| dbo:abstract
|
- A napóleoni háborúk Európa jelentős részére, illetve Észak-Afrika, Ázsia és az Atlanti-óceán bizonyos területeire kiterjedő, globális konfliktusok sorozata volt 1799 és 1815 között; a korszak „világháborújának” is nevezik. A harcokból a nagyhatalmak közül csak az Amerikai Egyesült Államok maradt ki, jóllehet az angolok lekötöttségét kihasználva területeket szerzett az Egyesült Királyságtól. A háború nevét I. Napóleonról, a franciák császáráról kapta. Napóleon sorra verte le az ellene alakuló európai katonai koalíciók hadseregeit (1799, 1802, 1805, 1807, 1809). Elfoglalta Rómát (1809), Bécset (1805, 1809), Berlint (1806), Madridot (1808), Lisszabont (1807) és Moszkvát (1812). Egyedül a tengeren nem sikerült győzelmet aratnia (a francia flotta két alkalommal szenvedett vereséget az angoltól: 1799, 1805), emiatt az Egyesült Királyság elfoglalásának terve nem valósulhatott meg. Napóleon számára a vereséget utolsó nagy hadjárata és annak következményei okozták: rá nem valló meggondolatlansággal megtámadta az Orosz Birodalmat. Az 1812-es oroszországi hadjáratban első ízben ugyan győzelmet aratott a cári seregek fölött és elfoglalta Moszkvát, azonban nem számolt az oroszok kitartásával és az ebből következő elhúzódó háborúval, aminek köszönhetően országuk zord időjárásával is szembe kellett néznie, így hadjárata katasztrofálisan végződött: közel 800 ezer fős hadserege szinte teljesen megsemmisült. A szövetségesek a császárt óriási oroszországi veresége után a lipcsei „népek csatájában” (1813) legyőzték és Elba szigetére száműzték (1814). Napóleon azonban a Földközi-tengeren cirkáló brit hadihajók ellenére megszökött, és száz napra visszatért (1815), de a szövetségesek a waterlooi csatában végérvényesen vereséget mértek rá (1815. június 18.), ezzel a közel két évtizedes háborúsorozat befejeződött. A győztes hatalmak Napóleont Szent Ilona szigetére száműzték, ahonnan már nem tért vissza: ott hunyt el 1821-ben. (hu)
- A napóleoni háborúk Európa jelentős részére, illetve Észak-Afrika, Ázsia és az Atlanti-óceán bizonyos területeire kiterjedő, globális konfliktusok sorozata volt 1799 és 1815 között; a korszak „világháborújának” is nevezik. A harcokból a nagyhatalmak közül csak az Amerikai Egyesült Államok maradt ki, jóllehet az angolok lekötöttségét kihasználva területeket szerzett az Egyesült Királyságtól. A háború nevét I. Napóleonról, a franciák császáráról kapta. Napóleon sorra verte le az ellene alakuló európai katonai koalíciók hadseregeit (1799, 1802, 1805, 1807, 1809). Elfoglalta Rómát (1809), Bécset (1805, 1809), Berlint (1806), Madridot (1808), Lisszabont (1807) és Moszkvát (1812). Egyedül a tengeren nem sikerült győzelmet aratnia (a francia flotta két alkalommal szenvedett vereséget az angoltól: 1799, 1805), emiatt az Egyesült Királyság elfoglalásának terve nem valósulhatott meg. Napóleon számára a vereséget utolsó nagy hadjárata és annak következményei okozták: rá nem valló meggondolatlansággal megtámadta az Orosz Birodalmat. Az 1812-es oroszországi hadjáratban első ízben ugyan győzelmet aratott a cári seregek fölött és elfoglalta Moszkvát, azonban nem számolt az oroszok kitartásával és az ebből következő elhúzódó háborúval, aminek köszönhetően országuk zord időjárásával is szembe kellett néznie, így hadjárata katasztrofálisan végződött: közel 800 ezer fős hadserege szinte teljesen megsemmisült. A szövetségesek a császárt óriási oroszországi veresége után a lipcsei „népek csatájában” (1813) legyőzték és Elba szigetére száműzték (1814). Napóleon azonban a Földközi-tengeren cirkáló brit hadihajók ellenére megszökött, és száz napra visszatért (1815), de a szövetségesek a waterlooi csatában végérvényesen vereséget mértek rá (1815. június 18.), ezzel a közel két évtizedes háborúsorozat befejeződött. A győztes hatalmak Napóleont Szent Ilona szigetére száműzték, ahonnan már nem tért vissza: ott hunyt el 1821-ben. (hu)
|
| prop-hu:parancsnok
|
- dbpedia-hu:Eugène_de_Beauharnais
- dbpedia-hu:Habsburg–Lotaringiai_Károly_Lajos_tescheni_herceg
- dbpedia-hu:I._Napóleon_francia_császár
- John Moore (hu)
- Horatio Nelson (hu)
- I. Frigyes Ágost (hu)
- André Masséna, (hu)
- Arthur Wellesley, (hu)
- Bennigsen grófja, (hu)
- Braunschweig hercege, (hu)
- Francisco Castaños, (hu)
- Gebhard Leberecht von Blücher, (hu)
- Georg Carl von Döbeln, (hu)
- Hohenlohe hercege, (hu)
- I. Sándor orosz cár, (hu)
- IV. Gusztáv Adolf svéd király (hu)
- Jean-Baptiste Bernadotte, (hu)
- Joachim Murat, (hu)
- Józef Antoni Poniatowski, (hu)
- József spanyol király, (hu)
- Karl Mack von Leiberich, (hu)
- Karl Philipp zu Schwarzenberg, (hu)
- Louis Nicolas Davout, (hu)
- Michael Andreas Barclay de Tolly, (hu)
- Michel Ney, (hu)
- Mihail Kutuzov, (hu)
- Pedro Velarde y Santillán (hu)
- Wittgenstein grófja, (hu)
|
| prop-hu:területváltozások
|
- Oroszország megkapta Besszarábiát, Finnországot és a Varsói Hercegséget; Ausztria megkapta Velencét; A Szárd Királyság visszakapta Piemontot; Anglia megszerezte a Jón-szigeteket, Helgolandot és Máltát. (hu)
- Oroszország megkapta Besszarábiát, Finnországot és a Varsói Hercegséget; Ausztria megkapta Velencét; A Szárd Királyság visszakapta Piemontot; Anglia megszerezte a Jón-szigeteket, Helgolandot és Máltát. (hu)
|
