| dbo:abstract
|
- A progressive-house egy könnyűzenei irányzat. Eredetileg Nagy-Britanniából indult hódító útjára a korai 90-es években az amerikai és az európai house stílusok keveredésével, olyan születendő alirányzatok mellett, mint az , az , vagy az . Jelenleg a legsikeresebb kiadványok e stílusból kerülnek ki, ha mindenképpen címkézni szeretnénk, bár ez egyre nagyobb kihívást jelent. Létrejöttét számos dolog befolyásolta. Az irányzat a Stress és a lemezkiadók munkásságának, a Leftfield első számainak (főleg a Song Of Life-nak), különböző művészeknek, elsősorban a nevével fémjelzett híres Throbbing Gristle-nek, vagy az akkori szerkesztő, Dom Phillips által kitalált új kifejezésnek köszönhetően vált azzá, amit ma prog. house-nak hívunk.A , melyet a volt főszerkesztő-helyettesével, Nick Gordon Brownnal 1990-ben alapított, valamint a nevéhez fűződő lemezkiadó nagyban megalapozták a stílus jövőjét. E két label jelentetett meg legelőször prog. house kiadványokat, majd a kilencvenes évek közepétől egészen napjainkig elsősorban a Renaissance, a Boxed / Global Underground és John Digweed saját label-je, a bábáskodott e stílus felett. A legsikeresebb és legjobban összehozott kiadványok e kiadók szárnyai alatt jöttek létre, kezdve a és John Digweed által jegyzett örök Renaissance-The Mix Collection-től, a nagyszerű mixeken át, egészen a Global Underground cd-mix sorozat számos örökérvényű klasszikusáig. Ha mix-sorozatról beszélünk, meg kell említenünk a dj-mix sorozatát a -ot is, illetve a szintén színvonalas ausztrál -t, melyek számos remek előadót és magát a tárgyalt stílust is segítettek megismertetni a világgal. Az új hangzást idővel a klubok is elkezdték közvetíteni, a legelsők között említhetjük a liverpooli Alderaant, a leedsi Uniont és a londoni -et. 1992-ben, az első szuperklub, a Renaissance megnyitotta kapuit a kis bányászvárosban, Mansfield-ben, és dj-i, elsősorban és az akkor még ismeretlen John Digweed lökést adtak a hangzásnak és elindították világkörüli útján.Az angol-szász eredetű stílusirányzat Amerikában hosszú időn át underground maradt, egészen addig, míg a kilencvenes évek második felében rezidenciát nem kapott a New York-i szuperklubban, a -ban. Ennek köszönhető, hogy ez a stílus is meghonosodott a tengerentúlon. Hiába Európai mivolta, az amerikai , első 1995-ben IMA címmel megjelenő albuma mérföldkőnek számított és etalonná vált, azonban sokan elkezdték másolni. Ahogy az öreg kontinensen, úgy az egész világon egyre nagyobb rétegeket hódított meg a progressive-house (ekkortájt névvel is jelölték), olyan nagynevű előadók kóstoltak bele kisebb-nagyobb mértékben, mint a nagy öregnek számító , , a duó, illetve sokan mások. Mindenki prog-ot akart készíteni, s ez a folyamat egészen odáig fajult, hogy a szcéna ötlettelenségbe fulladt. Természetesen szép számmal akadtak olyan előadók is -mint a Hybrid, , illetve -, akik teljesen eredeti alkotásokkal lepték meg az elektronikus zenei világot, és a rengeteg szeméttel elárasztott piacot. Ennek ellenére a tömérdek kétes értékű, sablonos produkció megjelenése miatt a stílus unalmassá vált és ezzel a momentummal maga mögött tudhatta első tündöklését. A változás önmagáért kiáltott.Kezdetben a zene a klasszikus négynegyedes house ütemre épült, nyakonöntve mélységgel, dub-hatású basszusokkal, és több melankolikus, érzelmes elemmel. Akkor, amikor a trance már túl populáris és melodikus lett, az elsötétült és átalakult -de sokak által temetett- progressive-house tudatosan ellenponttá kezdett válni. Olyan stílusokkal keveredve, mint a tribal house, mely a hangszerek és dallamok helyett inkább a különféle dobokat és a mély, döngető, sötét ritmusokat részesítette előnyben, valamint a könnyebben emészthető és új erőt adott a haldokló szcénának. Persze nemcsak a hatások segítettek felébreszteni a -t tetszhalott állapotából. Számos eklektikus zenei irányzat gyakorolt rá hatást, s az ezredforduló környékén olyan fiatal tehetségek jelentek meg az elektronikus zenei palettán, mint a , valamint , akik a lemezek pörgetése helyett saját, egyedi hangvételű alkotásaikkal hívták fel magukra a figyelmet. Ekkora a lemezlovasok egy új generációja is „felcseperedett”, olyan mára már széles körben ismert előadók, mint , , vagy nem utolsósorban .A stílusok keveredése jól működött, de pár éven belül újra sablonossá vált, a közönség sem volt már vevő a darálásra. A sötét, monoton ritmusok unalmassá tették a kritikusok által már egyébként is leírt, de világszerte közkedvelt elektronikus tánczenei irányzatot és hallani lehetett olyan híreket is, miszerint az úttörőnek számító Global Underground végleg csődbe megy a két tulajdonos fényűző életmódja miatt. Szerencsére pozitív fordulatot vettek a dolgok és mind az irányzat mind a GU új erőre lelt. A az akkortájt fénykorát élő stílustól, -től kapott vérfrissítést. Számos remek kiadvány látott napvilágot, de a tört ütemekkel történő fúzió nem tartott sokáig, csupán csak felkavarta az állóvizet.2004-2005 körül a retrohullámnak köszönhetően lépett be a képbe az ugyancsak eltemetett , majd a , s az utóbbi időben meglepő módon valami új kezdett kibontakozni e három stílus házasságából. Az tekergő, gépi ütemei és a nyugodt, letisztult hangzása egy teljesen új előremutató irányt adott a már többször eltemetett, de még mindig oly népszerű progressive-house világnak. Manapság az új hangzás miatt az irányzat népszerűbb, mint valaha, de az egykori underground elüzletiesedett, kommersz mivoltát már senki sem tagadhatja. (hu)
- A progressive-house egy könnyűzenei irányzat. Eredetileg Nagy-Britanniából indult hódító útjára a korai 90-es években az amerikai és az európai house stílusok keveredésével, olyan születendő alirányzatok mellett, mint az , az , vagy az . Jelenleg a legsikeresebb kiadványok e stílusból kerülnek ki, ha mindenképpen címkézni szeretnénk, bár ez egyre nagyobb kihívást jelent. Létrejöttét számos dolog befolyásolta. Az irányzat a Stress és a lemezkiadók munkásságának, a Leftfield első számainak (főleg a Song Of Life-nak), különböző művészeknek, elsősorban a nevével fémjelzett híres Throbbing Gristle-nek, vagy az akkori szerkesztő, Dom Phillips által kitalált új kifejezésnek köszönhetően vált azzá, amit ma prog. house-nak hívunk.A , melyet a volt főszerkesztő-helyettesével, Nick Gordon Brownnal 1990-ben alapított, valamint a nevéhez fűződő lemezkiadó nagyban megalapozták a stílus jövőjét. E két label jelentetett meg legelőször prog. house kiadványokat, majd a kilencvenes évek közepétől egészen napjainkig elsősorban a Renaissance, a Boxed / Global Underground és John Digweed saját label-je, a bábáskodott e stílus felett. A legsikeresebb és legjobban összehozott kiadványok e kiadók szárnyai alatt jöttek létre, kezdve a és John Digweed által jegyzett örök Renaissance-The Mix Collection-től, a nagyszerű mixeken át, egészen a Global Underground cd-mix sorozat számos örökérvényű klasszikusáig. Ha mix-sorozatról beszélünk, meg kell említenünk a dj-mix sorozatát a -ot is, illetve a szintén színvonalas ausztrál -t, melyek számos remek előadót és magát a tárgyalt stílust is segítettek megismertetni a világgal. Az új hangzást idővel a klubok is elkezdték közvetíteni, a legelsők között említhetjük a liverpooli Alderaant, a leedsi Uniont és a londoni -et. 1992-ben, az első szuperklub, a Renaissance megnyitotta kapuit a kis bányászvárosban, Mansfield-ben, és dj-i, elsősorban és az akkor még ismeretlen John Digweed lökést adtak a hangzásnak és elindították világkörüli útján.Az angol-szász eredetű stílusirányzat Amerikában hosszú időn át underground maradt, egészen addig, míg a kilencvenes évek második felében rezidenciát nem kapott a New York-i szuperklubban, a -ban. Ennek köszönhető, hogy ez a stílus is meghonosodott a tengerentúlon. Hiába Európai mivolta, az amerikai , első 1995-ben IMA címmel megjelenő albuma mérföldkőnek számított és etalonná vált, azonban sokan elkezdték másolni. Ahogy az öreg kontinensen, úgy az egész világon egyre nagyobb rétegeket hódított meg a progressive-house (ekkortájt névvel is jelölték), olyan nagynevű előadók kóstoltak bele kisebb-nagyobb mértékben, mint a nagy öregnek számító , , a duó, illetve sokan mások. Mindenki prog-ot akart készíteni, s ez a folyamat egészen odáig fajult, hogy a szcéna ötlettelenségbe fulladt. Természetesen szép számmal akadtak olyan előadók is -mint a Hybrid, , illetve -, akik teljesen eredeti alkotásokkal lepték meg az elektronikus zenei világot, és a rengeteg szeméttel elárasztott piacot. Ennek ellenére a tömérdek kétes értékű, sablonos produkció megjelenése miatt a stílus unalmassá vált és ezzel a momentummal maga mögött tudhatta első tündöklését. A változás önmagáért kiáltott.Kezdetben a zene a klasszikus négynegyedes house ütemre épült, nyakonöntve mélységgel, dub-hatású basszusokkal, és több melankolikus, érzelmes elemmel. Akkor, amikor a trance már túl populáris és melodikus lett, az elsötétült és átalakult -de sokak által temetett- progressive-house tudatosan ellenponttá kezdett válni. Olyan stílusokkal keveredve, mint a tribal house, mely a hangszerek és dallamok helyett inkább a különféle dobokat és a mély, döngető, sötét ritmusokat részesítette előnyben, valamint a könnyebben emészthető és új erőt adott a haldokló szcénának. Persze nemcsak a hatások segítettek felébreszteni a -t tetszhalott állapotából. Számos eklektikus zenei irányzat gyakorolt rá hatást, s az ezredforduló környékén olyan fiatal tehetségek jelentek meg az elektronikus zenei palettán, mint a , valamint , akik a lemezek pörgetése helyett saját, egyedi hangvételű alkotásaikkal hívták fel magukra a figyelmet. Ekkora a lemezlovasok egy új generációja is „felcseperedett”, olyan mára már széles körben ismert előadók, mint , , vagy nem utolsósorban .A stílusok keveredése jól működött, de pár éven belül újra sablonossá vált, a közönség sem volt már vevő a darálásra. A sötét, monoton ritmusok unalmassá tették a kritikusok által már egyébként is leírt, de világszerte közkedvelt elektronikus tánczenei irányzatot és hallani lehetett olyan híreket is, miszerint az úttörőnek számító Global Underground végleg csődbe megy a két tulajdonos fényűző életmódja miatt. Szerencsére pozitív fordulatot vettek a dolgok és mind az irányzat mind a GU új erőre lelt. A az akkortájt fénykorát élő stílustól, -től kapott vérfrissítést. Számos remek kiadvány látott napvilágot, de a tört ütemekkel történő fúzió nem tartott sokáig, csupán csak felkavarta az állóvizet.2004-2005 körül a retrohullámnak köszönhetően lépett be a képbe az ugyancsak eltemetett , majd a , s az utóbbi időben meglepő módon valami új kezdett kibontakozni e három stílus házasságából. Az tekergő, gépi ütemei és a nyugodt, letisztult hangzása egy teljesen új előremutató irányt adott a már többször eltemetett, de még mindig oly népszerű progressive-house világnak. Manapság az új hangzás miatt az irányzat népszerűbb, mint valaha, de az egykori underground elüzletiesedett, kommersz mivoltát már senki sem tagadhatja. (hu)
|
