| dbo:abstract
|
- Az abszint (franciául absinthe, spanyolul absenta, németül absinth) egy nagy, eredetileg 45-74% közötti alkoholtartalmú égetett szesz, melynek készítésekor a fehér ürömfű (Artemisia absinthium) leveleit és virágait, az ánizs (Pimpinella anisum) és a római édeskömény (Foeniculum vulgare var. dulce) termését, valamint egyéb fűszereket használnak fel. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömfű, majd a többi összetevő aromája követ, különösebb keserű mellékíz nélkül. Időnként tévesen likőrnek nevezik, de az abszint hozzáadott cukor nélkül készül, így a párlatok közé sorolandó. Nagy alkoholtartalmát a benne található nagy mennyiségű illóolaj teszi szükségessé, mert ezek hígításkor fehéren kicsapódnak a párlatból. Fogyasztását gyakran szertartásos hígítás előzi meg, ugyanis ez a kicsapódás – az úgynevezett louche-hatás – látványosabb, ha a jeges vizet csak lassan adagolják hozzá. Az abszintot a 20. század első harmadában egy fiktív szindrómára, az abszintizmusra hivatkozva több országban is betiltották. Az ital állítólagos káros hatásaiért növényi összetevőit, főleg a fehér ürömfűben található tujont tették felelőssé, melyet azonban a korabeli és mai abszint egyaránt csak kis mennyiségben tartalmaz. Meghurcolása ellenére nincs bizonyíték arra nézve, hogy valaha is veszélyesebb lett volna más szeszes italoknál. Az abszint növényi összetevőinek – főleg az abszintizmus félreértelmezése miatt – ma gyakran hallucinogén és más pszichoaktív hatásokat tulajdonítanak, ennek azonban nincs tudományos alapja. Tilalmát mára a legtöbb országban eltörölték, és eredeti változatában is készíthető. A kereskedelemben abszintként árult italok jelentős része – a tilalom előtt és ma is – hamisítvány. (hu)
- Az abszint (franciául absinthe, spanyolul absenta, németül absinth) egy nagy, eredetileg 45-74% közötti alkoholtartalmú égetett szesz, melynek készítésekor a fehér ürömfű (Artemisia absinthium) leveleit és virágait, az ánizs (Pimpinella anisum) és a római édeskömény (Foeniculum vulgare var. dulce) termését, valamint egyéb fűszereket használnak fel. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömfű, majd a többi összetevő aromája követ, különösebb keserű mellékíz nélkül. Időnként tévesen likőrnek nevezik, de az abszint hozzáadott cukor nélkül készül, így a párlatok közé sorolandó. Nagy alkoholtartalmát a benne található nagy mennyiségű illóolaj teszi szükségessé, mert ezek hígításkor fehéren kicsapódnak a párlatból. Fogyasztását gyakran szertartásos hígítás előzi meg, ugyanis ez a kicsapódás – az úgynevezett louche-hatás – látványosabb, ha a jeges vizet csak lassan adagolják hozzá. Az abszintot a 20. század első harmadában egy fiktív szindrómára, az abszintizmusra hivatkozva több országban is betiltották. Az ital állítólagos káros hatásaiért növényi összetevőit, főleg a fehér ürömfűben található tujont tették felelőssé, melyet azonban a korabeli és mai abszint egyaránt csak kis mennyiségben tartalmaz. Meghurcolása ellenére nincs bizonyíték arra nézve, hogy valaha is veszélyesebb lett volna más szeszes italoknál. Az abszint növényi összetevőinek – főleg az abszintizmus félreértelmezése miatt – ma gyakran hallucinogén és más pszichoaktív hatásokat tulajdonítanak, ennek azonban nincs tudományos alapja. Tilalmát mára a legtöbb országban eltörölték, és eredeti változatában is készíthető. A kereskedelemben abszintként árult italok jelentős része – a tilalom előtt és ma is – hamisítvány. (hu)
|
