| dbo:abstract
|
- A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutassa be korának visszásságait. A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja a mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” mantra helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél előbbre, mert e tevékenység az mely egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést. A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában a Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt. Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül a titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írónak szolgáltatott inspirációt. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
- A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait. A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél előbbre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést. A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt. Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
- <api batchcomplete="">A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filoz༿iai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait.A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiปrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi 𠇮 világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfiloz༿iájn. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörᔝést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél elre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést.A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a par༽ia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves hปorú és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filoz༿us, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filoz༿usokkal szemben mind allegória, valójn Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt.Megjelenését követᔞn a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vฝolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű tovi sikereit, a Candide éleslátó ปrázolásm༽ja, valamint társadalomkritikája a késiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkivál műveként, valamint a nyugati kultúrn a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
- <api batchcomplete="">A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait.A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél előbbre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést.A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt.Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
- A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutassa be korának visszásságait. A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja a mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” mantra helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél előbbre, mert e tevékenység az mely egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést. A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában a Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt. Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül a titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írónak szolgáltatott inspirációt. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
- A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait. A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél előbbre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést. A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt. Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
- <api batchcomplete="">A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filoz༿iai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait.A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiปrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi 𠇮 világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfiloz༿iájn. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörᔝést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél elre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést.A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a par༽ia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves hปorú és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filoz༿us, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filoz༿usokkal szemben mind allegória, valójn Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt.Megjelenését követᔞn a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vฝolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű tovi sikereit, a Candide éleslátó ปrázolásm༽ja, valamint társadalomkritikája a késiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkivál műveként, valamint a nyugati kultúrn a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
- <api batchcomplete="">A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait.A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél előbbre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést.A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is. Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt.Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon. (hu)
|
