| dbo:abstract
|
- A bögölyfélék, bögölyök vagy böglyök (Tabanidae) a kétszárnyúak (Diptera) rendjének és a légyalkatúak (Brachycera) alrendjének egyik családja. Az alrendet ma több alrendágra osztják fel, melyek közül a bögölyféléket a bögölyalakúak alrendágába (Tabanomorpha), azon belül a öregcsaládba osztják be. Az Antarktisz kivételével a Föld valamennyi kontinensén megtalálhatóak. Az eddig leírt fajok száma mintegy 4500, ebből Európában mintegy 200 él. Hazánkban eddig 61 faj előfordulását sikerült kimutatni. A bögölyök többnyire vaskos, zömök testű, kitinsörtéket nem viselő, közepes vagy nagy termetű, ősi legyek. Fejük széles, félgömb alakú, összetett, sokszor fémes csillogású szemeik szinte az egészet beborítják. Egy pár szárnyuk erőteljes; szélén az erek jellegzetesen, V alakban szétfutnak. Szájszerveik erőteljesek, amelyekkel a nőstények gerincesek vérét szívják, míg a hímek békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak. A nőstények szúrása nemcsak fájdalmas, hanem veszedelmes is, mert különböző betegségek kórokozóit (pl. tularémia, lépfene, lovak fertőző kevésvérűsége, sertéskolera, száj- és körömfájás) közvetíthetik az emberre és a háziállatokra. A bögölyfélék melegkedvelő rovarok, főként a déli órákban repülnek. Lárváik a vízben vagy a talajban fejlődnek, és ragadozó életmódot folytatnak. Kifejlődésük 1-3 évig is eltarthat. Mivel a család egészségügyi, járványtani és gazdasági jelentősége nagy, kutatásuk napjainkban is igen intenzív, és már a 20. század elején elkezdődött. Az első magyar bögölyspecialista Szilády Zoltán zoológus (1878–1947) volt, akit számos kiváló hazai szakember követett (hu)
- A bögölyfélék, bögölyök vagy böglyök (Tabanidae) a kétszárnyúak (Diptera) rendjének és a légyalkatúak (Brachycera) alrendjének egyik családja. Az alrendet ma több alrendágra osztják fel, melyek közül a bögölyféléket a bögölyalakúak alrendágába (Tabanomorpha), azon belül a öregcsaládba osztják be. Az Antarktisz kivételével a Föld valamennyi kontinensén megtalálhatóak. Az eddig leírt fajok száma mintegy 4500, ebből Európában mintegy 200 él. Hazánkban eddig 61 faj előfordulását sikerült kimutatni. A bögölyök többnyire vaskos, zömök testű, kitinsörtéket nem viselő, közepes vagy nagy termetű, ősi legyek. Fejük széles, félgömb alakú, összetett, sokszor fémes csillogású szemeik szinte az egészet beborítják. Egy pár szárnyuk erőteljes; szélén az erek jellegzetesen, V alakban szétfutnak. Szájszerveik erőteljesek, amelyekkel a nőstények gerincesek vérét szívják, míg a hímek békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak. A nőstények szúrása nemcsak fájdalmas, hanem veszedelmes is, mert különböző betegségek kórokozóit (pl. tularémia, lépfene, lovak fertőző kevésvérűsége, sertéskolera, száj- és körömfájás) közvetíthetik az emberre és a háziállatokra. A bögölyfélék melegkedvelő rovarok, főként a déli órákban repülnek. Lárváik a vízben vagy a talajban fejlődnek, és ragadozó életmódot folytatnak. Kifejlődésük 1-3 évig is eltarthat. Mivel a család egészségügyi, járványtani és gazdasági jelentősége nagy, kutatásuk napjainkban is igen intenzív, és már a 20. század elején elkezdődött. Az első magyar bögölyspecialista Szilády Zoltán zoológus (1878–1947) volt, akit számos kiváló hazai szakember követett (hu)
|
