| dbo:abstract
|
- Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthetett veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.<Forrás?> Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg neki. Magyarországon még a bánok rendelkeztek hasonló jogkörrel. A tisztség kialakulásában azonban minden bizonnyal szerepet játszott az államalapítás előtti gyula méltóság, különös tekintettel annak hadvezéri szerepére, aminek szláv fordítása a vajda/vojevod szó. Az erdélyi vajda cím azonban valószínűleg közvetlenül a gyulafehérvári ispán címéből alakult ki. A 13. század elején feltűnnek az oklevelekben Fehér, Torda, Küküllő és Hunyad megyék, de ispánjaikról nincs szó bennük. Ezeket a megyéket feltehetőleg a gyulafehérvári ispán igazgatta. A vajda cím (princeps) formában (amely azonos a későbbi erdélyi fejedelem címével) először 1111-ben, Könyves Kálmán egyik oklevelében tűnik fel, Mercurius princeps Ultrasilvanus alakban. Makkai László szerint ez kapcsolatba hozható egy 1097-es oklevéllel, melyben Vincurius comes Bellegratae szerepel. „A vajda és a gyulafehérvári ispán egyszerre, mint két külön személy nem fordulnak elő, a két tisztség azonossága tehát ebben is igazolást nyer.” A „vajda” szó csak egy 1199-es oklevélben tűnik fel először.Az erdélyi vajda a 13. századig csak Délerdélyt kormányozta, hatásköre csak e század végére terjedt ki a teljes földrajzi Erdélyre, az Anjou-korban már jóval túlterjed Erdély földrajzi határain. Laczkfi Dénes vajda hatásköre 1366-ban túlnyúlt a Tiszán, északon Zemplénig terjedt. (hu)
- Az erdélyi vajda a középkori Magyarország különleges területi hatalommal felruházott tisztségviselője volt. Erdély felett a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett. Szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthetett veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.<Forrás?> Nagy Károly közigazgatási rendszerében az őrgróf feleltethető meg neki. Magyarországon még a bánok rendelkeztek hasonló jogkörrel. A tisztség kialakulásában azonban minden bizonnyal szerepet játszott az államalapítás előtti gyula méltóság, különös tekintettel annak hadvezéri szerepére, aminek szláv fordítása a vajda/vojevod szó. Az erdélyi vajda cím azonban valószínűleg közvetlenül a gyulafehérvári ispán címéből alakult ki. A 13. század elején feltűnnek az oklevelekben Fehér, Torda, Küküllő és Hunyad megyék, de ispánjaikról nincs szó bennük. Ezeket a megyéket feltehetőleg a gyulafehérvári ispán igazgatta. A vajda cím (princeps) formában (amely azonos a későbbi erdélyi fejedelem címével) először 1111-ben, Könyves Kálmán egyik oklevelében tűnik fel, Mercurius princeps Ultrasilvanus alakban. Makkai László szerint ez kapcsolatba hozható egy 1097-es oklevéllel, melyben Vincurius comes Bellegratae szerepel. „A vajda és a gyulafehérvári ispán egyszerre, mint két külön személy nem fordulnak elő, a két tisztség azonossága tehát ebben is igazolást nyer.” A „vajda” szó csak egy 1199-es oklevélben tűnik fel először.Az erdélyi vajda a 13. századig csak Délerdélyt kormányozta, hatásköre csak e század végére terjedt ki a teljes földrajzi Erdélyre, az Anjou-korban már jóval túlterjed Erdély földrajzi határain. Laczkfi Dénes vajda hatásköre 1366-ban túlnyúlt a Tiszán, északon Zemplénig terjedt. (hu)
|
