| dbo:abstract
|
- Jagelló Izabella (lengyelül: Izabela Jagiellonka; Krakkó, Lengyel Királyság, 1519. január 18. – Gyulafehérvár, Keleti Magyar Királyság, 1559. szeptember 15.), a Jagelló-házból származó lengyel királyi hercegnő, I. Zsigmond lengyel király és Sforza Bona királyné legidősebb gyermeke. 1539-ben Szapolyai János magyar királlyal kötött házassága révén magyar királyné hitvese 1540-ben bekövetkezett haláláig. Rövid házasságából egy fia született, Szapolyai János Zsigmond személyében. I. Szulejmán oszmán szultán, miután 1541-ben elfoglalta Budát, fia nevében Izabellát bízta meg az ország keleti területeinek kormányzásával. A kezdetben mellette szolgáló George Martinuzzi 1549-ben szövetkezett a Habsburg-házi I. Ferdinánd királlyal, lemondásra bírva Izabellát és fiát a hatalomról. Lengyelországba menekültek, majd az Oszmán Birodalommal szembeni védekezést tartani nem bíró Ferdinánd feladta az ország keleti területeit, az erdélyi országgyűlés 1556-ban pedig visszahívta a királynét és fiát az országba. Izabella kormányzása alatt egy művelt személyekből álló reneszánsz központ épült ki a gyulafehérvári palotában. 1558-ban a főurak egy csoportja Bebek Ferenc és Kendi Ferenc szervezésében fellázadtak ellene, ám ő Balassa Menyhért vezetésével brutálisan megtorolta azt. Négy nyelven, lengyelül, latinul, németül és olaszul beszélt, emellett a vallásszabadság híve volt. 1559-ben hunyt el, nyughelye ma is a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban található. (hu)
- Jagelló Izabella (lengyelül: Izabela Jagiellonka; Krakkó, Lengyel Királyság, 1519. január 18. – Gyulafehérvár, Keleti Magyar Királyság, 1559. szeptember 15.), a Jagelló-házból származó lengyel királyi hercegnő, I. Zsigmond lengyel király és Sforza Bona királyné legidősebb gyermeke. 1539-ben Szapolyai János magyar királlyal kötött házassága révén magyar királyné hitvese 1540-ben bekövetkezett haláláig. Rövid házasságából egy fia született, Szapolyai János Zsigmond személyében. I. Szulejmán oszmán szultán, miután 1541-ben elfoglalta Budát, fia nevében Izabellát bízta meg az ország keleti területeinek kormányzásával. A kezdetben mellette szolgáló George Martinuzzi 1549-ben szövetkezett a Habsburg-házi I. Ferdinánd királlyal, lemondásra bírva Izabellát és fiát a hatalomról. Lengyelországba menekültek, majd az Oszmán Birodalommal szembeni védekezést tartani nem bíró Ferdinánd feladta az ország keleti területeit, az erdélyi országgyűlés 1556-ban pedig visszahívta a királynét és fiát az országba. Izabella kormányzása alatt egy művelt személyekből álló reneszánsz központ épült ki a gyulafehérvári palotában. 1558-ban a főurak egy csoportja Bebek Ferenc és Kendi Ferenc szervezésében fellázadtak ellene, ám ő Balassa Menyhért vezetésével brutálisan megtorolta azt. Négy nyelven, lengyelül, latinul, németül és olaszul beszélt, emellett a vallásszabadság híve volt. 1559-ben hunyt el, nyughelye ma is a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban található. (hu)
|
