| dbo:abstract
|
- A "Moby Dick" egy instrumentális dal, ami a Led Zeppelin második, Led Zeppelin II című albumán jelent meg 1969. október 22-én. A címnek nincs köze Herman Melville azonos című regényéhez. John Bonham dobos felesége, Pat szerint azért Moby Dick a dal címe, mert fiuk, Jason mindig „a hosszú dalt” akarta hallani. Amikor John megkérdezte, miért, a fiú azt válaszolta: „Mert olyan hosszú, mint Moby”. Bonzó a számnak először a Pat's Delight címet adta. Először 1968. december 30-án, a USA-beli Spokane (Washington) tartott koncerten hangzott el, ezen címen 1969. október 10-én, Párizsban adták elő először. Jimmy Page többször hallotta Bonhamet egyedül zenélni a stúdióban; a dalt több ilyen „gyakorlás” darabjaiból rakta össze. A dal elején és végén hallható bluesos riffet Page, John Paul Jones és Bonham játssza, a kettő közötti részt Bonham dobszólója tölti ki. Robert Plant egyáltalán nem szerepel a felvételen, a koncerteken is csak Bonham bemutatására szorítkozott. Különösen erős Joe Morello "Castilian Drums" és Ginger Baker (Cream) "Toad" című dalának hatása. Bonham dobverővel és puszta kézzel is dobol, a tripletteket felváltva játssza kézzel és lábbal, a lábdobon pedig dupla ütéseket is használ. Az előbb említett két dalban szintén van egy hosszabb dobszóló, melyekben hallhatóak ezek a technikák. A Spirit "It's All the Same" című dala is hatott Bonhamre, melyben dobolt. A gitárriff hasonlít a Yardbirds "I'm Not Talking" című dalára, valamint a Led Zeppelin BBC Sessions című albumon hallható ""-re. Alapvetően azonban egy akkoriban közkedvelt és gyakran játszott, átvett és átdolgozott blues-riff. 1968 és 1977 között Bonham dobszólója a koncertek állandó része volt. A dobszólónak ezalatt az idő alatt három címe volt: 1968-1969-ben "Pat's Delight" (Bonham felesége után), 1969 és 1975 között "Moby Dick", e kettő a Led Zeppelin II albumon megjelent Moby Dick gitárriffjével. Az 1977-es amerikai turnén "Over the Top" címmel az "" című szám keretében. Koncerteken a dobszóló hossza 12 és 30 perc között változott; a bevezető után Page, Plant és Jones elhagyta a színpadot. Bonham szokása volt, hogy a dobverőket eltette, vagy a közönség közé dobta, és a játékot puszta kézzel folytatta (előfordult, hogy a keze vérezni kezdett). Néha csak azután kezdett kézzel dobolni, hogy az erőteljes játék következtében eltörtek az ütők. Bonham egyébként a szokásosnál hosszabb ütőket készíttetett magának. A "Moby Dick" híresebb koncertváltozatai megtalálhatóak a How the West Was Won című albumon (1972. június 27., , 19 perc 23 mp), az 1976-os Led Zeppelin: A dal ugyanaz marad című filmben Bonham fantázia-jelenetének részeként, valamint az azonos című filmzenealbumon (12 perc 47 mp). (hu)
- A "Moby Dick" egy instrumentális dal, ami a Led Zeppelin második, Led Zeppelin II című albumán jelent meg 1969. október 22-én. A címnek nincs köze Herman Melville azonos című regényéhez. John Bonham dobos felesége, Pat szerint azért Moby Dick a dal címe, mert fiuk, Jason mindig „a hosszú dalt” akarta hallani. Amikor John megkérdezte, miért, a fiú azt válaszolta: „Mert olyan hosszú, mint Moby”. Bonzó a számnak először a Pat's Delight címet adta. Először 1968. december 30-án, a USA-beli Spokane (Washington) tartott koncerten hangzott el, ezen címen 1969. október 10-én, Párizsban adták elő először. Jimmy Page többször hallotta Bonhamet egyedül zenélni a stúdióban; a dalt több ilyen „gyakorlás” darabjaiból rakta össze. A dal elején és végén hallható bluesos riffet Page, John Paul Jones és Bonham játssza, a kettő közötti részt Bonham dobszólója tölti ki. Robert Plant egyáltalán nem szerepel a felvételen, a koncerteken is csak Bonham bemutatására szorítkozott. Különösen erős Joe Morello "Castilian Drums" és Ginger Baker (Cream) "Toad" című dalának hatása. Bonham dobverővel és puszta kézzel is dobol, a tripletteket felváltva játssza kézzel és lábbal, a lábdobon pedig dupla ütéseket is használ. Az előbb említett két dalban szintén van egy hosszabb dobszóló, melyekben hallhatóak ezek a technikák. A Spirit "It's All the Same" című dala is hatott Bonhamre, melyben dobolt. A gitárriff hasonlít a Yardbirds "I'm Not Talking" című dalára, valamint a Led Zeppelin BBC Sessions című albumon hallható ""-re. Alapvetően azonban egy akkoriban közkedvelt és gyakran játszott, átvett és átdolgozott blues-riff. 1968 és 1977 között Bonham dobszólója a koncertek állandó része volt. A dobszólónak ezalatt az idő alatt három címe volt: 1968-1969-ben "Pat's Delight" (Bonham felesége után), 1969 és 1975 között "Moby Dick", e kettő a Led Zeppelin II albumon megjelent Moby Dick gitárriffjével. Az 1977-es amerikai turnén "Over the Top" címmel az "" című szám keretében. Koncerteken a dobszóló hossza 12 és 30 perc között változott; a bevezető után Page, Plant és Jones elhagyta a színpadot. Bonham szokása volt, hogy a dobverőket eltette, vagy a közönség közé dobta, és a játékot puszta kézzel folytatta (előfordult, hogy a keze vérezni kezdett). Néha csak azután kezdett kézzel dobolni, hogy az erőteljes játék következtében eltörtek az ütők. Bonham egyébként a szokásosnál hosszabb ütőket készíttetett magának. A "Moby Dick" híresebb koncertváltozatai megtalálhatóak a How the West Was Won című albumon (1972. június 27., , 19 perc 23 mp), az 1976-os Led Zeppelin: A dal ugyanaz marad című filmben Bonham fantázia-jelenetének részeként, valamint az azonos című filmzenealbumon (12 perc 47 mp). (hu)
|
