| dbo:abstract
|
- A szarvasfélék vagy szarvasok (Cervidae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó család. A családba ötvenöt recens faj tartozik, ezekből egy, a Schomburgk-szarvas (Rucervus schomburgki) kihalt a túlvadászás miatt. Az elfogadott fajok mellett bizonytalan helyzetűek, illetve a recens nemekben fosszilis fajok is vannak. Ebben az emlőscsaládban korábban négyalcsaládot tartottak számon, azonban az újabb DNS-vizsgálatok, melyek a mitokondriális gént voltak hivatottak feltérképezni, azt mutatták, hogy a szarvasféléken belül, csak két alcsalád van. A muntyákszarvasformákat (Muntiacinae) behelyezték a szarvasformák (Cervinae) közé, míg a magányos víziőz (Hydropotes inermis) az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába került; azonban mivel alaktanilag eléggé eltér új alcsaládjának többi tagjától, egyes rendszerezők még mindig a hagyományos alcsaládjába sorolják be. A legkorábbra tehető szarvaskövületet az európai oligocén rétegben találták meg. A későbbi ősszarvasok nagyobb testűek voltak és agancsuk is fejlettebb volt. Ilyen faj a késő pleisztocén korból származó leletekben megtalált Eucladoceros és az óriásszarvas (Megaloceros giganteus), amely agancsának fesztávolsága elérte a 3,65 métert. A szarvasfélék nagy területen terjedtek el. A család fajai megtalálhatók minden kontinensen az Antarktisz és Ausztrália kivételével; az utóbbira betelepítettek néhány fajt. Észak-Afrikában manapság csak egy faj él, ez a gímszarvas, amelynek utolsó példányai az Atlasz-hegységbe szorultak vissza. A szarvasfélék a párosujjú patások második legnagyobb családja. A víziőz kivételével mindegyik fajnak van agancsa. A víziőz és a Muntiacini-fajok felső szemfoga meghosszabbodott. Az állandó szarvú antilopokkal ellentétben a szarvasfélék agancsa minden évben elhull, és a következő évben újra kinő. Bár a pézsmaszarvasfélék (Moschidae) családjának a nevében a „szarvas” szó is szerepel, ezek nem tartoznak ide. A pézsmaszarvasfélék konvergens evolúciót mutatnak a muntyákszarvasformákkal, de leginkább a víziőzzel, mivel azok felső szemfogai is meghosszabbodtak, agancsuk pedig nincsen. (hu)
- A szarvasfélék vagy szarvasok (Cervidae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó család. A családba ötvenöt recens faj tartozik, ezekből egy, a Schomburgk-szarvas (Rucervus schomburgki) kihalt a túlvadászás miatt. Az elfogadott fajok mellett bizonytalan helyzetűek, illetve a recens nemekben fosszilis fajok is vannak. Ebben az emlőscsaládban korábban négyalcsaládot tartottak számon, azonban az újabb DNS-vizsgálatok, melyek a mitokondriális gént voltak hivatottak feltérképezni, azt mutatták, hogy a szarvasféléken belül, csak két alcsalád van. A muntyákszarvasformákat (Muntiacinae) behelyezték a szarvasformák (Cervinae) közé, míg a magányos víziőz (Hydropotes inermis) az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába került; azonban mivel alaktanilag eléggé eltér új alcsaládjának többi tagjától, egyes rendszerezők még mindig a hagyományos alcsaládjába sorolják be. A legkorábbra tehető szarvaskövületet az európai oligocén rétegben találták meg. A későbbi ősszarvasok nagyobb testűek voltak és agancsuk is fejlettebb volt. Ilyen faj a késő pleisztocén korból származó leletekben megtalált Eucladoceros és az óriásszarvas (Megaloceros giganteus), amely agancsának fesztávolsága elérte a 3,65 métert. A szarvasfélék nagy területen terjedtek el. A család fajai megtalálhatók minden kontinensen az Antarktisz és Ausztrália kivételével; az utóbbira betelepítettek néhány fajt. Észak-Afrikában manapság csak egy faj él, ez a gímszarvas, amelynek utolsó példányai az Atlasz-hegységbe szorultak vissza. A szarvasfélék a párosujjú patások második legnagyobb családja. A víziőz kivételével mindegyik fajnak van agancsa. A víziőz és a Muntiacini-fajok felső szemfoga meghosszabbodott. Az állandó szarvú antilopokkal ellentétben a szarvasfélék agancsa minden évben elhull, és a következő évben újra kinő. Bár a pézsmaszarvasfélék (Moschidae) családjának a nevében a „szarvas” szó is szerepel, ezek nem tartoznak ide. A pézsmaszarvasfélék konvergens evolúciót mutatnak a muntyákszarvasformákkal, de leginkább a víziőzzel, mivel azok felső szemfogai is meghosszabbodtak, agancsuk pedig nincsen. (hu)
|
