| dbo:abstract
|
- Szapolyai János Zsigmond (teljes nevén János Zsigmond István, németül: Johann Sigismund Zápolya; Buda, Magyar Királyság, 1540. július 7. – Gyulafehérvár, Erdélyi Fejedelemség, 1571. március 14.), a Szapolyai-házból származó magyar király 1540 és 1551, valamint 1556 és 1570 között II. János néven, továbbá az első erdélyi fejedelem 1570-től haláláig. I. János magyar király és Jagelló Izabella királyné egyetlen fia volt. Apja I. Szulejmán oszmán szultán támogatásával kormányozta a kora újkori Magyar Királyság egyes részeit, míg I. Ferdinánd király a fennmaradó területeket. A két király között dúló polgárháborús helyzetet az 1538-as békeszerződés zárta le, amely értelmében János király halála után a Habsburg-ház fennhatósága alá került volna az általa korábban kormányzott országrész. Nem sokkal születését követően apja elhunyt, végakarata szerint (semmibe véve a váradi békét), ő lett I. János király örököse, ám magyar királlyá koronázására sosem került sor. Miután a szultán 1541-ben bevette Budát, János Zsigmondnak adta az ország keleti részét, a mai Partium és Erdély területeit. A gyermekkirály régense édesanyja, Izabella királyné lett. A kormányzást kezdetben Fráter György intézte. Székhelyüket előbb Lippában, majd Gyulafehérvárott rendezték be. A kormányzó tárgyalásainak hatására Izabellának és János Zsigmondnak 1551-ben végül le kellett mondani és átadni a hatalmat a császárnak, kárpótlásul a sziléziai Opole és Racibórz hercegséget kapták meg. Lengyelországba menekültek a királyné családjához, ám édesanyja továbbra is folytatta a tárgyalásokat János Zsigmond hatalmának visszaállításáról. Mivel Ferdinánd király nem tudta megvédeni a keleti országrészt az Oszmán Birodalommal szemben, így 1556-ban lemondott a területekről, az erdélyi országgyűlés pedig visszahívta az ekkor még mindig kiskorú János Zsigmondot, aki helyett továbbra is édesanyja uralkodott annak 1559-es haláláig. Kormányzásuk alatt egy művelt reneszánsz udvart rendeztek be a gyulafehérvári palotában. Balassa Menyhért 1561 végén fellázadt ellene, számos felső-magyarországi területet átjátszva így a császárnak. II. Miksa törökökkel szemben kirobbant háborúját az 1568-as drinápolyi béke lezárta, egyúttal megerősítette János Zsigmond helyzetét is a keleti országrészben. János Zsigmond katolikusként nevelkedett, majd amikor az 1560-as években elkezdett terjedni a reformáció az általa vezetett országrészben is, 1562-ben áttért előbb az evangélikus, majd 1564-ben a kálvinista vallásra. Nagy hatással voltak rá udvari orvosa, Giorgio Biandrata és Dávid Ferenc püspök tanításai, amelyek elsajátítása után ő lett a történelem első unitárius vallású uralkodója. Az 1568-as tordai országgyűlésen elfogadták, az európai történelemben elsőként, az általános vallásszabadságot. 1570-ben megkötötték a speyeri szerződést, ettől kezdve uralkodói címe Erdély és Magyarország hozzákapcsolt részeinek fejedelme (latinul: Princeps Transsilvaniae et Partium Regni Hungariae eidem annexarum) lett, valamint ezzel megalakult az Erdélyi Fejedelemség, melynek ő lett első uralkodója. Gyermektelenül, 1571-ben hunyt el, nyughelye a gyulafehérvári érseki székesegyházban található. (hu)
- Szapolyai János Zsigmond (teljes nevén János Zsigmond István, németül: Johann Sigismund Zápolya; Buda, Magyar Királyság, 1540. július 7. – Gyulafehérvár, Erdélyi Fejedelemség, 1571. március 14.), a Szapolyai-házból származó magyar király 1540 és 1551, valamint 1556 és 1570 között II. János néven, továbbá az első erdélyi fejedelem 1570-től haláláig. I. János magyar király és Jagelló Izabella királyné egyetlen fia volt. Apja I. Szulejmán oszmán szultán támogatásával kormányozta a kora újkori Magyar Királyság egyes részeit, míg I. Ferdinánd király a fennmaradó területeket. A két király között dúló polgárháborús helyzetet az 1538-as békeszerződés zárta le, amely értelmében János király halála után a Habsburg-ház fennhatósága alá került volna az általa korábban kormányzott országrész. Nem sokkal születését követően apja elhunyt, végakarata szerint (semmibe véve a váradi békét), ő lett I. János király örököse, ám magyar királlyá koronázására sosem került sor. Miután a szultán 1541-ben bevette Budát, János Zsigmondnak adta az ország keleti részét, a mai Partium és Erdély területeit. A gyermekkirály régense édesanyja, Izabella királyné lett. A kormányzást kezdetben Fráter György intézte. Székhelyüket előbb Lippában, majd Gyulafehérvárott rendezték be. A kormányzó tárgyalásainak hatására Izabellának és János Zsigmondnak 1551-ben végül le kellett mondani és átadni a hatalmat a császárnak, kárpótlásul a sziléziai Opole és Racibórz hercegséget kapták meg. Lengyelországba menekültek a királyné családjához, ám édesanyja továbbra is folytatta a tárgyalásokat János Zsigmond hatalmának visszaállításáról. Mivel Ferdinánd király nem tudta megvédeni a keleti országrészt az Oszmán Birodalommal szemben, így 1556-ban lemondott a területekről, az erdélyi országgyűlés pedig visszahívta az ekkor még mindig kiskorú János Zsigmondot, aki helyett továbbra is édesanyja uralkodott annak 1559-es haláláig. Kormányzásuk alatt egy művelt reneszánsz udvart rendeztek be a gyulafehérvári palotában. Balassa Menyhért 1561 végén fellázadt ellene, számos felső-magyarországi területet átjátszva így a császárnak. II. Miksa törökökkel szemben kirobbant háborúját az 1568-as drinápolyi béke lezárta, egyúttal megerősítette János Zsigmond helyzetét is a keleti országrészben. János Zsigmond katolikusként nevelkedett, majd amikor az 1560-as években elkezdett terjedni a reformáció az általa vezetett országrészben is, 1562-ben áttért előbb az evangélikus, majd 1564-ben a kálvinista vallásra. Nagy hatással voltak rá udvari orvosa, Giorgio Biandrata és Dávid Ferenc püspök tanításai, amelyek elsajátítása után ő lett a történelem első unitárius vallású uralkodója. Az 1568-as tordai országgyűlésen elfogadták, az európai történelemben elsőként, az általános vallásszabadságot. 1570-ben megkötötték a speyeri szerződést, ettől kezdve uralkodói címe Erdély és Magyarország hozzákapcsolt részeinek fejedelme (latinul: Princeps Transsilvaniae et Partium Regni Hungariae eidem annexarum) lett, valamint ezzel megalakult az Erdélyi Fejedelemség, melynek ő lett első uralkodója. Gyermektelenül, 1571-ben hunyt el, nyughelye a gyulafehérvári érseki székesegyházban található. (hu)
|
