| dbo:abstract
|
- Magyarláposi Bernády György (Bethlen, 1864. április 10. – Marosvásárhely, 1938. október 22.) gyógyszerész, jogász, politikus, illetve Marosvásárhely polgármestere 1902–1912 és 1926–1929 között. A gyakran csak városépítőnek nevezett polgármester nevéhez kötődik a város egyik legnagyobb modernizációs folyamata. Az ő polgármesteri mandátuma alatt alakult ki a település belvárosát máig meghatározó arculat. Ebben az időszakban épült a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épülete, az akkori városháza, a Közigazgatási Palota és Kultúrpalota. Az akkori kort meghaladó, Marosvásárhely méretét tekintve hatalmas infrastrukturális beruházások kezdeményezője volt. Kezdeményezésére jött létre a csatorna hálózat, közvilágítás bevezetése, illetve a Maros mentén épült villanytelep. Az ő polgármestersége alatt került aszfaltozásra, illetve kövezésre a legfontosabb utak, de számos új utcát is hoztak létre. Rendkívül fontos szerepet vállalt a település oktatási, kulturális és szociális rendszerének kialakításában, illetve fejlesztésében. A trianoni békeszerződés utáni polgármesterségét nem jellemezte ez a dinamizmus, ami az új politikai és gazdasági helyzetnek volt betudható. Mandátuma után sem húzódott vissza teljesen a közéletből, de inkább az egyház felé fordul és vallásos életet folytat, majd a református Vártemplomban gondnoki feladatokat vállalt. Az erdélyi magyarság helyzetének rosszabbodása miatt többször egyeztetett román politikusokkal, hasztalan. Életének utolsó két évét egészségi állapotának folyamatos romlása jellemezte. A 74 évesen elhunyt polgármester a református temetőben nyugszik. (hu)
- Magyarláposi Bernády György (Bethlen, 1864. április 10. – Marosvásárhely, 1938. október 22.) gyógyszerész, jogász, politikus, illetve Marosvásárhely polgármestere 1902–1912 és 1926–1929 között. A gyakran csak városépítőnek nevezett polgármester nevéhez kötődik a város egyik legnagyobb modernizációs folyamata. Az ő polgármesteri mandátuma alatt alakult ki a település belvárosát máig meghatározó arculat. Ebben az időszakban épült a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épülete, az akkori városháza, a Közigazgatási Palota és Kultúrpalota. Az akkori kort meghaladó, Marosvásárhely méretét tekintve hatalmas infrastrukturális beruházások kezdeményezője volt. Kezdeményezésére jött létre a csatorna hálózat, közvilágítás bevezetése, illetve a Maros mentén épült villanytelep. Az ő polgármestersége alatt került aszfaltozásra, illetve kövezésre a legfontosabb utak, de számos új utcát is hoztak létre. Rendkívül fontos szerepet vállalt a település oktatási, kulturális és szociális rendszerének kialakításában, illetve fejlesztésében. A trianoni békeszerződés utáni polgármesterségét nem jellemezte ez a dinamizmus, ami az új politikai és gazdasági helyzetnek volt betudható. Mandátuma után sem húzódott vissza teljesen a közéletből, de inkább az egyház felé fordul és vallásos életet folytat, majd a református Vártemplomban gondnoki feladatokat vállalt. Az erdélyi magyarság helyzetének rosszabbodása miatt többször egyeztetett román politikusokkal, hasztalan. Életének utolsó két évét egészségi állapotának folyamatos romlása jellemezte. A 74 évesen elhunyt polgármester a református temetőben nyugszik. (hu)
|
