| dbo:abstract
|
- III. Ammistamru (esetleg II. Ammistamru) Ugarit királya volt i. e. 1260 – 1209 körül. Valószínűleg gyermekként került trónra. Felesége Bentesina leánya volt – talán Ehli-Nikal, de a válási dokumentum nem említi a feleség nevét –, ezzel a hettita uralkodóházzal is kapcsolatba került, mivel Bentesina másik leánya hettita herceg (Nerikkailisz) felesége volt, sógora, pedig III. Hattuszilisz leányát vette feleségül. Uralkodása alatt Föníciában békesség volt, az egyiptomiak és a hettiták a kádesi csata után nem keveredtek többet nyílt összecsapásba, majd a II. Ramszesz és III. Hattuszilisz között kötött szerződés a maradék ellentéteket is kisimította. Ugarit hosszú ideig utolsó harci cselekménye éppen a kádesi csata volt i. e. 1285 körül. A külső háborúk helyett Ammistamru életét belső ellentétek nehezítették meg. Ismert egy levele, amelyben III. Tudhalijasz és a karkemisi alkirályság segítségét kéri anyja és testvérei ellen. Döntőbírónak Szarhurunuvaszt kérték fel. A vita Ammistamru javára dőlt el, testvérei Ciprus szigetére (akkor Alašiya) menekültek. Ammistamru elvált Bentesina leányától (hazaküldte Amurrúba), és az ügyet ismét Karkemis alkirálya, I. Ini-Teszub próbálta elsimítani, a végeredményt azonban nem ismerjük. Ugarit és Amurru egy másik alkalommal területi hovatartozásának kérdése miatt került konfliktushelyzetbe, a fegyveres összecsapásokat ismét Ini-Teszub döntőbíráskodása akadályozta meg. Az is elképzelhető azonban, hogy ez a két esemény valójában egy, és Szijanni lázadása azonos Ammistamru feleségének és két idősebb fiának lázadásával. Ammistamru III. Arnuvandasz uralkodása idején halt meg, ezért a korszakban igen magasnak szánító életkort és hosszú uralkodási időt ért meg. Bentesina kapcsán trónra lépése i. e. 1260 környékére datálható, Arnuvandasz pedig i. e. 1209-ben kezdett uralkodni. Azért tekinthető szinte bizonyosnak, hogy megérte Arnuvandasz idejét, mert Ammistamru fia, VI. Ibiranu az ugariti trón átvételekor „megfeledkezett” a hettita király elé járulni. (hu)
- III. Ammistamru (esetleg II. Ammistamru) Ugarit királya volt i. e. 1260 – 1209 körül. Valószínűleg gyermekként került trónra. Felesége Bentesina leánya volt – talán Ehli-Nikal, de a válási dokumentum nem említi a feleség nevét –, ezzel a hettita uralkodóházzal is kapcsolatba került, mivel Bentesina másik leánya hettita herceg (Nerikkailisz) felesége volt, sógora, pedig III. Hattuszilisz leányát vette feleségül. Uralkodása alatt Föníciában békesség volt, az egyiptomiak és a hettiták a kádesi csata után nem keveredtek többet nyílt összecsapásba, majd a II. Ramszesz és III. Hattuszilisz között kötött szerződés a maradék ellentéteket is kisimította. Ugarit hosszú ideig utolsó harci cselekménye éppen a kádesi csata volt i. e. 1285 körül. A külső háborúk helyett Ammistamru életét belső ellentétek nehezítették meg. Ismert egy levele, amelyben III. Tudhalijasz és a karkemisi alkirályság segítségét kéri anyja és testvérei ellen. Döntőbírónak Szarhurunuvaszt kérték fel. A vita Ammistamru javára dőlt el, testvérei Ciprus szigetére (akkor Alašiya) menekültek. Ammistamru elvált Bentesina leányától (hazaküldte Amurrúba), és az ügyet ismét Karkemis alkirálya, I. Ini-Teszub próbálta elsimítani, a végeredményt azonban nem ismerjük. Ugarit és Amurru egy másik alkalommal területi hovatartozásának kérdése miatt került konfliktushelyzetbe, a fegyveres összecsapásokat ismét Ini-Teszub döntőbíráskodása akadályozta meg. Az is elképzelhető azonban, hogy ez a két esemény valójában egy, és Szijanni lázadása azonos Ammistamru feleségének és két idősebb fiának lázadásával. Ammistamru III. Arnuvandasz uralkodása idején halt meg, ezért a korszakban igen magasnak szánító életkort és hosszú uralkodási időt ért meg. Bentesina kapcsán trónra lépése i. e. 1260 környékére datálható, Arnuvandasz pedig i. e. 1209-ben kezdett uralkodni. Azért tekinthető szinte bizonyosnak, hogy megérte Arnuvandasz idejét, mert Ammistamru fia, VI. Ibiranu az ugariti trón átvételekor „megfeledkezett” a hettita király elé járulni. (hu)
|
