| dbo:abstract
|
- A montmirail-i csata Napóleon császár hatnapos hadjáratának második és újabb győztes csatája volt 1814. február 11-én az tábornok vezette orosz és a tábornok vezetése alatt álló porosz erők felett. Osten-Sacken és York is egyenként 16 000 fős hadsereggel rendelkezett, velük szemben a francia császárnak csak 18 000 (később megerősítve is csak 20 000) katonája állt szemben és 36 ágyú. Napóleon a Champaubert-i gyors csapás után elindult délről, hogy Blücher tábornagy centrumára mérjen csapást, ami nyugat felé nyomta Párizs irányába üldözve francia erőit. Reggel kilenc órakor a franciák elérték az orosz előőrsöket, s csakhamar áttörték a vonalakat. Sackenhez megérkezett York jelentése, hogy az orosz gyalogság nem halad, a tüzérség nem képes átkelni a hegyeken, elindult vissza Château-Thierrybe. csak egy orosz hadosztály volt képes tartani magát délután háromig Sacken bal szárnyán, amit kivont a saját erői közül. Mars falunál, Sacken bal szárnyának véres arénájában ádáz harcok folytak heves kézitusával orosz tábornok csapatai és a franciák között. Amikor az oroszok a következő alkalommal visszavetették a franciákat a faluból, a Gárdát vezette támadásra. A középső pozícióból a franciák csak a mozgósítható seregrészeikkel: a Gárdával és a Fiatal Gárda hadosztállyal (ezeket a nagyon zsenge és tapasztalatlan újoncokat a császár második feleségének neve után a nép Mária Lujzáknak gúnyolta) nyomultak előre, remélve, hogy egymástól külön sikerül megsemmisíteniük Blücher két seregrészét (Yorckot és Sackent) mielőtt képesek lennének visszaérni a franciák ellenőrzése alatt álló Marne-hídhoz. Sacken megfordult válaszul a francia manőverre, látva, hogy a franciák mögé kerültek, és elvágták az útját Blücher felé, Yorck pedig jobbnak látta elmenekülni északra Château-Thierry felé. Tekintettel arra, hogy nem tudta lebeszélni az oroszokat a támadásról, Yorck a segítségükre sietett. A szövetségesek 4000, a franciák 2000 embert veszítettek. (hu)
- A montmirail-i csata Napóleon császár hatnapos hadjáratának második és újabb győztes csatája volt 1814. február 11-én az tábornok vezette orosz és a tábornok vezetése alatt álló porosz erők felett. Osten-Sacken és York is egyenként 16 000 fős hadsereggel rendelkezett, velük szemben a francia császárnak csak 18 000 (később megerősítve is csak 20 000) katonája állt szemben és 36 ágyú. Napóleon a Champaubert-i gyors csapás után elindult délről, hogy Blücher tábornagy centrumára mérjen csapást, ami nyugat felé nyomta Párizs irányába üldözve francia erőit. Reggel kilenc órakor a franciák elérték az orosz előőrsöket, s csakhamar áttörték a vonalakat. Sackenhez megérkezett York jelentése, hogy az orosz gyalogság nem halad, a tüzérség nem képes átkelni a hegyeken, elindult vissza Château-Thierrybe. csak egy orosz hadosztály volt képes tartani magát délután háromig Sacken bal szárnyán, amit kivont a saját erői közül. Mars falunál, Sacken bal szárnyának véres arénájában ádáz harcok folytak heves kézitusával orosz tábornok csapatai és a franciák között. Amikor az oroszok a következő alkalommal visszavetették a franciákat a faluból, a Gárdát vezette támadásra. A középső pozícióból a franciák csak a mozgósítható seregrészeikkel: a Gárdával és a Fiatal Gárda hadosztállyal (ezeket a nagyon zsenge és tapasztalatlan újoncokat a császár második feleségének neve után a nép Mária Lujzáknak gúnyolta) nyomultak előre, remélve, hogy egymástól külön sikerül megsemmisíteniük Blücher két seregrészét (Yorckot és Sackent) mielőtt képesek lennének visszaérni a franciák ellenőrzése alatt álló Marne-hídhoz. Sacken megfordult válaszul a francia manőverre, látva, hogy a franciák mögé kerültek, és elvágták az útját Blücher felé, Yorck pedig jobbnak látta elmenekülni északra Château-Thierry felé. Tekintettel arra, hogy nem tudta lebeszélni az oroszokat a támadásról, Yorck a segítségükre sietett. A szövetségesek 4000, a franciák 2000 embert veszítettek. (hu)
|
