| dbo:abstract
|
- A keselyűsztélé Éannatum, Lagas városkirályság lugaljának az i. e. 24. század első felében állított győzelmi emlékműve. A korabeli Ningirszu városából, Lagas állam későkori fővárosából került elő. A szöveg forráskiadása 1956-ban E. Sollberger Corpus des Inscriptions „Royales” Pré-Sargoniques de Lagaš című munkája. Tematikája Lagasnak a szomszédos Umma ellen vezetett hadjáratának története, és a győzelem leírása. A hadjárat Umma és patesijeinek szövetségével kezdődött, amellyel Lagas hegemóniáját kívánták megtörni. Éannatum, Inanna és Ningirszu istenek kegyeltje legyőzte riválisát, és ennek emlékére állította a sztélét. A „keselyűsztélé” név a szöveget kísérő képek egyike alapján született, amelyen a legyőzött ummai katonák holttesteiből lakomázó keselyűket ábrázoltak. A sztélé nagyon töredékes, legnagyobb része hiányzik. A megtalált részletek nagyobb része is képi ábrázolás, a szöveg rövid és sok helyen olvashatatlan, mégis a leghosszabb korai sumer nyelvemlék. A szöveg tartalma alapján az Éannatum unokaöccse, Entemena által állított az előzmény és a folytatás olvasható. A szöveg egyik különlegessége, hogy leírja Éannatum sebesülését. A későbbi mezopotámiai győzelmi sztélék jellemzője, hogy a hadjáratok sikereit, a győzelmeket kizárólag az uralkodó képességeinek, hősiességének tulajdonítják. Más hasonló feliratok sosem említenek olyan eseményt, amelyben a király megsebesült volna. A szöveg és a képek a töredékesség ellenére a hadtörténet alapvető forrásai. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a phalanx harcmodor a görögök találmánya volt. E sztélé legnagyobb töredékén harcosok vonulását ábrázolták, akiknek csak a fejük látszik ki a pajzs mögül, valamint a lándzsát tartó jobb kezük. A pajzsok összeérnek, teljesen elfedik az embereket. A keselyűsztélé a phalanx első ábrázolása.
* A phalanx-töredék
* A szöveges töredék a keselyűkkel
* A gyalogság könnyebb fegyverzetű részét ábrázoló töredék
* Az ummai holttesteket ábrázoló töredék (hu)
- A keselyűsztélé Éannatum, Lagas városkirályság lugaljának az i. e. 24. század első felében állított győzelmi emlékműve. A korabeli Ningirszu városából, Lagas állam későkori fővárosából került elő. A szöveg forráskiadása 1956-ban E. Sollberger Corpus des Inscriptions „Royales” Pré-Sargoniques de Lagaš című munkája. Tematikája Lagasnak a szomszédos Umma ellen vezetett hadjáratának története, és a győzelem leírása. A hadjárat Umma és patesijeinek szövetségével kezdődött, amellyel Lagas hegemóniáját kívánták megtörni. Éannatum, Inanna és Ningirszu istenek kegyeltje legyőzte riválisát, és ennek emlékére állította a sztélét. A „keselyűsztélé” név a szöveget kísérő képek egyike alapján született, amelyen a legyőzött ummai katonák holttesteiből lakomázó keselyűket ábrázoltak. A sztélé nagyon töredékes, legnagyobb része hiányzik. A megtalált részletek nagyobb része is képi ábrázolás, a szöveg rövid és sok helyen olvashatatlan, mégis a leghosszabb korai sumer nyelvemlék. A szöveg tartalma alapján az Éannatum unokaöccse, Entemena által állított az előzmény és a folytatás olvasható. A szöveg egyik különlegessége, hogy leírja Éannatum sebesülését. A későbbi mezopotámiai győzelmi sztélék jellemzője, hogy a hadjáratok sikereit, a győzelmeket kizárólag az uralkodó képességeinek, hősiességének tulajdonítják. Más hasonló feliratok sosem említenek olyan eseményt, amelyben a király megsebesült volna. A szöveg és a képek a töredékesség ellenére a hadtörténet alapvető forrásai. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a phalanx harcmodor a görögök találmánya volt. E sztélé legnagyobb töredékén harcosok vonulását ábrázolták, akiknek csak a fejük látszik ki a pajzs mögül, valamint a lándzsát tartó jobb kezük. A pajzsok összeérnek, teljesen elfedik az embereket. A keselyűsztélé a phalanx első ábrázolása.
* A phalanx-töredék
* A szöveges töredék a keselyűkkel
* A gyalogság könnyebb fegyverzetű részét ábrázoló töredék
* Az ummai holttesteket ábrázoló töredék (hu)
|
