| dbo:abstract
|
- Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve világszerte is ismert és használt elővárosi-városi szóló busza. A 200-as buszcsaládot Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők és Finta László formatervező 1966-os tervei alapján építették. A 260-as típusának első prototípusát 1971-ben mutatták be, sorozatgyártása már 1972-ben megkezdődött, és egészen 2002-ig tartott. Összesen 72 547 darab 260-as busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából. Sikerét jelzi, hogy a világ nagy részére eljutott, legnagyobb számban a Szovjetunió és az NDK vásárolt a buszokból, de Lengyelországba, Törökországba is számos darab került, illetve vásárolt többek között Venezuela, Madagaszkár, Szíria, Tajvan és Izland is, napjainkban pedig számos helyen korhű felújítás után nosztalgiabuszként tartják. Magyarországon a legnagyobb felvásárló a BKV volt, több mint 2400 darab új buszt szereztek be 1972 és 1992 között. A Volán-társaságok révén vidéki városok helyi közlekedésében, illetve a helyközi közlekedésben is jelen voltak a 260-asok. Sikeréhez többek között hozzájárult az addigi szokásoktól eltérő formatervezés, a tetőhajlat elhagyása, vagy az akkor hatalmasnak számító nyitható ablakok, illetve hogy a busz a megrendelő igénye szerint számos műszaki elvárásnak meg tudott felelni. A járművezetők munkáját megkönnyítette a hidraulikus szervokormány és az automata sebességváltó, de készültek manuális váltóval is (főleg helyközi kivitelben), míg az üzemeltetők szempontjából az olcsóbb szervizelés jelentett előnyt. Troliváltozata a 260T, amely a csuklóssal ellentétben nem került sorozatgyártásra, mindössze kettő darabot építettek, egyik Budapesten, a másik Weimarban járt. Kísérleti darabként a MÁV-val együttműködve az Ikarus megpróbálkozott egy 260-asból átalakított sínautóbusszal is, melynek kivitelezése végül nem járt sikerrel. 1999-ben sűrített földgáz meghajtású (CNG) példányok is készültek, amelyek a Tisza Volánhoz kerültek, valamint ekkor próbálkozott meg az Ikarus gyár a 200-as sorozat felújított változatával, a Classic családdal is, melynek keretein belül készült el az Ikarus C60 típusú busz, ám a sorozatgyártás elmaradt. Az Ikarus 260-as csuklós változata az Ikarus 280-as, amely szintén nagy számban gyártott busztípus volt. (hu)
- Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve világszerte is ismert és használt elővárosi-városi szóló busza. A 200-as buszcsaládot Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők és Finta László formatervező 1966-os tervei alapján építették. A 260-as típusának első prototípusát 1971-ben mutatták be, sorozatgyártása már 1972-ben megkezdődött, és egészen 2002-ig tartott. Összesen 72 547 darab 260-as busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából. Sikerét jelzi, hogy a világ nagy részére eljutott, legnagyobb számban a Szovjetunió és az NDK vásárolt a buszokból, de Lengyelországba, Törökországba is számos darab került, illetve vásárolt többek között Venezuela, Madagaszkár, Szíria, Tajvan és Izland is, napjainkban pedig számos helyen korhű felújítás után nosztalgiabuszként tartják. Magyarországon a legnagyobb felvásárló a BKV volt, több mint 2400 darab új buszt szereztek be 1972 és 1992 között. A Volán-társaságok révén vidéki városok helyi közlekedésében, illetve a helyközi közlekedésben is jelen voltak a 260-asok. Sikeréhez többek között hozzájárult az addigi szokásoktól eltérő formatervezés, a tetőhajlat elhagyása, vagy az akkor hatalmasnak számító nyitható ablakok, illetve hogy a busz a megrendelő igénye szerint számos műszaki elvárásnak meg tudott felelni. A járművezetők munkáját megkönnyítette a hidraulikus szervokormány és az automata sebességváltó, de készültek manuális váltóval is (főleg helyközi kivitelben), míg az üzemeltetők szempontjából az olcsóbb szervizelés jelentett előnyt. Troliváltozata a 260T, amely a csuklóssal ellentétben nem került sorozatgyártásra, mindössze kettő darabot építettek, egyik Budapesten, a másik Weimarban járt. Kísérleti darabként a MÁV-val együttműködve az Ikarus megpróbálkozott egy 260-asból átalakított sínautóbusszal is, melynek kivitelezése végül nem járt sikerrel. 1999-ben sűrített földgáz meghajtású (CNG) példányok is készültek, amelyek a Tisza Volánhoz kerültek, valamint ekkor próbálkozott meg az Ikarus gyár a 200-as sorozat felújított változatával, a Classic családdal is, melynek keretein belül készült el az Ikarus C60 típusú busz, ám a sorozatgyártás elmaradt. Az Ikarus 260-as csuklós változata az Ikarus 280-as, amely szintén nagy számban gyártott busztípus volt. A típust ugyan használják még az országban rendes forgalomban is (a nosztalgiajáratok mellett), azonban számuk egyre alacsonyabb. 2021 márciusában Magyarországon Budapesten kívül 50 példány volt üzemben. Budapestről 2017-re tervezték kivonni a típust, de ez akkor nem valósult meg, még 2022 januárjában is 11 darab közlekedett a BKV üzemeltetésében. Végül 2022 novemberében vonták ki az utolsó példányokat a menetrend szerinti forgalomból a fővárosban. (hu)
- Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve világszerte is ismert és használt elővárosi-városi szóló busza. A 200-as buszcsaládot Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők és Finta László formatervező 1966-os tervei alapján építették. A 260-as típusának első prototípusát 1971-ben mutatták be, sorozatgyártása már 1972-ben megkezdődött, és egészen 2002-ig tartott. Összesen 72 547 darab 260-as busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából. Sikerét jelzi, hogy a világ nagy részére eljutott, legnagyobb számban a Szovjetunió és az NDK vásárolt a buszokból, de Lengyelországba, Törökországba is számos darab került, illetve vásárolt többek között Venezuela, Madagaszkár, Szíria, Tajvan és Izland is, napjainkban pedig számos helyen korhű felújítás után nosztalgiabuszként tartják. Magyarországon a legnagyobb felvásárló a BKV volt, több mint 2400 darab új buszt szereztek be 1972 és 1992 között. A Volán-társaságok révén vidéki városok helyi közlekedésében, illetve a helyközi közlekedésben is jelen voltak a 260-asok. Sikeréhez többek között hozzájárult az addigi szokásoktól eltérő formatervezés, a tetőhajlat elhagyása, vagy az akkor hatalmasnak számító nyitható ablakok, illetve hogy a busz a megrendelő igénye szerint számos műszaki elvárásnak meg tudott felelni. A járművezetők munkáját megkönnyítette a hidraulikus szervokormány és az automata sebességváltó, de készültek manuális váltóval is (főleg helyközi kivitelben), míg az üzemeltetők szempontjából az olcsóbb szervizelés jelentett előnyt. Troliváltozata a 260T, amely a csuklóssal ellentétben nem került sorozatgyártásra, mindössze kettő darabot építettek, egyik Budapesten, a másik Weimarban járt. Kísérleti darabként a MÁV-val együttműködve az Ikarus megpróbálkozott egy 260-asból átalakított sínautóbusszal is, melynek kivitelezése végül nem járt sikerrel. 1999-ben sűrített földgáz meghajtású (CNG) példányok is készültek, amelyek a Tisza Volánhoz kerültek, valamint ekkor próbálkozott meg az Ikarus gyár a 200-as sorozat felújított változatával, a Classic családdal is, melynek keretein belül készült el az Ikarus C60 típusú busz, ám a sorozatgyártás elmaradt. Az Ikarus 260-as csuklós változata az Ikarus 280-as, amely szintén nagy számban gyártott busztípus volt. (hu)
- Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve világszerte is ismert és használt elővárosi-városi szóló busza. A 200-as buszcsaládot Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők és Finta László formatervező 1966-os tervei alapján építették. A 260-as típusának első prototípusát 1971-ben mutatták be, sorozatgyártása már 1972-ben megkezdődött, és egészen 2002-ig tartott. Összesen 72 547 darab 260-as busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából. Sikerét jelzi, hogy a világ nagy részére eljutott, legnagyobb számban a Szovjetunió és az NDK vásárolt a buszokból, de Lengyelországba, Törökországba is számos darab került, illetve vásárolt többek között Venezuela, Madagaszkár, Szíria, Tajvan és Izland is, napjainkban pedig számos helyen korhű felújítás után nosztalgiabuszként tartják. Magyarországon a legnagyobb felvásárló a BKV volt, több mint 2400 darab új buszt szereztek be 1972 és 1992 között. A Volán-társaságok révén vidéki városok helyi közlekedésében, illetve a helyközi közlekedésben is jelen voltak a 260-asok. Sikeréhez többek között hozzájárult az addigi szokásoktól eltérő formatervezés, a tetőhajlat elhagyása, vagy az akkor hatalmasnak számító nyitható ablakok, illetve hogy a busz a megrendelő igénye szerint számos műszaki elvárásnak meg tudott felelni. A járművezetők munkáját megkönnyítette a hidraulikus szervokormány és az automata sebességváltó, de készültek manuális váltóval is (főleg helyközi kivitelben), míg az üzemeltetők szempontjából az olcsóbb szervizelés jelentett előnyt. Troliváltozata a 260T, amely a csuklóssal ellentétben nem került sorozatgyártásra, mindössze kettő darabot építettek, egyik Budapesten, a másik Weimarban járt. Kísérleti darabként a MÁV-val együttműködve az Ikarus megpróbálkozott egy 260-asból átalakított sínautóbusszal is, melynek kivitelezése végül nem járt sikerrel. 1999-ben sűrített földgáz meghajtású (CNG) példányok is készültek, amelyek a Tisza Volánhoz kerültek, valamint ekkor próbálkozott meg az Ikarus gyár a 200-as sorozat felújított változatával, a Classic családdal is, melynek keretein belül készült el az Ikarus C60 típusú busz, ám a sorozatgyártás elmaradt. Az Ikarus 260-as csuklós változata az Ikarus 280-as, amely szintén nagy számban gyártott busztípus volt. A típust ugyan használják még az országban rendes forgalomban is (a nosztalgiajáratok mellett), azonban számuk egyre alacsonyabb. 2021 márciusában Magyarországon Budapesten kívül 50 példány volt üzemben. Budapestről 2017-re tervezték kivonni a típust, de ez akkor nem valósult meg, még 2022 januárjában is 11 darab közlekedett a BKV üzemeltetésében. Végül 2022 novemberében vonták ki az utolsó példányokat a menetrend szerinti forgalomból a fővárosban. (hu)
|
