| dbo:abstract
|
- A Massive Attack (tükörfordításban: „Elsöprő támadás”) egy elektronikus zenét játszó brit könnyűzenei együttes Bristolból. Jelenleg két tagja van: és Grant Marshall („Daddy G”). Eddig hat nagylemezt adtak ki (Blue Lines, Protection, Mezzanine, 100th Window, válogatásalbum és ); emellett több maxi- és filmzenei albumuk, és más együttesekkel együtt készített dalaik és lemezeik is megjelentek. Több lemezük is a brit élére (kettő az első helyre) került, a kritika pedig a kilencvenes évek egyik legjobb és legmeghatározóbb elektronikus zenekarának tartotta az együttest; akik egy új stílust teremtettek; azonban a 100th Window c. lemeztől kezdve általános vélemény szerint - legalábbis ideiglenes - hanyatlásukról, stagnálásukról beszélhetünk. Elektronikus alapú zenét játszanak, és a rájuk aggatott címke ellenére, változatos stílusviláguk miatt igazából nehezen kategorizálhatóak; kezdetben nagyrészt jazz, hiphop / rap, soul, reggae és egyéb afro-amerikai eredetű elemekre építkeztek, fokozatosan egyre inkább vegyítve ezt a bristoli underground elektronikus tánczene hangzásával. Ezt az irányzatot kritikusok keresztelték el (néhány kritikus szerint a Blue Lines volt az első trip hop album). Harmadik lemezük azonban már erős, basszusgitárra és torzításokra alapuló rockzenei „beütést” mutat, s egyúttal zenéjük hangulata kifejezetten sötétre, depresszívre fordult. Ekkoriban, a kilencvenes évek végén volt a Prodigy, a Chemical Brothers és más hasonló csapatok csúcsra kerülésének ideje, melyek hangzásvilágára a zenekritika egy új nevet, az elektronika kifejezést kezdte alkalmazni (a csapatot ide is szokás sorolni). A 2000-es évekre a rockos hangzás némileg újraszelídült. A 100th Window korszaka az együttes széteséséről tanúskodott, ami végül ideiglenesnek bizonyult, eddigi utolsó nagylemezük, a , a populáris könnyűzene irányába fordulásként (negatív kifejezéssel, elpoposodásként) értékelhető. (hu)
- A Massive Attack (tükörfordításban: „Elsöprő támadás”) egy elektronikus zenét játszó brit könnyűzenei együttes Bristolból. Jelenleg két tagja van: és Grant Marshall („Daddy G”). Eddig hat nagylemezt adtak ki (Blue Lines, Protection, Mezzanine, 100th Window, válogatásalbum és ); emellett több maxi- és filmzenei albumuk, és más együttesekkel együtt készített dalaik és lemezeik is megjelentek. Több lemezük is a brit élére (kettő az első helyre) került, a kritika pedig a kilencvenes évek egyik legjobb és legmeghatározóbb elektronikus zenekarának tartotta az együttest; akik egy új stílust teremtettek; azonban a 100th Window c. lemeztől kezdve általános vélemény szerint - legalábbis ideiglenes - hanyatlásukról, stagnálásukról beszélhetünk. Elektronikus alapú zenét játszanak, és a rájuk aggatott címke ellenére, változatos stílusviláguk miatt igazából nehezen kategorizálhatóak; kezdetben nagyrészt jazz, hiphop / rap, soul, reggae és egyéb afro-amerikai eredetű elemekre építkeztek, fokozatosan egyre inkább vegyítve ezt a bristoli underground elektronikus tánczene hangzásával. Ezt az irányzatot kritikusok keresztelték el (néhány kritikus szerint a Blue Lines volt az első trip hop album). Harmadik lemezük azonban már erős, basszusgitárra és torzításokra alapuló rockzenei „beütést” mutat, s egyúttal zenéjük hangulata kifejezetten sötétre, depresszívre fordult. Ekkoriban, a kilencvenes évek végén volt a Prodigy, a Chemical Brothers és más hasonló csapatok csúcsra kerülésének ideje, melyek hangzásvilágára a zenekritika egy új nevet, az elektronika kifejezést kezdte alkalmazni (a csapatot ide is szokás sorolni). A 2000-es évekre a rockos hangzás némileg újraszelídült. A 100th Window korszaka az együttes széteséséről tanúskodott, ami végül ideiglenesnek bizonyult, eddigi utolsó nagylemezük, a , a populáris könnyűzene irányába fordulásként (negatív kifejezéssel, elpoposodásként) értékelhető. (hu)
|
