Ezt követően Kenneth Anderson tábornok a brit 1. hadsereggel elindult Tunézia felé, hogy az Afrikakorpsot két tűz közé szorítsa. Tunézia szintén a Vichy-kormány fennhatósága alatt állt, főhelytartója Jean-Pierre Esteva tengernagy volt, aki nem állt át a szövetségesek oldalára, így a németek és az olaszok egy hónap leforgása alatt komoly hídfőt építettek ki Tunisz és Bizerte körül. Megérkezett Afrikába a 10. páncéloshadosztály, a Hermann Göring ejtőernyős-páncéloshadosztály és a 334. gyaloghadosztály. Átvezényeltek Tunéziába két olasz hegyivadász-zászlóaljt, valamint hat zászlóaljt a Superga gyalogoshadosztályból. A Luftwaffe négyszáz repülőt vont el a keleti frontról, hogy támogassa a német szárazföldi akciókat. A német alakulatok a Walter Nehring tábornok vezetésével újonnan felállított 5. páncéloshadsereg parancsnoksága alá kerültek. A szövetséges támadás a november 24-éről 25-ére virradó éjjel indult meg, három irányban. A kezdeti kisebb sikerek után november 28-án erős védelmi vonalakba ütköztek, és az offenzíva elakadt. A szövetségesek több kisegítő támadást indítottak, de azok is eredménytelenül végződtek. December 1-jén kora reggel a németek és az olaszok erős ellentámadást indítottak Dzsedeida felől. Két oszlopban 40-40 tank tört előre. A szárazföldi erőket zuhanóbombázók támogatták. A britek kénytelenek voltak visszavonulni. Az utak megteltek járművekkel, amelyek könnyű célpontot kínáltak az ellenséges repülőknek és tüzérségnek. A következő nyolc napban a tengelyhatalmak Teburbától nyugatra verték vissza a brit-amerikai csapatokat, és a szövetségeseknek csak december 10-én, komoly áldozatok árán sikerült megállítaniuk a támadást. A szövetséges vezetés a sorozatos vereségek után arra az álláspontra jutott, hogy nem elég pótolni az elesetteket és az elvesztett járműveket, csak komolyabb változtatásokkal lehet legyőzni a tengelyhatalmakat. Úgy döntöttek, hogy fel kell állítani egy több hadosztályból álló erőt, amely több száz harckocsival és jóval erősebb légi támogatással rendelkezik, és az ellenséget nem egy-egy rövid frontszakaszon, hanem több száz kilométeren támadja. Ezekre az előkészületekre legalább két hónapot szántak, és meg kellett várni a rossz időjárás végét is. 1943 januárjában Rommel serege már közeledett kelet felől Tunéziához. A szövetségeseket aggasztotta a lehetőség, hogy Rommel és von Arnim csapatai találkoznak, mert egyesített erővel megindulhattak volna Algéria és Marokkó felé, ahol a szövetségeseknek csak part menti állásaik voltak. Ahhoz, hogy az angolszászok megakadályozhassák az ellenséges hadseregek egyesülését, blokkolniuk kellett azokat a szorosokat, amelyeken át Rommel útja vezetett az Atlasz-hegységen át. Januárban a németek megtámadták a francia és a brit szektor határterületét, és mintegy 16 kilométerrel vetették hátra a szövetségeseket. A német 5. páncéloshadsereg először a francia XIX. hadtestre mért csapást Fondouknál január 2-án, majd az amerikai II. hadtestre Bu-Aráda térségében január 18-án, majd Faidnél január 30-án. Ez a támadás megakasztotta az amerikai II. hadtest felkészülését a Maknasszi elleni támadására. Február 3-án a szövetségesek akciót indítottak a Faid-hágó ellen, de az elbukott, és a támadók kénytelenek voltak visszavonulni. Február elején a németek ellencsapást indítottak Dél-Tunéziában is. Arnim 10. páncéloshadosztálya a keleti hegyláncon átvezető Faid-hágó térségében, Rommel 21. hadosztálya attól délre lerohanta az amerikai II. hadtestet. Eisenhower a sorozatos vereségek miatt több szövetséges parancsnokot leváltott, és a korábbinál jóval nagyobb hatáskört adott Alexander tábornoknak. Mivel az amerikai II. hadtest sok embert és felszerelést vesztett, valamint a britek szerint taktikailag inkompetens volt, az offenzíva következő szakaszában az amerikaiak inkább kisegítő szerepet kaptak a britek mellett. Eisenhower George Patton tábornokot nevezte ki az amerikai sereg élére, helyettese Omar Bradley tábornok lett. Március 6-án Rommel megtámadta a 8. Brit Hadsereget Médeninénél, de Montgomery csapatai – tüzérségi és harckocsitűzzel kombinált légitámadásokkal – megállították az előrenyomulást. Két hét múlva Montgomery frontális támadást indított, és március 31-ére visszavetette a németeket a keleti hegylánc tengerparti végéhez. 1943 tavaszán a szövetségesek megindították a végső támadást a német hídfő ellen, és egyre kisebb helyre szorították össze a német-olasz csapatokat, amelyek folyamatosan hátráltak a tenger felé. Május 12-én Arnim tábornok bejelentette a megadást. Több mint 275 ezer katona adta meg magát, köztük a német és az olasz főparancsnok.
dbo:causalties
76 020 290 000-362 000
dbo:result
Szövetséges győzelem
dbo:strength
350 000 500 000
dbo:commander
dbpedia-hu:Erwin_Rommel dbpedia-hu:Giovanni_Messe dbpedia-hu:Bernard_Montgomery dbpedia-hu:Albert_Kesselring dbpedia-hu:Hans-Jürgen_von_Arnim dbpedia-hu:Kenneth_Anderson dbpedia-hu:Dwight_D._Eisenhower dbpedia-hu:George_Patton
dbo:territory
dbpedia-hu:Tunézia dbpedia-hu:Észak-Afrika
prov:wasDerivedFrom
wikipedia-hu:Tunéziai_hadjárat?oldid=23804665&ns=0
dbo:wikiPageLength
45918
foaf:isPrimaryTopicOf
wikipedia-hu:Tunéziai_hadjárat
Subject Item
wikipedia-hu:Tunéziai_hadjárat
foaf:primaryTopic
dbpedia-hu:Tunéziai_hadjárat