| dbo:abstract
|
- Szegedi Lukács György, születési nevén Löwinger György Bernát (Budapest, 1885. április 13. – Budapest, 1971. június 5.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar filozófus, irodalmár, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó és kommunista politikus, akit széles körben a „nyugati marxizmus” alapítói között tartanak számon. A Magyarországi Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa, a második Nagy Imre-kormány népművelési minisztere, 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja. Nemzetközileg is ismert és elismert marxista filozófus, akinek nevét elsősorban a II. világháború előtt írt irodalomelméleti, esztétikai és (marxista) filozófiai munkái tették ismertté; manapság a legtöbbet olvasott írásai az 1916-os (Theorie des Romans) és az 1923-ban megjelent (Geschichte und Klassenbewußtsein). Bár kései munkássága kevésbé ragadta meg a publikum fantáziáját, írásai nemcsak azért őrizték meg filozófiai érdekességüket, mert magukban hordozzák egy nem dogmatikus, nem redukcionista marxizmus újrafogalmazásának ígéretét, hanem mert összefonódik bennük a neokantianizmus, Hegel és Marx értelmezésének filozófiai kísérlete a modernitás problémái iránt mutatott finom érzékenységgel. (hu)
- Szegedi Lukács György, születési nevén Löwinger György Bernát (Budapest, 1885. április 13. – Budapest, 1971. június 5.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar filozófus, irodalmár, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó és kommunista politikus, akit széles körben a „nyugati marxizmus” alapítói között tartanak számon. A Magyarországi Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa, a második Nagy Imre-kormány népművelési minisztere, 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja. Nemzetközileg is ismert és elismert marxista filozófus, akinek nevét elsősorban a II. világháború előtt írt irodalomelméleti, esztétikai és (marxista) filozófiai munkái tették ismertté; manapság a legtöbbet olvasott írásai az 1916-os (Theorie des Romans) és az 1923-ban megjelent (Geschichte und Klassenbewußtsein). Bár kései munkássága kevésbé ragadta meg a publikum fantáziáját, írásai nemcsak azért őrizték meg filozófiai érdekességüket, mert magukban hordozzák egy nem dogmatikus, nem redukcionista marxizmus újrafogalmazásának ígéretét, hanem mert összefonódik bennük a neokantianizmus, Hegel és Marx értelmezésének filozófiai kísérlete a modernitás problémái iránt mutatott finom érzékenységgel. (hu)
|
