| dbo:abstract
|
- A dharma (szanszkrit:धर्म; páli: धम्म, dhamma) több jelentésű fogalom az indiai eredetű vallásokban, a hinduizmusban, a buddhizmusban, a dzsainizmusban, a szikhizmusban. Az ősi indiai iratokban a dharmát különféleképp értelmezik: természetes rend, a természet törvénye, a törvény és igazságosság, az erkölcsös viselkedés forrása. A hinduizmusban az az egyetemes törvény, amely minden hatás mélyén rejlik, mindent átható létezésével fenntartja a mindenség örökkévalóságát, működését, és minden létező entitást meghatároz. A világmindenséget, mint szellemi alapelv, élettel elárasztó közegként itatja át, míg az emberrel való misztikus kapcsolatában, mint az örök erkölcsi törvény, igazság kötelességként jelenik meg azáltal, hogy a valóság megismerésének folyamatában az ember igazodni kíván hozzá. Az egész hindu vallásrendszer a dharma gondolatán alapszik, általános elnevezése "szanátana dharma", azaz örök törvény. A buddhizmusban több fő jelentésben használatos a fogalom. Először is a kozmikus törvényt és rendet jelenti, főként azt amely a karmában és a karma törvénye által megszabott újjászületésben érvényesül. Továbbá a kifejezéssel a történelmi Buddha (Sákjamuni, Gautama Sziddhártha) tanítását, tanát is jelölték; de lehet alkotóelem, jelenség, (tudat)tartam, a valóságot felépítő elem, főleg az Abhidharmában. A dzsainizmusban a dharma a dzsinák tanítását is jelenti, a legfelsőbb utat, mellyel szemben áll az adharma: a bűn és erkölcstelenség. A szikhizmusban az igazságosság és a megfelelő vallási gyakorlat útját jelenti. (hu)
- A dharma (szanszkrit:धर्म; páli: धम्म, dhamma) több jelentésű fogalom az indiai eredetű vallásokban, a hinduizmusban, a buddhizmusban, a dzsainizmusban, a szikhizmusban. Az ősi indiai iratokban a dharmát különféleképp értelmezik: természetes rend, a természet törvénye, a törvény és igazságosság, az erkölcsös viselkedés forrása. A hinduizmusban az az egyetemes törvény, amely minden hatás mélyén rejlik, mindent átható létezésével fenntartja a mindenség örökkévalóságát, működését, és minden létező entitást meghatároz. A világmindenséget, mint szellemi alapelv, élettel elárasztó közegként itatja át, míg az emberrel való misztikus kapcsolatában, mint az örök erkölcsi törvény, igazság kötelességként jelenik meg azáltal, hogy a valóság megismerésének folyamatában az ember igazodni kíván hozzá. Az egész hindu vallásrendszer a dharma gondolatán alapszik, általános elnevezése "szanátana dharma", azaz örök törvény. A buddhizmusban több fő jelentésben használatos a fogalom. Először is a kozmikus törvényt és rendet jelenti, főként azt amely a karmában és a karma törvénye által megszabott újjászületésben érvényesül. Továbbá a kifejezéssel a történelmi Buddha (Sákjamuni, Gautama Sziddhártha) tanítását, tanát is jelölték; de lehet alkotóelem, jelenség, (tudat)tartam, a valóságot felépítő elem, főleg az Abhidharmában. A dzsainizmusban a dharma a dzsinák tanítását is jelenti, a legfelsőbb utat, mellyel szemben áll az adharma: a bűn és erkölcstelenség. A szikhizmusban az igazságosság és a megfelelő vallási gyakorlat útját jelenti. (hu)
|
