| dbo:abstract
|
- Saint-Germain gróf (1696? – 1784. február 27., Kassel) a 18. század egyik leghíresebb kalandora, alkimista, herbalista, kémikus, diplomata, feltaláló, költő, zeneszerző, festő, orvos, látnok és okkultista. Valódi személyazonossága megoldatlan rejtély volt kortársai, de a későbbi kutatók számára is. Az ezoterika világában Saint Germain gróf, mint a rózsakeresztesek nagymestere és szabadkőműves személyiség ismert, akit Alessandro Cagliostro kalandor is a példaképének nevezett. A korabeli társasági élet egyik leghíresebb és legvitatottabb alakja volt. Származására vonatkozóan több elmélet is közszájon forgott életében, ezeket maga is váltakozva terjesztette. Az egyik szerint – számos előző élete után – II. Rákóczi Ferenc fiaként reinkarnálódott (öltött testet), a másik szerint II. Károly spanyol király özvegyének a fia volt, egy harmadik szerint ő maga volt a bolygó zsidó. A személyével kapcsolatban fennmaradt számtalan ellentmondó történet még titokzatosabbá tették alakját, amelyek többsége kitaláció vagy pletyka volt. A magát Saint-Germain grófnak nevező személy létezését a francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is fennmaradt feljegyzések is alátámasztják. Több kortársa, illetve korának több szerzője is említi őt munkáiban. Voltaire például úgy jellemzi őt Nagy Frigyes porosz uralkodónak 1760-ban írt ironikus hangvételű levelében, mint az az ember "aki mindent tud és soha nem hal meg". Giacomo Casanova író, aki gyakran fordult okkult praktikákhoz pénzszerzés végett, vetélytársként emlékezett meg róla Histoire de ma vie (Életem története) című emlékirataiban: „A legérdekesebb ebédtársaságot Gergy asszonynál találtam, ahol St. Germain gróf, a híres kalandor is megjelent. Ez az ember, ahelyett, hogy evett volna, folyton beszélt az asztalnál. Feszült figyelemmel hallgattam beszédét, mert érdekesebben nála már beszélni nem lehetett. Minden dologban a különöset kereste, csodálatot akart kelteni és ez sikerült is neki. A hangja határozott volt, de mégsem visszatetsző. Ismeretei rendkívül gazdagok voltak, majdnem minden nyelven jól beszélt. Értett a zenéhez, a kémiához. Külsejével is hatott, az asszonyok nem tudtak neki ellenállni.” (hu)
- Saint-Germain gróf (1696? – 1784. február 27., Kassel) a 18. század egyik leghíresebb kalandora, alkimista, herbalista, kémikus, diplomata, feltaláló, költő, zeneszerző, festő, orvos, látnok és okkultista. Valódi személyazonossága megoldatlan rejtély volt kortársai, de a későbbi kutatók számára is. Az ezoterika világában Saint Germain gróf, mint a rózsakeresztesek nagymestere és szabadkőműves személyiség ismert, akit Alessandro Cagliostro kalandor is a példaképének nevezett. A korabeli társasági élet egyik leghíresebb és legvitatottabb alakja volt. Származására vonatkozóan több elmélet is közszájon forgott életében, ezeket maga is váltakozva terjesztette. Az egyik szerint – számos előző élete után – II. Rákóczi Ferenc fiaként reinkarnálódott (öltött testet), a másik szerint II. Károly spanyol király özvegyének a fia volt, egy harmadik szerint ő maga volt a bolygó zsidó. A személyével kapcsolatban fennmaradt számtalan ellentmondó történet még titokzatosabbá tették alakját, amelyek többsége kitaláció vagy pletyka volt. A magát Saint-Germain grófnak nevező személy létezését a francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban is fennmaradt feljegyzések is alátámasztják. Több kortársa, illetve korának több szerzője is említi őt munkáiban. Voltaire például úgy jellemzi őt Nagy Frigyes porosz uralkodónak 1760-ban írt ironikus hangvételű levelében, mint az az ember "aki mindent tud és soha nem hal meg". Giacomo Casanova író, aki gyakran fordult okkult praktikákhoz pénzszerzés végett, vetélytársként emlékezett meg róla Histoire de ma vie (Életem története) című emlékirataiban: „A legérdekesebb ebédtársaságot Gergy asszonynál találtam, ahol St. Germain gróf, a híres kalandor is megjelent. Ez az ember, ahelyett, hogy evett volna, folyton beszélt az asztalnál. Feszült figyelemmel hallgattam beszédét, mert érdekesebben nála már beszélni nem lehetett. Minden dologban a különöset kereste, csodálatot akart kelteni és ez sikerült is neki. A hangja határozott volt, de mégsem visszatetsző. Ismeretei rendkívül gazdagok voltak, majdnem minden nyelven jól beszélt. Értett a zenéhez, a kémiához. Külsejével is hatott, az asszonyok nem tudtak neki ellenállni.” (hu)
|
