| dbo:abstract
|
- A neokonfucianizmus (kínaiul: 宋明理學, szó szerint: „A Szung (Song)- és Ming-kori elv-iskola”) a Szung (Song)-korban kialakult szellemi irányzat, amely a klasszikus konfuciánus tanítások újraértelmezésével, megreformálásával reagált a taoista és buddhista elképzelésekre. A neokonfuciánus gondolkodók a konfucianizmusból addig teljes mértékben hiányzó metafizikai rendszer kidolgozására összpontosítottak, melyben ötvözték a taoizmus és a buddhizmus tanításait a Változások könyve eszmerendszerével és a jin–jang (yin–yang) teóriákkal. A legjelentősebb neokonfuciánus filozófusnak Csu Hszi (Zhu Xi)t tekintik. A Jüan (Yuan)-, a Ming- és a Csing (Qing)-korban az ő értelmezései váltak a hivatalos tanítássá, s azok alapos ismeretét követelték meg a hivatalnokvizsgákon is. (hu)
- A neokonfucianizmus (kínaiul: 宋明理學, szó szerint: „A Szung (Song)- és Ming-kori elv-iskola”) a Szung (Song)-korban kialakult szellemi irányzat, amely a klasszikus konfuciánus tanítások újraértelmezésével, megreformálásával reagált a taoista és buddhista elképzelésekre. A neokonfuciánus gondolkodók a konfucianizmusból addig teljes mértékben hiányzó metafizikai rendszer kidolgozására összpontosítottak, melyben ötvözték a taoizmus és a buddhizmus tanításait a Változások könyve eszmerendszerével és a jin–jang (yin–yang) teóriákkal. A legjelentősebb neokonfuciánus filozófusnak Csu Hszi (Zhu Xi)t tekintik. A Jüan (Yuan)-, a Ming- és a Csing (Qing)-korban az ő értelmezései váltak a hivatalos tanítássá, s azok alapos ismeretét követelték meg a hivatalnokvizsgákon is. (hu)
|
