| dbo:abstract
|
- Csoszon (hangul: 조선, handzsa: 朝鮮, RR: Joseon) 1392 és 1897 között fennálló egységes, önálló államalakulat volt a Koreai-félszigeten, melyet tábornok hozott létre, miután puccsal megdöntötte a Korjót (Goryeót) uraló Vang (Wang)-dinasztia hatalmát. Saját dinasztiát alapított, amely több mint ötszáz évig uralkodott, és ezzel a leghosszabb életű koreai dinasztia volt. A kínai dinasztiák hűbéri alárendeltként tekintettek Csoszon (Joseon)ra, melynek államberendezkedése átvette a kínai modellt, állami ideológiája és társadalmi szabályai pedig a neokonfucianizmuson alapultak. Az ország fővárosa Hanszong (Hanseong), más néven Hanjang (Hanyang), a mai Szöul (Seoul) volt. Csoszon (Joseon)ban virágzott a tudományos élet, 1443-ban pedig elkészült a koreai ábécé, a hangul, amelyet azonban a jangban (yangban), a nemesi réteg alig használt. 1592-ben Tojotomi Hidejosi vezetésével indult Csoszon (Joseon) ellen, mely romba döntötte az országot, 1627-ben pedig a Ming Birodalmat megdöntő és a Csing Birodalmat megalapító mandzsuk támadták meg, ugyancsak nagy pusztítást okozva, a központi hatalmat jelentősen meggyengítve. Az 1700-as évekre azonban Csoszon (Joseon) ismét fölvirágzott, jelentős fejlődésnek indult a mezőgazdaság és a monetáris gazdaság. Az 1880-as évekig az ország a külvilágtól jórészt elzárkózva létezett, emiatt „remetekirályságnak” is szokás nevezni. Csoszon végül 1897-ben szűnt meg, amikor Kodzsong (Gojong) király császárrá kiáltotta ki magát, és ezzel létrejött a Koreai Császárság. A modern koreai kultúra, etikett, társadalmi berendezkedés és szokások alapjainak nagy része Csoszon (Joseon)-kori örökség. (hu)
- Csoszon (hangul: 조선, handzsa: 朝鮮, RR: Joseon) 1392 és 1897 között fennálló egységes, önálló államalakulat volt a Koreai-félszigeten, melyet tábornok hozott létre, miután puccsal megdöntötte a Korjót (Goryeót) uraló Vang (Wang)-dinasztia hatalmát. Saját dinasztiát alapított, amely több mint ötszáz évig uralkodott, és ezzel a leghosszabb életű koreai dinasztia volt. A kínai dinasztiák hűbéri alárendeltként tekintettek Csoszon (Joseon)ra, melynek államberendezkedése átvette a kínai modellt, állami ideológiája és társadalmi szabályai pedig a neokonfucianizmuson alapultak. Az ország fővárosa Hanszong (Hanseong), más néven Hanjang (Hanyang), a mai Szöul (Seoul) volt. Csoszon (Joseon)ban virágzott a tudományos élet, 1443-ban pedig elkészült a koreai ábécé, a hangul, amelyet azonban a jangban (yangban), a nemesi réteg alig használt. 1592-ben Tojotomi Hidejosi vezetésével indult Csoszon (Joseon) ellen, mely romba döntötte az országot, 1627-ben pedig a Ming Birodalmat megdöntő és a Csing Birodalmat megalapító mandzsuk támadták meg, ugyancsak nagy pusztítást okozva, a központi hatalmat jelentősen meggyengítve. Az 1700-as évekre azonban Csoszon (Joseon) ismét fölvirágzott, jelentős fejlődésnek indult a mezőgazdaság és a monetáris gazdaság. Az 1880-as évekig az ország a külvilágtól jórészt elzárkózva létezett, emiatt „remetekirályságnak” is szokás nevezni. Csoszon végül 1897-ben szűnt meg, amikor Kodzsong (Gojong) király császárrá kiáltotta ki magát, és ezzel létrejött a Koreai Császárság. A modern koreai kultúra, etikett, társadalmi berendezkedés és szokások alapjainak nagy része Csoszon (Joseon)-kori örökség. (hu)
|
