| dbo:abstract
|
- A sztereó (vagy sztereofon) hangzás egy kétcsatornás, térhatású hangrendszer. A sztereó hangfelvételeket két külön csatornán rögzítik és lejátszáskor a két jel szintén elkülönítve, két külön hangforrásból (két hangszóró, vagy bal és jobb oldala) szólal meg, térhatást keltve a hallgatóban. Az 1960-as évektől kezdődően a hangrögzítésben, a rádió- és televízióadások közvetítésében, illetve a zenelejátszásban a sztereó hangzás vált a legelterjedtebbé. (Az álsztereó az a megoldás, amikor monó hangzás hallható két külön hangszóróból. Ez esetben viszont mind a két hangszóróból ugyanaz hallható és nincs valódi sztereó térhatás.) A sztereó rendszerek kifejlesztését az tette lehetővé, hogy az emberi hallásra jellemző, hogy a különféle forrásokból érkező hangok irányát a jobb és bal fülbe érkezésének időkülönbsége alapján automatikusan képes megkülönböztetni. Ez az időkülönbség hangrögzítésnél illetve továbbításnál is két külön csatorna használatával megőrizhető, és két külön hangszórón kisugározva reprodukálható. Megjegyzendő, hogy a sztereó hatás a fentiek figyelembe vételével manipulálható, és főleg zenei felvételeknél és játékfilmek hanganyagának elkészítése során manipulálják is. Azaz külön-külön monóban különböző sávokra felvett anyagokból utólag keveréssel és sztereó hangerőszabályozással hozzák létre a művészileg legmegfelelőbb sztereó hanghatást. (hu)
- A sztereó (vagy sztereofon) hangzás egy kétcsatornás, térhatású hangrendszer. A sztereó hangfelvételeket két külön csatornán rögzítik és lejátszáskor a két jel szintén elkülönítve, két külön hangforrásból (két hangszóró, vagy bal és jobb oldala) szólal meg, térhatást keltve a hallgatóban. Az 1960-as évektől kezdődően a hangrögzítésben, a rádió- és televízióadások közvetítésében, illetve a zenelejátszásban a sztereó hangzás vált a legelterjedtebbé. (Az álsztereó az a megoldás, amikor monó hangzás hallható két külön hangszóróból. Ez esetben viszont mind a két hangszóróból ugyanaz hallható és nincs valódi sztereó térhatás.) A sztereó rendszerek kifejlesztését az tette lehetővé, hogy az emberi hallásra jellemző, hogy a különféle forrásokból érkező hangok irányát a jobb és bal fülbe érkezésének időkülönbsége alapján automatikusan képes megkülönböztetni. Ez az időkülönbség hangrögzítésnél illetve továbbításnál is két külön csatorna használatával megőrizhető, és két külön hangszórón kisugározva reprodukálható. Megjegyzendő, hogy a sztereó hatás a fentiek figyelembe vételével manipulálható, és főleg zenei felvételeknél és játékfilmek hanganyagának elkészítése során manipulálják is. Azaz külön-külön monóban különböző sávokra felvett anyagokból utólag keveréssel és sztereó hangerőszabályozással hozzák létre a művészileg legmegfelelőbb sztereó hanghatást. (hu)
|
