| dbo:abstract
|
- A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék gyűjtőnéven a világörökség részét képezi néhány válogatott bányavidék Cornwallban és Devonban, az Egyesült Királyság délnyugati részén. A helyszínt az UNESCO Világörökség Bizottságának 2006 júliusában Vilniusban tartott ülésszakán vették fel a listára. A cornwalli és nyugat-devoni táj képe radikálisan átalakult a 18. és 19. században a réz- és ónbányászat következtében. A földalatti bányák, motorházak, öntödék, új városok, kikötők és ipari létesítmények együttesen azt a termékeny innovációt tükrözik, amely a 19. század kezdetén lehetővé tette, hogy a régió a világ réz- és óntermelésének kétharmadát állítsa elő. Az 1800-as évek végén a Cornwall keleti illetve Devon nyugati részén fekvő bányákban felfutott az arzéntermelés, így a Föld összes szükségletének felét itt állították elő. A 19. század kezdete ezen kívül forradalmat hozott a gőztechnológiában is, amely gyökeresen átalakította a bányászatot. A által kifejlesztett magasnyomású expanziós működésű himbás szivattyú sokkal mélyebb rétegekben is lehetővé tette a bányászatot, mint annak előtte. Ebben az évszázadban a hayle-i, perranawothali és tavistocki öntödékből a világ minden tájára exportálták a cornwalli tervezésű himbás gőzgépeket és más bányászati berendezéseket. Az 1800-as évek elején jelentős számú bányász költözött a cornwalli hagyományokon alapuló bányászközösségekbe; ez a folyamat a 19. század végén érte el a csúcspontját. Ma ezeknek a bevándorlóknak a leszármazottai szétszóródtak a világban és a jellegzetes cornwalli motorházak mgtalálhatóak Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Mexikóban, a Brit Virgin-Szigeteken, Spanyolországban, illetve Anglia, Wales, Skócia, Írország, a Csatorna-szigetek és a Man-sziget bányáiban. Az 1860-as évek rézcsődje után a cornwalli bányászat főleg az ónra koncentrálódott. Végül 1998-ban, az utolsó cornwalli ónbánya, a Poolban található South Crofty bánya bezárásával ért véget a cornwalli fémbányászat. (hu)
- A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék gyűjtőnéven a világörökség részét képezi néhány válogatott bányavidék Cornwallban és Devonban, az Egyesült Királyság délnyugati részén. A helyszínt az UNESCO Világörökség Bizottságának 2006 júliusában Vilniusban tartott ülésszakán vették fel a listára. A cornwalli és nyugat-devoni táj képe radikálisan átalakult a 18. és 19. században a réz- és ónbányászat következtében. A földalatti bányák, motorházak, öntödék, új városok, kikötők és ipari létesítmények együttesen azt a termékeny innovációt tükrözik, amely a 19. század kezdetén lehetővé tette, hogy a régió a világ réz- és óntermelésének kétharmadát állítsa elő. Az 1800-as évek végén a Cornwall keleti illetve Devon nyugati részén fekvő bányákban felfutott az arzéntermelés, így a Föld összes szükségletének felét itt állították elő. A 19. század kezdete ezen kívül forradalmat hozott a gőztechnológiában is, amely gyökeresen átalakította a bányászatot. A által kifejlesztett magasnyomású expanziós működésű himbás szivattyú sokkal mélyebb rétegekben is lehetővé tette a bányászatot, mint annak előtte. Ebben az évszázadban a hayle-i, perranawothali és tavistocki öntödékből a világ minden tájára exportálták a cornwalli tervezésű himbás gőzgépeket és más bányászati berendezéseket. Az 1800-as évek elején jelentős számú bányász költözött a cornwalli hagyományokon alapuló bányászközösségekbe; ez a folyamat a 19. század végén érte el a csúcspontját. Ma ezeknek a bevándorlóknak a leszármazottai szétszóródtak a világban és a jellegzetes cornwalli motorházak mgtalálhatóak Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Mexikóban, a Brit Virgin-Szigeteken, Spanyolországban, illetve Anglia, Wales, Skócia, Írország, a Csatorna-szigetek és a Man-sziget bányáiban. Az 1860-as évek rézcsődje után a cornwalli bányászat főleg az ónra koncentrálódott. Végül 1998-ban, az utolsó cornwalli ónbánya, a Poolban található South Crofty bánya bezárásával ért véget a cornwalli fémbányászat. (hu)
|
