| dbo:abstract
|
- Kádár János, születési nevén Czermanik János József, amely a magyar dokumentumokba már Csermanek Jánosként került be. (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) magyar kommunista politikus, a magyar történelem egyik meghatározó alakja. A Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban. Az 1945 utáni szovjet típusú rendszer 1956–1989 közötti időszakának (az ún. Kádár-korszaknak) de facto vezetője. Egyes vélemények szerint diktátor, azonban sokak szerint szerepe, életmódja és politikai pályája a legtöbb tekintetben nem meríti ki a kifejezés tartalmát. Tehetséges reálpolitikus volt, sikeresen manőverezett a szovjet vezetőség és a helyi érdekek, valamint a nyugati világ vezetői között. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalmat követő kemény megtorlás, majd az azt követő konszolidáció, az átmenet az ún. „puha diktatúrába”. Személye és politikája, a gulyáskommunizmus vagy más néven kádárizmus éles viták tárgya Magyarországon. Pártfőtitkársága idején zajlott az úgynevezett új gazdasági mechanizmus, amelynek reformjaival a magyar vezetés méltán vívta ki a nyugati világ egyhangú megbecsülését is. 1945 előtt illegális kommunista, 1948 és 1950 között belügyminiszter volt. 1951-ben letartóztatták, 1952-ben koncepciós perben elítélték, emiatt 1954-ig ült börtönben. 1956. október 25-től az MDP KV első titkára, 1956. október 30-án a második Nagy Imre-kormány államminisztere lett. November 1-én Moszkvába vitték, ahol rábízták a forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. Az MDP helyére lépő MSZMP vezetője, 1957-től első titkára, 1985-től főtitkára. 1956. november 4-től 1958-ig, valamint 1961-től 1965-ig miniszterelnök, 1965-től 1989-ig az Elnöki Tanács tagja. A rendszerváltáshoz közeli években idős kora és betegsége miatt már nem vett részt aktívan a politikában; 1988. május 22-én pártfőtitkári tisztségéből is fölmentették. 1989-ben hunyt el, éppen azon a napon, amikor a kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját. (hu)
- Kádár János, születési nevén Czermanik János József, amely a magyar dokumentumokba már Csermanek Jánosként került be. (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) magyar kommunista politikus, a magyar történelem egyik meghatározó alakja. A Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban. Az 1945 utáni szovjet típusú rendszer 1956–1989 közötti időszakának (az ún. Kádár-korszaknak) de facto vezetője. Egyes vélemények szerint diktátor, azonban sokak szerint szerepe, életmódja és politikai pályája a legtöbb tekintetben nem meríti ki a kifejezés tartalmát. Tehetséges reálpolitikus volt, sikeresen manőverezett a szovjet vezetőség és a helyi érdekek, valamint a nyugati világ vezetői között. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalmat követő kemény megtorlás, majd az azt követő konszolidáció, az átmenet az ún. „puha diktatúrába”. Személye és politikája, a gulyáskommunizmus vagy más néven kádárizmus éles viták tárgya Magyarországon. Pártfőtitkársága idején zajlott az úgynevezett új gazdasági mechanizmus, amelynek reformjaival a magyar vezetés méltán vívta ki a nyugati világ egyhangú megbecsülését is. 1945 előtt illegális kommunista, 1948 és 1950 között belügyminiszter volt. 1951-ben letartóztatták, 1952-ben koncepciós perben elítélték, emiatt 1954-ig ült börtönben. 1956. október 25-től az MDP KV első titkára, 1956. október 30-án a második Nagy Imre-kormány államminisztere lett. November 1-én Moszkvába vitték, ahol rábízták a forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. Az MDP helyére lépő MSZMP vezetője, 1957-től első titkára, 1985-től főtitkára. 1956. november 4-től 1958-ig, valamint 1961-től 1965-ig miniszterelnök, 1965-től 1989-ig az Elnöki Tanács tagja. A rendszerváltáshoz közeli években idős kora és betegsége miatt már nem vett részt aktívan a politikában; 1988. május 22-én pártfőtitkári tisztségéből is fölmentették. 1989-ben hunyt el, éppen azon a napon, amikor a kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját. (hu)
|
