| dbo:abstract
|
- A Belváros (pontosabb megnevezésekkel: óváros, vár, történelmi belváros vagy szűk értelemben vett belváros) Székesfehérvár egyik legkisebb városrésze, mely történelmi és turisztikai szempontból Magyarország egyik legfontosabb területének számít. Északról a Mátyás király körút, délről a Budai út, keletről a Várkörút, nyugatról pedig a Mátyás király körút és a Piac tér határolja. A történelmi belvárost részben ma is városfalak veszik körül, melyek azonban két kivételtől eltérően (Várfal park és Prohászka liget) belső udvarokban húzódnak. A belváros középpontjában található Városház tér a város főtere, a belőle észak felé induló, palotákkal és rezidenciákkal szegélyezett Fő utca a belváros gerince, a város legismertebb sétálóutcája. A falakon belül élő népesség száma alacsony. Ennek nem csak a viszonylag kicsi terület az oka: a belvárosban templomok, múzeumok, irodák, üzletek, szórakozóhelyek, éttermek és kávéházak sokasága található. A fehérvári vár mai képét túlnyomóan barokk (pl. városháza főépülete) vagy késő barokk (pl. püspöki palota) stílusú épületek jellemzik, de az Árpád fürdő és néhány lakóépület jellegében a szecessziós építészet jegyeit is fellelhetjük, a megyeháza és a híres Magyar Király Szálló klasszicista stílusban épült, a Vörösmarty Színház és néhány lakópalota pedig eklektikus, de szép számmal találunk romantikus épületeket is. A városrészben fellelhetőek a gótika nyomai is, erre a legszebb példa a régi vármegyeháza valamint a város egyetlen teljes épségben fennmaradt középkori műemléke, a Szent Anna-kápolna. A várban található számos templom, köztük a város székesegyháza, a gótikus–barokk–klasszicista Szent István-bazilika. Az egykori Nagyboldogasszony-bazilika romjait bemutató romkert, mely szintén a történelmi belvárosban található, Magyarország hivatalos nemzeti emlékhelye. Az említett bazilika pedig, melynek a romkertben csupán az alapfalai láthatók, nem volt más, mint a középkori Magyar Királyság szakrális és adminisztrációs központja, ahol 37 magyar királyt koronáztak meg, és amelyet tizenöt uralkodónk végső nyughelyéül is választott. (hu)
- A Belváros (pontosabb megnevezésekkel: óváros, vár, történelmi belváros vagy szűk értelemben vett belváros) Székesfehérvár egyik legkisebb városrésze, mely történelmi és turisztikai szempontból Magyarország egyik legfontosabb területének számít. Északról a Mátyás király körút, délről a Budai út, keletről a Várkörút, nyugatról pedig a Mátyás király körút és a Piac tér határolja. A történelmi belvárost részben ma is városfalak veszik körül, melyek azonban két kivételtől eltérően (Várfal park és Prohászka liget) belső udvarokban húzódnak. A belváros középpontjában található Városház tér a város főtere, a belőle észak felé induló, palotákkal és rezidenciákkal szegélyezett Fő utca a belváros gerince, a város legismertebb sétálóutcája. A falakon belül élő népesség száma alacsony. Ennek nem csak a viszonylag kicsi terület az oka: a belvárosban templomok, múzeumok, irodák, üzletek, szórakozóhelyek, éttermek és kávéházak sokasága található. A fehérvári vár mai képét túlnyomóan barokk (pl. városháza főépülete) vagy késő barokk (pl. püspöki palota) stílusú épületek jellemzik, de az Árpád fürdő és néhány lakóépület jellegében a szecessziós építészet jegyeit is fellelhetjük, a megyeháza és a híres Magyar Király Szálló klasszicista stílusban épült, a Vörösmarty Színház és néhány lakópalota pedig eklektikus, de szép számmal találunk romantikus épületeket is. A városrészben fellelhetőek a gótika nyomai is, erre a legszebb példa a régi vármegyeháza valamint a város egyetlen teljes épségben fennmaradt középkori műemléke, a Szent Anna-kápolna. A várban található számos templom, köztük a város székesegyháza, a gótikus–barokk–klasszicista Szent István-bazilika. Az egykori Nagyboldogasszony-bazilika romjait bemutató romkert, mely szintén a történelmi belvárosban található, Magyarország hivatalos nemzeti emlékhelye. Az említett bazilika pedig, melynek a romkertben csupán az alapfalai láthatók, nem volt más, mint a középkori Magyar Királyság szakrális és adminisztrációs központja, ahol 37 magyar királyt koronáztak meg, és amelyet tizenöt uralkodónk végső nyughelyéül is választott. (hu)
|
