| dbo:abstract
|
- Az Ikarus 280T az Ikarus 280-as autóbusz alapján készített trolibusztípus. A karosszériákat az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár gyártotta, elektromos berendezéseit különféle cégek tervezték. Kezdetben még a selejtezett ZiU-trolik elektronikáját használták fel, végül a legtöbb új troli a Ganz Villamossági Művekben (GVM) kifejlesztett berendezéssel készült. Az első példány 1976-ban még ZiU–5-ösök berendezéseivel jelent meg Budapest utcáin. Ezt 1978-ig további 77 darab követte; közülük három különbözött a többitől, kísérleti megfontolásokból például önjáró üzemet is teszteltek. Magyarországon Szeged és Debrecen is beszerzett Ikarus trolikat. Szegedre került négy, korábban vásárokon járt bemutató darab és különféle prototípusok, majd hat darab Obus elektronikás sorozattroli is. Debrecen egy prototípust szerzett be; ezt további négy, szintén Obus elektronikás jármű követte. A típus iránt külföldről is érdeklődtek: a prototípus járművek több nyugati országban jártak próbakörökön, többek között Franciaországban, Ausztriában és Svájcban, sőt, a tengeren túl is bemutatkoztak: az egyik járművet Mexikóban és az Egyesült Államok néhány városában tesztelték. A legnagyobb vásárló azonban Bulgária lett, a fővárosba (Szófia) 1985 és 1989 között 151 GVM-berendezésű trolit exportált az Ikarus, ezen felül további négy pedig (wd) városába került. Ezzel egy időben az NDK 150 trolit rendelt az egyik GVM-troli lipcsei bemutató útja után, de politikai változások miatt végül csak 55-öt szállítottak le. Ezek négy városban álltak forgalomba, az utolsót 2000-ben selejtezték – egyes GVM-trolik később Tallinnba, Temesvárra kerültek. Az Ikarus legnagyobb vásárlója, a Szovjetunió magyar trolikat nem vásárolt, de néhány prototípus Moszkvában futott próbaköröket. Ezek alapján fejlesztették ki saját, autóbuszokból átépített trolibuszaikat, amelyeket SZVARZ-Ikarus néven állítottak forgalomba. Autóbuszokból átépített trolik Lengyelországban és Észak-Koreában is futottak, ezeket mind helyben gyártották Ikarus karosszériákkal. (hu)
- Az Ikarus 280T az Ikarus 280-as autóbusz alapján készített trolibusztípus. A karosszériákat az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár gyártotta, elektromos berendezéseit különféle cégek tervezték. Kezdetben még a selejtezett ZiU-trolik elektronikáját használták fel, végül a legtöbb új troli a Ganz Villamossági Művekben (GVM) kifejlesztett berendezéssel készült. Az első példány 1976-ban még ZiU–5-ösök berendezéseivel jelent meg Budapest utcáin. Ezt 1978-ig további 77 darab követte; közülük három különbözött a többitől, kísérleti megfontolásokból például önjáró üzemet is teszteltek. Magyarországon Szeged és Debrecen is beszerzett Ikarus trolikat. Szegedre került négy, korábban vásárokon járt bemutató darab és különféle prototípusok, majd hat darab Obus elektronikás sorozattroli is. Debrecen egy prototípust szerzett be; ezt további négy, szintén Obus elektronikás jármű követte. A típus iránt külföldről is érdeklődtek: a prototípus járművek több nyugati országban jártak próbakörökön, többek között Franciaországban, Ausztriában és Svájcban, sőt, a tengeren túl is bemutatkoztak: az egyik járművet Mexikóban és az Egyesült Államok néhány városában tesztelték. A legnagyobb vásárló azonban Bulgária lett, a fővárosba (Szófia) 1985 és 1989 között 151 GVM-berendezésű trolit exportált az Ikarus, ezen felül további négy pedig (wd) városába került. Ezzel egy időben az NDK 150 trolit rendelt az egyik GVM-troli lipcsei bemutató útja után, de politikai változások miatt végül csak 55-öt szállítottak le. Ezek négy városban álltak forgalomba, az utolsót 2000-ben selejtezték – egyes GVM-trolik később Tallinnba, Temesvárra kerültek. Az Ikarus legnagyobb vásárlója, a Szovjetunió magyar trolikat nem vásárolt, de néhány prototípus Moszkvában futott próbaköröket. Ezek alapján fejlesztették ki saját, autóbuszokból átépített trolibuszaikat, amelyeket SZVARZ-Ikarus néven állítottak forgalomba. Autóbuszokból átépített trolik Lengyelországban és Észak-Koreában is futottak, ezeket mind helyben gyártották Ikarus karosszériákkal. (hu)
|
