| dbo:abstract
|
- A Thank You egy dal a brit Led Zeppelin együttes 1969-es Led Zeppelin II albumáról. A szerzői Robert Plant és Jimmy Page voltak. Ez volt az első dal, melynek a szövegét teljes egészében Plant írta (a feleségének, Maureennek ajánlotta), és ez volt az a pont, amelytől már ő is tevékenyebben részt vett a dalok szövegének megírásában. Több vélekedés szerint ez a dal vezette rá Jimmy Page-t, hogy Plant mennyire alkalmas szövegíró, aki így a későbbiekben az együttes dalainak nagy részének maga írta a szövegét. Plant szövegében az első sorok nagyon hasonlítanak Jimi Hendrix című dalának szövegére. A dalt finom orgonakíséret jellemzi, amelyet John Paul Jones basszusgitáros kezelt, és amely a dal végénél egy tíz másodperces időre szinte tökéletesen elhalkul, majd újra visszatér. Ez kisebb problémát okozott a rádiókban, amelyek szerették volna lejátszani a dalt, ugyanis a rádiós szerkesztők nem szerették az ilyen holtidőket. Emiatt sok rádióállomás kivágta a dalból a szünetet, de voltak olyanok is, amelyek a The Lemon Songgal együtt adták le, az albumon ugyanis a két dal egymás után következik, és szünet nélkül folynak egymásba. A dal felvételénél Page egy 12 húros Vox elektromos gitáron játszott. (hu)
- A Thank You egy dal a brit Led Zeppelin együttes 1969-es Led Zeppelin II albumáról. A szerzői Robert Plant és Jimmy Page voltak. Ez volt az első dal, melynek a szövegét teljes egészében Plant írta (a feleségének, Maureennek ajánlotta), és ez volt az a pont, amelytől már ő is tevékenyebben részt vett a dalok szövegének megírásában. Több vélekedés szerint ez a dal vezette rá Jimmy Page-t, hogy Plant mennyire alkalmas szövegíró, aki így a későbbiekben az együttes dalainak nagy részének maga írta a szövegét. Plant szövegében az első sorok nagyon hasonlítanak Jimi Hendrix című dalának szövegére. A dalt finom orgonakíséret jellemzi, amelyet John Paul Jones basszusgitáros kezelt, és amely a dal végénél egy tíz másodperces időre szinte tökéletesen elhalkul, majd újra visszatér. Ez kisebb problémát okozott a rádiókban, amelyek szerették volna lejátszani a dalt, ugyanis a rádiós szerkesztők nem szerették az ilyen holtidőket. Emiatt sok rádióállomás kivágta a dalból a szünetet, de voltak olyanok is, amelyek a The Lemon Songgal együtt adták le, az albumon ugyanis a két dal egymás után következik, és szünet nélkül folynak egymásba. A dal felvételénél Page egy 12 húros Vox elektromos gitáron játszott. (hu)
|
