| dbo:abstract
|
- Germanicus Iulius Caesar Claudianus, adoptálása elĹ‘tt valĂłszĂnűleg Nero Claudius Drusus Germanicus (Kr. e. 15. május 15. – 19. oktĂłber 10.) rĂłmai hadvezĂ©r, Ă©s Antonia Minor legidĹ‘sebb gyermeke, Livia császárnĂ© Ă©s Marcus Antonius unokája, Claudius császár bátyja. Az idĹ‘sebb Agrippinát (Agrippina Maior), Augustus unokáját vette felesĂ©gĂĽl, aki kilenc gyermeket szĂĽlt neki. KözĂĽlĂĽk kettĹ‘ mĂ©g csecsemĹ‘kĂ©nt halt meg, Caius Iulius Caesar pedig kisgyermekkĂ©nt. Hat gyermeke Ă©rte meg a felnĹ‘ttkort:
* Iulia Livilla
*
* Agrippina Minor, Nero császár anyja
* és , akiket Tiberius parancsára öltek meg
* Caius Caesar (Caligula), Tiberius utĂłdja a trĂłnon Germanicus RĂłma nĂ©pĂ©nek körĂ©ben rendkĂvĂĽl nĂ©pszerű volt, gyĹ‘zelmeit lelkesen ĂĽnnepeltĂ©k. Augustus is nagyra becsĂĽlte, sĹ‘t egy idĹ‘ben örökösĂ©nek is tartotta. VĂ©gĂĽl a császár 4 körĂĽl mostohafia, a szintĂ©n kiválĂł hadvezĂ©r Tiberius mellett döntött, de kötelezte Ĺ‘t, hogy örökbefogadja Germanicust, Ă©s tegye örökösĂ©vĂ©. Germanicus Pannonia, Dalmatia, Gallia Ă©s terĂĽletĂ©n hadakozott. TehetsĂ©ges, kiválĂł hadvezĂ©r volt, akit a legiĂłk is szerettek. 12-ben elnyerte a consuli rangot, miután ötszöri alkalommal töltötte be a quaestori magistraturát. Augustus 14-ben bekövetkezett halála után röviddel a senatus Germanicust nevezte ki a Germaniában állomásozĂł hadak parancsnokául. Ăšj katonái hamarosan fellázadtak Tiberius ellen, Ă©s saját hadvezĂ©rĂĽket akarták trĂłnra tenni, Ĺ‘ azonban lojális maradt az Ăşj princepshez. Az elkövetkezĹ‘ kĂ©t Ă©vben hadjáratokat vezetett a RajnátĂłl keletre Ă©lĹ‘ germán törzsek ellen. Az Ĺ‘ Ă©rdeme, hogy 16-ban a legyĹ‘zte Ĺ‘ket. Germanicus találta meg a 9-ben a teutoburgi erdĹ‘nĂ©l tĹ‘rbe csalt Ă©s lemĂ©szárolt legiĂłk (a , a Ă©s a ) maradványait, melyeket vĂ©gsĹ‘ tisztessĂ©gben rĂ©szesĂtett. A legiĂłk vĂ©dĹ‘istensĂ©geit, a sasszobrokat is visszaszerezte, amivel nagy presztĂzsre tett szert. A fĂ©nyes gyĹ‘zelmek ellenĂ©re – talán fĂ©ltĂ©kenysĂ©gbĹ‘l, de valĂłszĂnűbb, hogy ismerve a birodalom katonai teherbĂrását, illetve a germán hadszĂnteret – Tiberius 17-ben hazahĂvta a határt az Elbáig kitolni akarĂł Germanicust, akit jutalomkĂ©ppen diadalmenetben rĂ©szesĂtett, Ă©s másodszor is consullá nevezett ki 18-ban. A következĹ‘ Ă©vben a császár a közel-keleti provinciákba delegálta felruházva, ahol 18-ban provinciává szervezte KappadĂłkia Ă©s Kommagene királyságokat, illetve Kelet-Kilikiát. Armeniát – a Parthus Birodalom beleegyezĂ©sĂ©vel – ismĂ©t clienskirálysággá tette. Diplomáciai sikereit egy egyiptomi látogatással koronázta meg. A következĹ‘ Ă©vben Germanicus elhunyt Antiochiában, Syria provincia fĹ‘városában. Halála gyanĂşs körĂĽlmĂ©nyek között következett be. A források többsĂ©ge arra utal, hogy a syriai helytartĂł, mĂ©rgezte meg Tiberius császár utasĂtására. Germanicus özvegye is emellett kardoskodott, Piso pedig inkább öngyilkosságot követett el, mintsem a nĂ©pharagnak tette volna ki magát. ValĂłszĂnű, hogy Tiberius fĂ©ltĂ©keny lett unokaöccse sikereire, illetve veszĂ©lyesnek Ă©rezhette nĂ©pszerűsĂ©gĂ©t Ă©s hatalmát. Az ominĂłzus egyiptomi látogatás szintĂ©n kivĂvhatta a császár ellenszenvĂ©t, hiszen princepsi magánprovincia volt, Ă©s uralĂłja veszĂ©lyeztethette RĂłma gabonaellátását. (hu)
- Germanicus Iulius Caesar Claudianus, adoptálása elĹ‘tt valĂłszĂnűleg Nero Claudius Drusus Germanicus (Kr. e. 15. május 15. – 19. oktĂłber 10.) rĂłmai hadvezĂ©r, Ă©s Antonia Minor legidĹ‘sebb gyermeke, Livia császárnĂ© Ă©s Marcus Antonius unokája, Claudius császár bátyja. Az idĹ‘sebb Agrippinát (Agrippina Maior), Augustus unokáját vette felesĂ©gĂĽl, aki kilenc gyermeket szĂĽlt neki. KözĂĽlĂĽk kettĹ‘ mĂ©g csecsemĹ‘kĂ©nt halt meg, Caius Iulius Caesar pedig kisgyermekkĂ©nt. Hat gyermeke Ă©rte meg a felnĹ‘ttkort:
* Iulia Livilla
*
* Agrippina Minor, Nero császár anyja
* és , akiket Tiberius parancsára öltek meg
* Caius Caesar (Caligula), Tiberius utĂłdja a trĂłnon Germanicus RĂłma nĂ©pĂ©nek körĂ©ben rendkĂvĂĽl nĂ©pszerű volt, gyĹ‘zelmeit lelkesen ĂĽnnepeltĂ©k. Augustus is nagyra becsĂĽlte, sĹ‘t egy idĹ‘ben örökösĂ©nek is tartotta. VĂ©gĂĽl a császár 4 körĂĽl mostohafia, a szintĂ©n kiválĂł hadvezĂ©r Tiberius mellett döntött, de kötelezte Ĺ‘t, hogy örökbefogadja Germanicust, Ă©s tegye örökösĂ©vĂ©. Germanicus Pannonia, Dalmatia, Gallia Ă©s terĂĽletĂ©n hadakozott. TehetsĂ©ges, kiválĂł hadvezĂ©r volt, akit a legiĂłk is szerettek. 12-ben elnyerte a consuli rangot, miután ötszöri alkalommal töltötte be a quaestori magistraturát. Augustus 14-ben bekövetkezett halála után röviddel a senatus Germanicust nevezte ki a Germaniában állomásozĂł hadak parancsnokául. Ăšj katonái hamarosan fellázadtak Tiberius ellen, Ă©s saját hadvezĂ©rĂĽket akarták trĂłnra tenni, Ĺ‘ azonban lojális maradt az Ăşj princepshez. Az elkövetkezĹ‘ kĂ©t Ă©vben hadjáratokat vezetett a RajnátĂłl keletre Ă©lĹ‘ germán törzsek ellen. Az Ĺ‘ Ă©rdeme, hogy 16-ban a legyĹ‘zte Ĺ‘ket. Germanicus találta meg a 9-ben a teutoburgi erdĹ‘nĂ©l tĹ‘rbe csalt Ă©s lemĂ©szárolt legiĂłk (a , a Ă©s a ) maradványait, melyeket vĂ©gsĹ‘ tisztessĂ©gben rĂ©szesĂtett. A legiĂłk vĂ©dĹ‘istensĂ©geit, a sasszobrokat is visszaszerezte, amivel nagy presztĂzsre tett szert. A fĂ©nyes gyĹ‘zelmek ellenĂ©re – talán fĂ©ltĂ©kenysĂ©gbĹ‘l, de valĂłszĂnűbb, hogy ismerve a birodalom katonai teherbĂrását, illetve a germán hadszĂnteret – Tiberius 17-ben hazahĂvta a határt az Elbáig kitolni akarĂł Germanicust, akit jutalomkĂ©ppen diadalmenetben rĂ©szesĂtett, Ă©s másodszor is consullá nevezett ki 18-ban. A következĹ‘ Ă©vben a császár a közel-keleti provinciákba delegálta felruházva, ahol 18-ban provinciává szervezte KappadĂłkia Ă©s Kommagene királyságokat, illetve Kelet-Kilikiát. Armeniát – a Parthus Birodalom beleegyezĂ©sĂ©vel – ismĂ©t clienskirálysággá tette. Diplomáciai sikereit egy egyiptomi látogatással koronázta meg. A következĹ‘ Ă©vben Germanicus elhunyt Antiochiában, Syria provincia fĹ‘városában. Halála gyanĂşs körĂĽlmĂ©nyek között következett be. A források többsĂ©ge arra utal, hogy a syriai helytartĂł, mĂ©rgezte meg Tiberius császár utasĂtására. Germanicus özvegye is emellett kardoskodott, Piso pedig inkább öngyilkosságot követett el, mintsem a nĂ©pharagnak tette volna ki magát. ValĂłszĂnű, hogy Tiberius fĂ©ltĂ©keny lett unokaöccse sikereire, illetve veszĂ©lyesnek Ă©rezhette nĂ©pszerűsĂ©gĂ©t Ă©s hatalmát. Az ominĂłzus egyiptomi látogatás szintĂ©n kivĂvhatta a császár ellenszenvĂ©t, hiszen princepsi magánprovincia volt, Ă©s uralĂłja veszĂ©lyeztethette RĂłma gabonaellátását. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Germanicus Iulius Caesar Claudianus, adoptálása elĹ‘tt valĂłszĂnűleg Nero Claudius Drusus Germanicus (Kr. e. 15. május 15. – 19. oktĂłber 10.) rĂłmai hadvezĂ©r, Ă©s Antonia Minor legidĹ‘sebb gyermeke, Livia császárnĂ© Ă©s Marcus Antonius unokája, Claudius császár bátyja. Az idĹ‘sebb Agrippinát (Agrippina Maior), Augustus unokáját vette felesĂ©gĂĽl, aki kilenc gyermeket szĂĽlt neki. KözĂĽlĂĽk kettĹ‘ mĂ©g csecsemĹ‘kĂ©nt halt meg, Caius Iulius Caesar pedig kisgyermekkĂ©nt. Hat gyermeke Ă©rte meg a felnĹ‘ttkort: (hu)
- Germanicus Iulius Caesar Claudianus, adoptálása elĹ‘tt valĂłszĂnűleg Nero Claudius Drusus Germanicus (Kr. e. 15. május 15. – 19. oktĂłber 10.) rĂłmai hadvezĂ©r, Ă©s Antonia Minor legidĹ‘sebb gyermeke, Livia császárnĂ© Ă©s Marcus Antonius unokája, Claudius császár bátyja. Az idĹ‘sebb Agrippinát (Agrippina Maior), Augustus unokáját vette felesĂ©gĂĽl, aki kilenc gyermeket szĂĽlt neki. KözĂĽlĂĽk kettĹ‘ mĂ©g csecsemĹ‘kĂ©nt halt meg, Caius Iulius Caesar pedig kisgyermekkĂ©nt. Hat gyermeke Ă©rte meg a felnĹ‘ttkort: (hu)
|
