| dbo:abstract
|
- A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel. A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általában saját és más sejtek, például néhány szomszédjuk előző időpillanatbeli állapotától függően. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az időben), vagy az önreprodukció (egy mintázat szabályos időközönként „megalkotja” saját másolatát a sejttérben). A sejtautomatákat Neumann János vezette be 1940 körül, aki a gépek önreprodukciójához akart matematikai modellt alkotni (néhány sikertelenebb próbálkozás után, a sejtautomaták bizonyultak tanulmányozásra érdemes modellnek). Az egyik legismertebb sejtautomata-rendszer Életjátéka, amelynek számítógépes megvalósítása népszerű szórakoztató matematikai eszközzé vált a matematikában laikusnak számítók körében is. A modell elemei tehát szabályos rácsozatban elrendezett cellák (sejtek), mindegyik véges számú állapot valamelyikét veheti fel. A rács akárhány dimenziós is lehet. Az idő a modellben szintén diszkrét, és a sejtek t időbeli állapota véges számú sejt (az adott sejt szomszédai) t;‒ 1 pillanatbeli állapotától függ. Ezek a szomszédok az adott sejtre jellemzőek, és időben nem változnak (a sejtet magát is tartalmazhatják). Minden sejt ugyanazon szabályok alapján működik, és minden alkalommal amikor a szabályokat végrehajtják, egy új generáció jön létre. (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikn, mikrostruktúrák modellezésn használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrผsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrผsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általn saját és más sejtek, például néhány szomszຝjuk előző időpillanatbeli állapotától függᔞn. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az idn), vagy az önreprodukció (egy mintázat szabályos időközönként „megalkotja” saját másolatát a sejttérben). A sejtautomatákat Neumann János vezette be 1940 körül, aki a gépek önreprodukciójához akart matematikai modellt alkotni (néhány sikertelenebb pr༻álkozás után, a sejtautomaták bizonyultak tanulmányozásra érdemes modellnek). Az egyik legismertebb sejtautomata-rendszer John Conway Életjátéka, amelynek számítógépes megvalósítása népszerű szórakoztató matematikai eszközzé vált a matematikn laikusnak számítók körn is.A modell elemei tehát szabályos rผsozatban elrendezett cellák (sejtek), mindegyik véges számú állapot valamelyikét veheti fel. A rผs akárhány dimenziós is lehet. Az idő a modellben szintén diszkrét, és a sejtek t idli állapota véges számú sejt (az adott sejt szomszi) t;‒ 1 pillanatbeli állapotától függ. Ezek a szomszຝok az adott sejtre jellemzᔞk, és idn nem változnak (a sejtet magát is tartalmazhatják). Minden sejt ugyanazon szabályok alapján műkik, és minden alkalommal amikor a szabályokat végrehajtják, egy új generผió jön létre. (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általában saját és más sejtek, például néhány szomszédjuk előző időpillanatbeli állapotától függően. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az időben), vagy az önreprodukció (egy mintázat szabályos időközönként „megalkotja” saját másolatát a sejttérben). A sejtautomatákat Neumann János vezette be 1940 körül, aki a gépek önreprodukciójához akart matematikai modellt alkotni (néhány sikertelenebb próbálkozás után, a sejtautomaták bizonyultak tanulmányozásra érdemes modellnek). Az egyik legismertebb sejtautomata-rendszer John Conway Életjátéka, amelynek számítógépes megvalósítása népszerű szórakoztató matematikai eszközzé vált a matematikában laikusnak számítók körében is.A modell elemei tehát szabályos rácsozatban elrendezett cellák (sejtek), mindegyik véges számú állapot valamelyikét veheti fel. A rács akárhány dimenziós is lehet. Az idő a modellben szintén diszkrét, és a sejtek t időbeli állapota véges számú sejt (az adott sejt szomszédai) t;‒ 1 pillanatbeli állapotától függ. Ezek a szomszédok az adott sejtre jellemzőek, és időben nem változnak (a sejtet magát is tartalmazhatják). Minden sejt ugyanazon szabályok alapján működik, és minden alkalommal amikor a szabályokat végrehajtják, egy új generáció jön létre. (hu)
- A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel. A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általában saját és más sejtek, például néhány szomszédjuk előző időpillanatbeli állapotától függően. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az időben), vagy az önreprodukció (egy mintázat szabályos időközönként „megalkotja” saját másolatát a sejttérben). A sejtautomatákat Neumann János vezette be 1940 körül, aki a gépek önreprodukciójához akart matematikai modellt alkotni (néhány sikertelenebb próbálkozás után, a sejtautomaták bizonyultak tanulmányozásra érdemes modellnek). Az egyik legismertebb sejtautomata-rendszer Életjátéka, amelynek számítógépes megvalósítása népszerű szórakoztató matematikai eszközzé vált a matematikában laikusnak számítók körében is. A modell elemei tehát szabályos rácsozatban elrendezett cellák (sejtek), mindegyik véges számú állapot valamelyikét veheti fel. A rács akárhány dimenziós is lehet. Az idő a modellben szintén diszkrét, és a sejtek t időbeli állapota véges számú sejt (az adott sejt szomszédai) t;‒ 1 pillanatbeli állapotától függ. Ezek a szomszédok az adott sejtre jellemzőek, és időben nem változnak (a sejtet magát is tartalmazhatják). Minden sejt ugyanazon szabályok alapján működik, és minden alkalommal amikor a szabályokat végrehajtják, egy új generáció jön létre. (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikn, mikrostruktúrák modellezésn használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrผsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrผsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általn saját és más sejtek, például néhány szomszຝjuk előző időpillanatbeli állapotától függᔞn. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az idn), vagy az önreprodukció (egy mintázat szabályos időközönként „megalkotja” saját másolatát a sejttérben). A sejtautomatákat Neumann János vezette be 1940 körül, aki a gépek önreprodukciójához akart matematikai modellt alkotni (néhány sikertelenebb pr༻álkozás után, a sejtautomaták bizonyultak tanulmányozásra érdemes modellnek). Az egyik legismertebb sejtautomata-rendszer John Conway Életjátéka, amelynek számítógépes megvalósítása népszerű szórakoztató matematikai eszközzé vált a matematikn laikusnak számítók körn is.A modell elemei tehát szabályos rผsozatban elrendezett cellák (sejtek), mindegyik véges számú állapot valamelyikét veheti fel. A rผs akárhány dimenziós is lehet. Az idő a modellben szintén diszkrét, és a sejtek t idli állapota véges számú sejt (az adott sejt szomszi) t;‒ 1 pillanatbeli állapotától függ. Ezek a szomszຝok az adott sejtre jellemzᔞk, és idn nem változnak (a sejtet magát is tartalmazhatják). Minden sejt ugyanazon szabályok alapján műkik, és minden alkalommal amikor a szabályokat végrehajtják, egy új generผió jön létre. (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általában saját és más sejtek, például néhány szomszédjuk előző időpillanatbeli állapotától függően. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az időben), vagy az önreprodukció (egy mintázat szabályos időközönként „megalkotja” saját másolatát a sejttérben). A sejtautomatákat Neumann János vezette be 1940 körül, aki a gépek önreprodukciójához akart matematikai modellt alkotni (néhány sikertelenebb próbálkozás után, a sejtautomaták bizonyultak tanulmányozásra érdemes modellnek). Az egyik legismertebb sejtautomata-rendszer John Conway Életjátéka, amelynek számítógépes megvalósítása népszerű szórakoztató matematikai eszközzé vált a matematikában laikusnak számítók körében is.A modell elemei tehát szabályos rácsozatban elrendezett cellák (sejtek), mindegyik véges számú állapot valamelyikét veheti fel. A rács akárhány dimenziós is lehet. Az idő a modellben szintén diszkrét, és a sejtek t időbeli állapota véges számú sejt (az adott sejt szomszédai) t;‒ 1 pillanatbeli állapotától függ. Ezek a szomszédok az adott sejtre jellemzőek, és időben nem változnak (a sejtet magát is tartalmazhatják). Minden sejt ugyanazon szabályok alapján működik, és minden alkalommal amikor a szabályokat végrehajtják, egy új generáció jön létre. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel. A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általában saját és más sejtek, például néhány szomszédjuk előző időpillanatbeli állapotától függően. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az időben), vagy az (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikn, mikrostruktúrák modellezésn használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrผsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrผsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. (hu)
- A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel. A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. Ahogy az idő telik (az időt természetes számok mérik), a cellák változtatják állapotukat, általában saját és más sejtek, például néhány szomszédjuk előző időpillanatbeli állapotától függően. Így különféle mintázatok alakulnak ki, amelyek tudományos vizsgálat tárgyát képezik. A leggyakrabban vizsgált tulajdonságok a stabilitás (a mintázat bizonyos határok között állandó marad, pl. periodikusan változik az időben), vagy az (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikn, mikrostruktúrák modellezésn használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrผsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrผsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. (hu)
- <api batchcomplete="">A sejtautomaták olyan diszkrét modellek, amiket a számításelméletben, matematikában, mikrostruktúrák modellezésében használnak fel.A sejtautomata leggyakoribb formája: egy négyzetrácsban (a sejttérben) helyezkedik el, a négyzetrácsok által közrefogott cellákat sejteknek nevezzük. A sejteknek különféle állapotaik lehetnek (véges sokféle), ezeket célszerű színekkel jelölni. (hu)
|
