dbo:abstract
|
- A kelták azt vallották, hogy a fák az emberek Ĺ‘sei. Legfontosabb fának a tölgyet, az Ă©g istenĂ©nek növĂ©nyĂ©t találták. Kultikus helyeik is a tölgyesekben voltak. A druidák ide visszavonulva vĂvták utolsĂł harcaikat a keresztĂ©nyek ellen. A kelta ábĂ©cĂ©, az ogham betűi is fákrĂłl lettek elnevezve. Minden törzsnek volt egy szent fája (Ă©let fája), ez alatt a királyokat avatták. Ez a fa a törzs terĂĽletĂ©nek közepĂ©n állt, az egysĂ©g Ă©s a biztonság jelkĂ©pekĂ©nt. Ha az ellensĂ©g kidöntötte a növĂ©nyt, ezzel meggyalázta, Ă©s romlásba döntötte a nĂ©pet. A szent fa annyira fontos volt, hogy egy kisebb fát ami a közelĂ©ben nĹ‘tt, gyökerestĹ‘l elvittĂ©k a csatába, mert azt hittĂ©k, hogy amĂg ez náluk marad, akkor erejĂĽk biztosĂtott lesz. Másik szent növĂ©nyĂĽk a tölgy mellett a rajtuk Ă©lĹ‘sködĹ‘ fagyöngy volt. Plinius szerint: "A druidák semmit sem tartanak szebbnek a fagyöngynĂ©l, Ă©s annál a tölgyfánál, amelyen nĹ‘. TölgyerdĹ‘ket választanak ki ligetekĂĽl, Ă©s a fa levelei nĂ©lkĂĽl semmilyen szertartást nem vĂ©geznek. Azt hiszik ugyanis, hogy ami ezen a fákon nĹ‘, az az Ă©gbĹ‘l kĂĽldetett, Ă©s annak a jele, hogy a fát maga az isten választotta ki. Nagyon ritkán lehet fagyöngyöt lelni, de mikor találnak, ĂĽnnepi szertartást vĂ©geznek. Ezt a hold hatodik napján vĂ©gzik el, a holdtĂłl számĂtják hĂłnapjaik, Ă©veik, Ă©s harmincesztendĹ‘s Ă©vköreik kezdetĂ©t. Miután megtettĂ©k a kellĹ‘ elĹ‘kĂ©szĂĽleteket a fa alatti áldozatra Ă©s lakomára, egyetemes gyĂłgyĂtĂłkĂ©nt ĂĽdvözlik a fagyöngyöt, Ă©s kĂ©t olyan fehĂ©r bikát vezetnek a helyszĂnre, amelyek soha nem voltak megkötve. Egy fehĂ©r ruhába öltözött pap felmászik a fára, Ă©s aranysarlĂłval levágja a fagyöngöt, ezt fehĂ©r vászonba teszik. Azután feláldozzák az állatokat, Ă©s imádkoznak, hogy isten virágoztassa fel a maga ajándĂ©kát, Ă©s azokat, akiknek juttatta. Azt hiszik, hogy a fagyöngybĹ‘l kĂ©szĂtett ital a állatokat termĂ©kenysĂ©gre kĂ©szteti, Ă©s minden mĂ©reg ellenszere. Tűz eloltására is alkalmas." A Bile (szent fa) felsĹ‘ világa , az Ă©g , az istenek lakhelye, (a fa levelei Ă©s koronája). A fa közĂ©psĹ‘ rĂ©sze, a törzs, a fizikai a világ, az emberek terĂĽlete. Az alsĂł világ a fa gyökere, az Ĺ‘sök, a tenger az Immara, azaz a tĂşlvilági utazások szĂnhelye. (hu)
- A kelták azt vallották, hogy a fák az emberek Ĺ‘sei. Legfontosabb fának a tölgyet, az Ă©g istenĂ©nek növĂ©nyĂ©t találták. Kultikus helyeik is a tölgyesekben voltak. A druidák ide visszavonulva vĂvták utolsĂł harcaikat a keresztĂ©nyek ellen. A kelta ábĂ©cĂ©, az ogham betűi is fákrĂłl lettek elnevezve. Minden törzsnek volt egy szent fája (Ă©let fája), ez alatt a királyokat avatták. Ez a fa a törzs terĂĽletĂ©nek közepĂ©n állt, az egysĂ©g Ă©s a biztonság jelkĂ©pekĂ©nt. Ha az ellensĂ©g kidöntötte a növĂ©nyt, ezzel meggyalázta, Ă©s romlásba döntötte a nĂ©pet. A szent fa annyira fontos volt, hogy egy kisebb fát ami a közelĂ©ben nĹ‘tt, gyökerestĹ‘l elvittĂ©k a csatába, mert azt hittĂ©k, hogy amĂg ez náluk marad, akkor erejĂĽk biztosĂtott lesz. Másik szent növĂ©nyĂĽk a tölgy mellett a rajtuk Ă©lĹ‘sködĹ‘ fagyöngy volt. Plinius szerint: "A druidák semmit sem tartanak szebbnek a fagyöngynĂ©l, Ă©s annál a tölgyfánál, amelyen nĹ‘. TölgyerdĹ‘ket választanak ki ligetekĂĽl, Ă©s a fa levelei nĂ©lkĂĽl semmilyen szertartást nem vĂ©geznek. Azt hiszik ugyanis, hogy ami ezen a fákon nĹ‘, az az Ă©gbĹ‘l kĂĽldetett, Ă©s annak a jele, hogy a fát maga az isten választotta ki. Nagyon ritkán lehet fagyöngyöt lelni, de mikor találnak, ĂĽnnepi szertartást vĂ©geznek. Ezt a hold hatodik napján vĂ©gzik el, a holdtĂłl számĂtják hĂłnapjaik, Ă©veik, Ă©s harmincesztendĹ‘s Ă©vköreik kezdetĂ©t. Miután megtettĂ©k a kellĹ‘ elĹ‘kĂ©szĂĽleteket a fa alatti áldozatra Ă©s lakomára, egyetemes gyĂłgyĂtĂłkĂ©nt ĂĽdvözlik a fagyöngyöt, Ă©s kĂ©t olyan fehĂ©r bikát vezetnek a helyszĂnre, amelyek soha nem voltak megkötve. Egy fehĂ©r ruhába öltözött pap felmászik a fára, Ă©s aranysarlĂłval levágja a fagyöngöt, ezt fehĂ©r vászonba teszik. Azután feláldozzák az állatokat, Ă©s imádkoznak, hogy isten virágoztassa fel a maga ajándĂ©kát, Ă©s azokat, akiknek juttatta. Azt hiszik, hogy a fagyöngybĹ‘l kĂ©szĂtett ital a állatokat termĂ©kenysĂ©gre kĂ©szteti, Ă©s minden mĂ©reg ellenszere. Tűz eloltására is alkalmas." A Bile (szent fa) felsĹ‘ világa , az Ă©g , az istenek lakhelye, (a fa levelei Ă©s koronája). A fa közĂ©psĹ‘ rĂ©sze, a törzs, a fizikai a világ, az emberek terĂĽlete. Az alsĂł világ a fa gyökere, az Ĺ‘sök, a tenger az Immara, azaz a tĂşlvilági utazások szĂnhelye. (hu)
|
rdfs:comment
|
- A kelták azt vallották, hogy a fák az emberek Ĺ‘sei. Legfontosabb fának a tölgyet, az Ă©g istenĂ©nek növĂ©nyĂ©t találták. Kultikus helyeik is a tölgyesekben voltak. A druidák ide visszavonulva vĂvták utolsĂł harcaikat a keresztĂ©nyek ellen. A kelta ábĂ©cĂ©, az ogham betűi is fákrĂłl lettek elnevezve. Minden törzsnek volt egy szent fája (Ă©let fája), ez alatt a királyokat avatták. Ez a fa a törzs terĂĽletĂ©nek közepĂ©n állt, az egysĂ©g Ă©s a biztonság jelkĂ©pekĂ©nt. Ha az ellensĂ©g kidöntötte a növĂ©nyt, ezzel meggyalázta, Ă©s romlásba döntötte a nĂ©pet. A szent fa annyira fontos volt, hogy egy kisebb fát ami a közelĂ©ben nĹ‘tt, gyökerestĹ‘l elvittĂ©k a csatába, mert azt hittĂ©k, hogy amĂg ez náluk marad, akkor erejĂĽk biztosĂtott lesz. (hu)
- A kelták azt vallották, hogy a fák az emberek Ĺ‘sei. Legfontosabb fának a tölgyet, az Ă©g istenĂ©nek növĂ©nyĂ©t találták. Kultikus helyeik is a tölgyesekben voltak. A druidák ide visszavonulva vĂvták utolsĂł harcaikat a keresztĂ©nyek ellen. A kelta ábĂ©cĂ©, az ogham betűi is fákrĂłl lettek elnevezve. Minden törzsnek volt egy szent fája (Ă©let fája), ez alatt a királyokat avatták. Ez a fa a törzs terĂĽletĂ©nek közepĂ©n állt, az egysĂ©g Ă©s a biztonság jelkĂ©pekĂ©nt. Ha az ellensĂ©g kidöntötte a növĂ©nyt, ezzel meggyalázta, Ă©s romlásba döntötte a nĂ©pet. A szent fa annyira fontos volt, hogy egy kisebb fát ami a közelĂ©ben nĹ‘tt, gyökerestĹ‘l elvittĂ©k a csatába, mert azt hittĂ©k, hogy amĂg ez náluk marad, akkor erejĂĽk biztosĂtott lesz. (hu)
|