| dbo:abstract
|
- A kettős szövetség (németül: Zweibund) a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia titkos katonai és védelmi szerződése volt. 1879. október 7-én hozták létre Bécsben hercegnek, a Német Birodalom ausztriai nagykövetének és id. Andrássy Gyula grófnak, a Monarchia külügyminiszterének közreműködésével. A szerződés az Orosz Birodalom ellen irányult. Érvénye öt évre szólt, meghosszabbítási lehetőséggel. A kettős szövetséget csak 1888. február 3-án hozták nyilvánosságra. A német győzelemmel végződött porosz–francia háború óta Otto von Bismarck Franciaország elszigetelését tűzte ki célul külpolitikájában. Az 1873-ban megkötött hármas szövetséget (az ún. „három császár egyezségét”) megkérdőjelezte a balkáni válság és a berlini kongresszus, mert az osztrák és orosz érdekek ütköztek. Bismarck kiegyensúlyozott politikai erőviszonyok megteremtésére törekedett a Berlin központú szövetségi rendszer kiépítésével, melynek első lépése a kettős szövetség létrehozása volt. A katonai és védelmi szerződés értelmében a két állam orosz támadás esetén kölcsönösen megsegíti egymást teljes katonai haderejével. Egy másik ország agressziója esetén tilos a támadó fél mellé állni, és jóindulatú semlegességet kell tanúsítani a szövetséges partnerrel szemben. De ha Oroszország katonailag is támogatja az agresszort, akkor veszélyhelyzet áll elő, és a felek kötelező kölcsönös segítségnyújtása lép érvénybe.
* Andrássy Gyula O-M külügyminiszter
* , német nagykövet
* Otto von Bismarck német kancellár I. Vilmos német császár ellenezte a kettős szövetséget. Bismarck azért vonta be az Osztrák–Magyar Monarchiát, mert attól tartott, hogy az szövetségre léphet Franciaországgal, vagy külön tárgyalhat az oroszokkal. A kancellár azt feltételezte, hogy ha az elszigetelt Orosz Birodalom konfliktusba kerülne Nagy-Britanniával, és bizonytalannak ítélné a várható osztrák és német reakciót, kérelmezné az 1873-as hármas szövetség helyreállítását, ami 1881 júniusában a „három császár szövetségének” megkötésével be is következett. A kettős szövetséget osztrák oldalon sokan bírálták, főleg a liberálisok és a Habsburg-hű politikusok, köztük is, aki 1868–1874 között a Monarchia hadügyminisztere volt. A liberalizmusra hajló trónörökös, Rudolf főherceg és újságíró barátai (hu)
- A kettős szövetség (németül: Zweibund) a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia titkos katonai és védelmi szerződése volt. 1879. október 7-én hozták létre Bécsben hercegnek, a Német Birodalom ausztriai nagykövetének és id. Andrássy Gyula grófnak, a Monarchia külügyminiszterének közreműködésével. A szerződés az Orosz Birodalom ellen irányult. Érvénye öt évre szólt, meghosszabbítási lehetőséggel. A kettős szövetséget csak 1888. február 3-án hozták nyilvánosságra. A német győzelemmel végződött porosz–francia háború óta Otto von Bismarck Franciaország elszigetelését tűzte ki célul külpolitikájában. Az 1873-ban megkötött hármas szövetséget (az ún. „három császár egyezségét”) megkérdőjelezte a balkáni válság és a berlini kongresszus, mert az osztrák és orosz érdekek ütköztek. Bismarck kiegyensúlyozott politikai erőviszonyok megteremtésére törekedett a Berlin központú szövetségi rendszer kiépítésével, melynek első lépése a kettős szövetség létrehozása volt. A katonai és védelmi szerződés értelmében a két állam orosz támadás esetén kölcsönösen megsegíti egymást teljes katonai haderejével. Egy másik ország agressziója esetén tilos a támadó fél mellé állni, és jóindulatú semlegességet kell tanúsítani a szövetséges partnerrel szemben. De ha Oroszország katonailag is támogatja az agresszort, akkor veszélyhelyzet áll elő, és a felek kötelező kölcsönös segítségnyújtása lép érvénybe.
* Andrássy Gyula O-M külügyminiszter
* , német nagykövet
* Otto von Bismarck német kancellár I. Vilmos német császár ellenezte a kettős szövetséget. Bismarck azért vonta be az Osztrák–Magyar Monarchiát, mert attól tartott, hogy az szövetségre léphet Franciaországgal, vagy külön tárgyalhat az oroszokkal. A kancellár azt feltételezte, hogy ha az elszigetelt Orosz Birodalom konfliktusba kerülne Nagy-Britanniával, és bizonytalannak ítélné a várható osztrák és német reakciót, kérelmezné az 1873-as hármas szövetség helyreállítását, ami 1881 júniusában a „három császár szövetségének” megkötésével be is következett. A kettős szövetséget osztrák oldalon sokan bírálták, főleg a liberálisok és a Habsburg-hű politikusok, köztük is, aki 1868–1874 között a Monarchia hadügyminisztere volt. A liberalizmusra hajló trónörökös, Rudolf főherceg és újságíró barátai (hu)
|
