| dbo:abstract
|
- Az első ágfalvi összecsapás a nyugat-magyarországi felkelés első ütközete volt a Sopron környéki Ágfalva mellett, a városba bevonulni szándékozó osztrák csendőrség ellen, amely Ausztria területi igényét volt hivatott érvényesíteni a területre. A rongyosok itt érték el első nagy sikerüket, amelyet további jelentős összecsapások követtek, melyekben az osztrák rendvédelmi erők sorra alulmaradtak. Nem egészen két héttel később az osztrákok ismét ugyanezen az útvonalon megint megpróbáltak bevonulni Sopronba, ám a második ágfalvi összecsapásban az alacsonyabb létszám és elégtelen fegyverzett ellenére a felkészültebb, motiváltabb és tapasztaltabb felkelők ismét megverték a csendőröket. Az osztrák sajtó akkoriban olyan állításokkal élt, hogy a bevonuló csendőralakulatokat Ágfalvánál mintegy 2000 magyar támadta meg, amely erős túlzásnak és propagandának tekinthető. Az osztrákok továbbá úgy festették le a felkelést, mintha magyar banditák rabolnának és fosztogatnának Nyugat-Magyarországon, valamint az osztrák határvidéken, s terrorizálják a lakosságot. Ennek természetesen volt részinti alapja, ugyanis ismeretesek a Rongyos Gárda jó néhány tagjának fosztogatásai. Az ágfalvai harcokat szokás csatáknak nevezni, valójában azonban gerillaakciókról van szó rendvédelmi erők ellen, akárcsak a többi összecsapás esetében. A hagyományos rendfenntartó és tömegoszlató módon küzdő osztrák csendőrség tehetetlen volt a kidolgozott stratégiával harcoló, körültekintően támadó Rongyos Gárdával szemben, akik betörtek az ezeréves határ melletti osztrák településekre is (jó példák erre a gyanafalvai, pörgölényi és kirchschlagi összecsapások). (hu)
- Az első ágfalvi összecsapás a nyugat-magyarországi felkelés első ütközete volt a Sopron környéki Ágfalva mellett, a városba bevonulni szándékozó osztrák csendőrség ellen, amely Ausztria területi igényét volt hivatott érvényesíteni a területre. A rongyosok itt érték el első nagy sikerüket, amelyet további jelentős összecsapások követtek, melyekben az osztrák rendvédelmi erők sorra alulmaradtak. Nem egészen két héttel később az osztrákok ismét ugyanezen az útvonalon megint megpróbáltak bevonulni Sopronba, ám a második ágfalvi összecsapásban az alacsonyabb létszám és elégtelen fegyverzett ellenére a felkészültebb, motiváltabb és tapasztaltabb felkelők ismét megverték a csendőröket. Az osztrák sajtó akkoriban olyan állításokkal élt, hogy a bevonuló csendőralakulatokat Ágfalvánál mintegy 2000 magyar támadta meg, amely erős túlzásnak és propagandának tekinthető. Az osztrákok továbbá úgy festették le a felkelést, mintha magyar banditák rabolnának és fosztogatnának Nyugat-Magyarországon, valamint az osztrák határvidéken, s terrorizálják a lakosságot. Ennek természetesen volt részinti alapja, ugyanis ismeretesek a Rongyos Gárda jó néhány tagjának fosztogatásai. Az ágfalvai harcokat szokás csatáknak nevezni, valójában azonban gerillaakciókról van szó rendvédelmi erők ellen, akárcsak a többi összecsapás esetében. A hagyományos rendfenntartó és tömegoszlató módon küzdő osztrák csendőrség tehetetlen volt a kidolgozott stratégiával harcoló, körültekintően támadó Rongyos Gárdával szemben, akik betörtek az ezeréves határ melletti osztrák településekre is (jó példák erre a gyanafalvai, pörgölényi és kirchschlagi összecsapások). (hu)
|
