| dbo:abstract
|
- A Pelycosauria vagy pelycosaurusok (görög pelyx, azaz „csésze” és saurus, azaz „gyík”) a paleozoikum idő végén élt primitív emlősszerűek egy csoportja volt. Voltak köztük három méteres hosszúságúnál is nagyobbra növők, de legtöbb fajuk ennél kisebb termetű volt. Sok millió évig a szárazföldi állatok domináns csoportja volt. A késő karbon kor idején jelentek meg, virágkorukat a kora perm korban érték el és utolsó képviselőik a késő perm idején pusztultak ki. A rendszertanban rendként sorolták be őket, de parafiletikus csoportot képeznek (azaz a csoport tartalmazza a legkésőbbi közös őst, de nem tartalmazza annak minden leszármazottját). A csoport nem tartalmazza az emlősök őseit, a közeli rokon Therapsidákat. A monofiletikus klád, amely felöleli a pelycosaurusokat és a Therapsidákat is, az nevet kapta. Ebben a felosztásban azok a pelycosaurusok, amelyeknek nem maradtak leszármazottaik, a klád. Az emlősökhöz a pelycosaurusok általában sok szempontból közel álltak, erre utalnak a szétvált fogak és a fejlődő kemény szájpadlás. Legalább két pelycosaurus klád, az Edaphosauridae és a családok hátán egymástól függetlenül a meghosszabbodott csigolyákból és a köztük feszülő bőrből vitorlaszerű képződmény fejlődött ki. Ez vagy az állat hőszabályozását segítette, vagy/és az udvarlásban játszhatott szerepet. Pelycosaurus maradványokat főként Európában és Észak-Amerikában találtak, de késői, kis termetű képviselőik fosszíliái Oroszországban és Dél-Afrikában is előkerültek. A viszonylag jól ismert pelycosaurusok közé tartoztak a Dimetrodon, Sphenacodon, Edaphosaurus és nemek. (hu)
- A Pelycosauria vagy pelycosaurusok (görög pelyx, azaz „csésze” és saurus, azaz „gyík”) a paleozoikum idő végén élt primitív emlősszerűek egy csoportja volt. Voltak köztük három méteres hosszúságúnál is nagyobbra növők, de legtöbb fajuk ennél kisebb termetű volt. Sok millió évig a szárazföldi állatok domináns csoportja volt. A késő karbon kor idején jelentek meg, virágkorukat a kora perm korban érték el és utolsó képviselőik a késő perm idején pusztultak ki. A rendszertanban rendként sorolták be őket, de parafiletikus csoportot képeznek (azaz a csoport tartalmazza a legkésőbbi közös őst, de nem tartalmazza annak minden leszármazottját). A csoport nem tartalmazza az emlősök őseit, a közeli rokon Therapsidákat. A monofiletikus klád, amely felöleli a pelycosaurusokat és a Therapsidákat is, az nevet kapta. Ebben a felosztásban azok a pelycosaurusok, amelyeknek nem maradtak leszármazottaik, a klád. Az emlősökhöz a pelycosaurusok általában sok szempontból közel álltak, erre utalnak a szétvált fogak és a fejlődő kemény szájpadlás. Legalább két pelycosaurus klád, az Edaphosauridae és a családok hátán egymástól függetlenül a meghosszabbodott csigolyákból és a köztük feszülő bőrből vitorlaszerű képződmény fejlődött ki. Ez vagy az állat hőszabályozását segítette, vagy/és az udvarlásban játszhatott szerepet. Pelycosaurus maradványokat főként Európában és Észak-Amerikában találtak, de késői, kis termetű képviselőik fosszíliái Oroszországban és Dél-Afrikában is előkerültek. A viszonylag jól ismert pelycosaurusok közé tartoztak a Dimetrodon, Sphenacodon, Edaphosaurus és nemek. (hu)
|
