| dbo:abstract
|
- Törőcsik András (Budapest, 1955. május 1. –) válogatott labdarúgó, csatár. Cselezése, helyzetfelismerése, ritmusváltásai és robbanékonysága nemzetközi szinten is kiugró karrierre predesztinálták, de – sokszor külső tényezők hatására – lehetőségeinek csak töredékét sikerült megvalósítania. Sokak szerint tündöklő legenda, az utolsó magyar futballzseni. Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint az 1979-es súlyos autóbalesete következtében csípőízületi töréses ficamot szenvedett, amely miatt nem tudott eleget tenni a világválogatotti meghívásnak. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára (legjobb eredménye 9. hely), éveken keresztül volt Magyarország és klubcsapata, az Újpesti Dózsa egyik legnépszerűbb labdarúgója. Egyéni megoldásait, fifikás trükkjeit pályafutása befejezése után is emlegetik a szurkolók. Harmincévesen külföldre szerződött és a Montpellier játékosa lett. 1988-ban hazatérése után a Volán SC-ben, aztán Kanadában teremfutball-csapatokban játszott. Az MTK-VM csapatában a Verebes-korszakban játszott, és ott fejezte be egy súlyos sérülés miatt a vártnál sokkal korábban a pályafutását. Virtuóz játéka kapcsán született a legendás „Táncolj, Törő!” rigmus. Legkedvesebb barátja Ebedli Zoltán volt, a Ferencváros csapatából. (hu)
- Törőcsik András (Budapest, 1955. május 1. –) válogatott labdarúgó, csatár. Cselezése, helyzetfelismerése, ritmusváltásai és robbanékonysága nemzetközi szinten is kiugró karrierre predesztinálták, de – sokszor külső tényezők hatására – lehetőségeinek csak töredékét sikerült megvalósítania. Sokak szerint tündöklő legenda, az utolsó magyar futballzseni. Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint az 1979-es súlyos autóbalesete következtében csípőízületi töréses ficamot szenvedett, amely miatt nem tudott eleget tenni a világválogatotti meghívásnak. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára (legjobb eredménye 9. hely), éveken keresztül volt Magyarország és klubcsapata, az Újpesti Dózsa egyik legnépszerűbb labdarúgója. Egyéni megoldásait, fifikás trükkjeit pályafutása befejezése után is emlegetik a szurkolók. Harmincévesen külföldre szerződött és a Montpellier játékosa lett. 1988-ban hazatérése után a Volán SC-ben, aztán Kanadában teremfutball-csapatokban játszott. Az MTK-VM csapatában a Verebes-korszakban játszott, és ott fejezte be egy súlyos sérülés miatt a vártnál sokkal korábban a pályafutását. Virtuóz játéka kapcsán született a legendás „Táncolj, Törő!” rigmus. Legkedvesebb barátja Ebedli Zoltán volt, a Ferencváros csapatából. (hu)
|
