| dbo:abstract
|
- A standard gyertya egy olyan csillagászati objektum, melynek a luminozitása (abszolút fényessége) ismert.Az extragalaktikus csillagászat és a kozmológia több fontos távolságmérési eljárása a standard gyertyákon alapszik.Az ismert luminozitást (vagy a származtatott logaritmikus mennyiségét, az abszolút magnitúdót) és a látszólagos fényességet (látszólagos magnitúdó) összehasonlítva az objektum távolsága kiszámítható az alábbiakból: ahol D a távolság, kpc egy kiloparsec (103 parsec), m a látszólagos magnitúdó és M az abszolút magnitúdó (mindkettő ugyanazon a hullámhossztartományon és nyugalomban). Standard gyertyák például az alábbiak:
* RR Lyrae változócsillagok – vörös óriások, tipikusan a Tejútrendszerünkbeli objektumok és a közeli gömbhalmazok távolságának mérésére alkalmasak.
* Fedési kettősök – Az utolsó évtizedben a fedési kettősök alapvető paramétereinek mérése lehetségessé vált a 8 méteres nagyságrendű távcsövekkel. Ez lehetővé tette használatukat a távolságmérésben. Újabban direkt távolságbecslést lehetett velük adni a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, az Androméda-galaxis és a Triangulum-galaxis távolságára. A fedési kettősök direkt módszert jelentenek a galaxisok távolságának mérésére 5%-kal nagyobb pontossággal, ez a jelenlegi technológiával 3 megaparszek (Mpc) távolságig működik.
* Cefeidák – az extragalaktikus csillagászat kedvelt eszköze néhány tíz Mpc távolságig.
* Ia típusú szupernóvák – ezeknek jól meghatározott maximális abszolút fényességük van, mely a alakjától függ csak. Hasznosak a nagy extragalaktikus távolságok mérésében. (hu)
- A standard gyertya egy olyan csillagászati objektum, melynek a luminozitása (abszolút fényessége) ismert.Az extragalaktikus csillagászat és a kozmológia több fontos távolságmérési eljárása a standard gyertyákon alapszik.Az ismert luminozitást (vagy a származtatott logaritmikus mennyiségét, az abszolút magnitúdót) és a látszólagos fényességet (látszólagos magnitúdó) összehasonlítva az objektum távolsága kiszámítható az alábbiakból: ahol D a távolság, kpc egy kiloparsec (103 parsec), m a látszólagos magnitúdó és M az abszolút magnitúdó (mindkettő ugyanazon a hullámhossztartományon és nyugalomban). Standard gyertyák például az alábbiak:
* RR Lyrae változócsillagok – vörös óriások, tipikusan a Tejútrendszerünkbeli objektumok és a közeli gömbhalmazok távolságának mérésére alkalmasak.
* Fedési kettősök – Az utolsó évtizedben a fedési kettősök alapvető paramétereinek mérése lehetségessé vált a 8 méteres nagyságrendű távcsövekkel. Ez lehetővé tette használatukat a távolságmérésben. Újabban direkt távolságbecslést lehetett velük adni a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, az Androméda-galaxis és a Triangulum-galaxis távolságára. A fedési kettősök direkt módszert jelentenek a galaxisok távolságának mérésére 5%-kal nagyobb pontossággal, ez a jelenlegi technológiával 3 megaparszek (Mpc) távolságig működik.
* Cefeidák – az extragalaktikus csillagászat kedvelt eszköze néhány tíz Mpc távolságig.
* Ia típusú szupernóvák – ezeknek jól meghatározott maximális abszolút fényességük van, mely a alakjától függ csak. Hasznosak a nagy extragalaktikus távolságok mérésében. (hu)
|
