| dbo:abstract
|
- Viktória királynő (angolul: Queen Victoria of the United Kingdom, teljes nevén Alexandrina Victoria, tehát Alexandrina Viktória; London, 1819. május 24. – London, 1901. január 22.) Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának királynője 1837. június 20-ától, India császárnője 1876. május 1-jétől haláláig. Viktória Eduárd kenti és strathearni hercegnek, III. György brit király negyedik fiának egyetlen gyermeke volt. A király és a kenti herceg is 1820-ban hunyt el, ezért Viktória német származású anyja, Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnő szigorú felügyelete alatt nevelkedett. 18 évesen lépett trónra, miután nagybátyja, IV. Vilmos örökös nélkül elhunyt. Az Egyesült Királyság ekkor már alkotmányos monarchia volt, melyben az uralkodónak csak jelképes hatalma volt. Viktória mégis nagy befolyással rendelkezett, hiszen nyomást tudott gyakorolni a kormány politikájára, és beleszólt a miniszterek kinevezésébe. Még életében nemzeti szimbólummá vált, és úgy tekintettek rá, mint a szigorú erkölcsi elvek megtestesítőjére. 1840-ben házasodott össze unokatestvérével, Albert szász-coburgi és gothai herceggel. Kilenc gyermekük és közül 26 a kontinens különböző országainak uralkodói és nemesi családjaiba házasodott be. Ezzel érdemelte ki Viktória királynő az „Európa nagyanyja” becenevet. Albert herceg 1861-ben bekövetkezett halála után Viktória mély depresszióba süllyedt, és kerülte a nyilvánosságot. Bezárkózása következtében a átmenetileg megerősödött, de uralkodása második felében megint népszerű lett. Trónra lépésének 50. és 60. évfordulóján (arany- és gyémántjubileum) pompás fogadásokat és nyilvános ünnepségeket rendeztek. 63 évig és 7 hónapig tartó királysága miatt az ükunokája, II. Erzsébet mögött a második volt, és ott szerepel minden idők leghosszabb ideig trónon lévő uralkodói között. Róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az angol történészek az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Ez volt az ipari, kulturális, politikai, tudományos és katonai változások kora az Egyesült Királyságban, amelyet a Brit Birodalom további terjeszkedése fémjelzett. Ennek során a birodalom területe megháromszorozódott, és elérte a 25 900 000 km²-t, fennhatósága alá összesen 410 millió ember tartozott. Az ipari forradalom alatt vált országa a világ vezető ipari hatalmává. Ő volt a utolsó uralkodója. Fia és utóda, VII. Eduárd volt a Szász–Coburg–Gothai-ház megalapítója. (hu)
- Viktória királynő (angolul: Queen Victoria of the United Kingdom, teljes nevén Alexandrina Victoria, tehát Alexandrina Viktória; London, 1819. május 24. – London, 1901. január 22.) Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának királynője 1837. június 20-ától, India császárnője 1876. május 1-jétől haláláig. Viktória Eduárd kenti és strathearni hercegnek, III. György brit király negyedik fiának egyetlen gyermeke volt. A király és a kenti herceg is 1820-ban hunyt el, ezért Viktória német származású anyja, Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnő szigorú felügyelete alatt nevelkedett. 18 évesen lépett trónra, miután nagybátyja, IV. Vilmos örökös nélkül elhunyt. Az Egyesült Királyság ekkor már alkotmányos monarchia volt, melyben az uralkodónak csak jelképes hatalma volt. Viktória mégis nagy befolyással rendelkezett, hiszen nyomást tudott gyakorolni a kormány politikájára, és beleszólt a miniszterek kinevezésébe. Még életében nemzeti szimbólummá vált, és úgy tekintettek rá, mint a szigorú erkölcsi elvek megtestesítőjére. 1840-ben házasodott össze unokatestvérével, Albert szász-coburgi és gothai herceggel. Kilenc gyermekük és közül 26 a kontinens különböző országainak uralkodói és nemesi családjaiba házasodott be. Ezzel érdemelte ki Viktória királynő az „Európa nagyanyja” becenevet. Albert herceg 1861-ben bekövetkezett halála után Viktória mély depresszióba süllyedt, és kerülte a nyilvánosságot. Bezárkózása következtében a átmenetileg megerősödött, de uralkodása második felében megint népszerű lett. Trónra lépésének 50. és 60. évfordulóján (arany- és gyémántjubileum) pompás fogadásokat és nyilvános ünnepségeket rendeztek. 63 évig és 7 hónapig tartó királysága miatt az ükunokája, II. Erzsébet mögött a második volt, és ott szerepel minden idők leghosszabb ideig trónon lévő uralkodói között. Róla nevezték el az angol 19. századot viktoriánus kornak, amelyet az angol történészek az Egyesült Királyság fénykorának tekintenek. Ez volt az ipari, kulturális, politikai, tudományos és katonai változások kora az Egyesült Királyságban, amelyet a Brit Birodalom további terjeszkedése fémjelzett. Ennek során a birodalom területe megháromszorozódott, és elérte a 25 900 000 km²-t, fennhatósága alá összesen 410 millió ember tartozott. Az ipari forradalom alatt vált országa a világ vezető ipari hatalmává. Ő volt a utolsó uralkodója. Fia és utóda, VII. Eduárd volt a Szász–Coburg–Gothai-ház megalapítója. (hu)
|
