| dbo:abstract
|
- , mint törzsi. A tribal house a modern egyik alstílusa, ami az 1990-es években alakult ki a és különböző törzsi ritmusok elemeinek keveredésével. Gyakran összekeverik a szintén törzsi ütemeket alkalmazó -zal erőteljes ritmusai miatt, viszont a két stílust ég és föld választja el egymástól. A kiadványok legfőbb jellemzői a dobcentrikusság és a szokatlan monotónia, ami azonban gyakran kántálással, huhogással párosul, ezzel is felidézve Afrika és Dél-Amerika különböző törzseinek népzenei világát. A legtöbb ilyen jellegű kiadványban csak ritkán, vagy egyáltalán nem találunk fő dallammotívumot, vagy elnyújtott szintetizátorhangokat, amilyeneket például a legtöbb house zenében, és a hasonló elektronikus zenei irányzatokban. A dallamok, melódiák helyett előszeretettel alkalmazzák a végletekig eltorzított dob és basszusmintákat a ritmusképletekben, és az előadók erre a két motívumra helyezik a hangsúlyt. Általában számítógépes eszközökkel hozzák létre, de valódi dobokkal, hangszerekkel is előállítható. Az ilyen – stúdiókban, digitális eszközök segítségével elkészített - tribal zenét a zenetörténészek tribal house-nak nevezik, míg az élő hangszerekkel elkészített alkotásokat egyszerűen tribalnak, törzsi zenének. Az irányzat széles körben történő megismertetése a New York-i remixer/DJ nevéhez köthető. Legfőbb képviselői a latin-amerikai és mediterrán országok (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Argentína) művészei közül kerültek ki, de számtalan producer és lemezlovas készített ilyen felvételeket többek között Afrikában és az Amerikai Egyesült Államokban is. A stílus az ezredforduló után, 2000–2004 között élte fénykorát, majd az egyre gyorsabban változó trendeknek köszönhetően úgymond haldokolni kezdett. Egyre kevesebb ilyen jellegű kiadvány lát ma napvilágot, viszont a kortárs zenei producerek előszeretettel kombinálják különböző irányzatokkal, többek között a ma oly divatos minimal techno-val, -mel és nem utolsósorban a progresszív house-zal. (hu)
- , mint törzsi. A tribal house a modern egyik alstílusa, ami az 1990-es években alakult ki a és különböző törzsi ritmusok elemeinek keveredésével. Gyakran összekeverik a szintén törzsi ütemeket alkalmazó -zal erőteljes ritmusai miatt, viszont a két stílust ég és föld választja el egymástól. A kiadványok legfőbb jellemzői a dobcentrikusság és a szokatlan monotónia, ami azonban gyakran kántálással, huhogással párosul, ezzel is felidézve Afrika és Dél-Amerika különböző törzseinek népzenei világát. A legtöbb ilyen jellegű kiadványban csak ritkán, vagy egyáltalán nem találunk fő dallammotívumot, vagy elnyújtott szintetizátorhangokat, amilyeneket például a legtöbb house zenében, és a hasonló elektronikus zenei irányzatokban. A dallamok, melódiák helyett előszeretettel alkalmazzák a végletekig eltorzított dob és basszusmintákat a ritmusképletekben, és az előadók erre a két motívumra helyezik a hangsúlyt. Általában számítógépes eszközökkel hozzák létre, de valódi dobokkal, hangszerekkel is előállítható. Az ilyen – stúdiókban, digitális eszközök segítségével elkészített - tribal zenét a zenetörténészek tribal house-nak nevezik, míg az élő hangszerekkel elkészített alkotásokat egyszerűen tribalnak, törzsi zenének. Az irányzat széles körben történő megismertetése a New York-i remixer/DJ nevéhez köthető. Legfőbb képviselői a latin-amerikai és mediterrán országok (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Argentína) művészei közül kerültek ki, de számtalan producer és lemezlovas készített ilyen felvételeket többek között Afrikában és az Amerikai Egyesült Államokban is. A stílus az ezredforduló után, 2000–2004 között élte fénykorát, majd az egyre gyorsabban változó trendeknek köszönhetően úgymond haldokolni kezdett. Egyre kevesebb ilyen jellegű kiadvány lát ma napvilágot, viszont a kortárs zenei producerek előszeretettel kombinálják különböző irányzatokkal, többek között a ma oly divatos minimal techno-val, -mel és nem utolsósorban a progresszív house-zal. (hu)
|
