| dbo:abstract
|
- Az Aranybulla szűkebb értelemben a II. András magyar király által az 1222-es székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat, amely a magyar nemesség jogait először rögzítette. A kettős aranypecsét az oklevél hártyájának felhajtott alsó részén, a plicaturán függött. A függőpecsétnél plicát (plicatura) hoztak létre az oklevél alsószélének visszahajtásával és azon keresztül vezették a pecsét függesztésére szolgáló zsineget. (1 §. Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma*, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya, örök emlékezetül.) A középkorban a pecsét a különféle oklevelek hitelesítésének fő eszköze volt, ami a 14. századra már kizárólagossá vált. Tágabb értelemben az aranybulla azt az aranyból készült pecsétet jelenti, mellyel a magyar királyok – III. Bélától kezdődően – megerősítették és hitelesítették fontosabb okmányaikat.Magyarország nemesi szabadsága alapkövének tartott Aranybullának mind a hét eredeti példánya elveszett, azonban a szövege meglehetősen sok forrásban maradt fenn. Az Aranybulla rendelkezéseinek királyi betartását az ellenállási záradék garantálta, mely kimondta, hogy a nemesek a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak, ha a király a rendelkezéseket megszegi. II. András Aranybullája a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvényeként a megszületését követő későbbi századokban hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében, a 16. századtól pedig egészen a 20. század közepéig az írott törvénycikkelyeiben vagy csak a szellemében. (hu)
- Az Aranybulla szűkebb értelemben a II. András magyar király által az 1222-es székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat, amely a magyar nemesség jogait először rögzítette. A kettős aranypecsét az oklevél hártyájának felhajtott alsó részén, a plicaturán függött. A függőpecsétnél plicát (plicatura) hoztak létre az oklevél alsószélének visszahajtásával és azon keresztül vezették a pecsét függesztésére szolgáló zsineget. (1 §. Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma*, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya, örök emlékezetül.) A középkorban a pecsét a különféle oklevelek hitelesítésének fő eszköze volt, ami a 14. századra már kizárólagossá vált. Tágabb értelemben az aranybulla azt az aranyból készült pecsétet jelenti, mellyel a magyar királyok – III. Bélától kezdődően – megerősítették és hitelesítették fontosabb okmányaikat.Magyarország nemesi szabadsága alapkövének tartott Aranybullának mind a hét eredeti példánya elveszett, azonban a szövege meglehetősen sok forrásban maradt fenn. Az Aranybulla rendelkezéseinek királyi betartását az ellenállási záradék garantálta, mely kimondta, hogy a nemesek a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak, ha a király a rendelkezéseket megszegi. II. András Aranybullája a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvényeként a megszületését követő későbbi századokban hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében, a 16. századtól pedig egészen a 20. század közepéig az írott törvénycikkelyeiben vagy csak a szellemében. (hu)
|
| prop-hu:képaláírás
|
- Az Aranybulla függőpecsétje. Előlapján II. András király alakja, hátlapján a hétszer vágott, négy pólyás magyar címer háromszögű pajzson. Az oroszlánokkal kiegészített címerpajzs eredetileg Imrének, a megkoronázott trónörökösnek a jelvénye volt (hu)
- Az Aranybulla függőpecsétje. Előlapján II. András király alakja, hátlapján a hétszer vágott, négy pólyás magyar címer háromszögű pajzson. Az oroszlánokkal kiegészített címerpajzs eredetileg Imrének, a megkoronázott trónörökösnek a jelvénye volt (hu)
|
