| dbo:abstract
|
- Vilmos fejedelem, eredetileg Wilhelm Friedrich Heinrich zu Wied herceg (Neuwied, Németország, 1876. március 26. – Predeál, Románia, 1945. április 17/18.) német katonatiszt, 1914-ben hat hónapon keresztül az Albán Fejedelemség uralkodója. A nagyhatalmi akarattal 1913. július 29-én ratifikált albán statútummal megszületett az önálló és semleges Albán Fejedelemség, amelynek trónjára ugyancsak a nagyhatalmak a német hadseregben lovassági tiszti karriert befutó Wilhelm zu Wied herceget jelölték ki. Az albán nemzet küldöttsége 1914. február 21-én Neuwiedban ajánlotta fel a koronát Vilmos részére, aki ezzel de jure az Albán Fejedelemség uralkodója lett. Ténylegesen csak 1914. március 7-én érkezett meg az ország új fővárosába, Durrësba, és kezdte meg hat hónapig tartó dicstelen uralkodását. A történeti áttekintések egyetértenek abban, hogy a balkáni politikában járatlan, határozatlan és gyengekezű Vilmos alkalmatlan volt a számára kitűzött feladatra. Albánia gazdasági és infrastrukturális elmaradottsága, a pénzügyi források hiánya mellett az elkövetkező időszak belpolitikai fejleményei és külső támadásai egyaránt jelképessé tették hatalmát. Vilmos a népszerűtlen és jobbára passzív Përmeti-kormány kezébe tette le a végrehajtó hatalmat, katonailag pedig elsősorban a alakulataira támaszkodott. 1914. április 10-én ugyan hatályba lépett az Albán Fejedelemség alaptörvénye, de a területi integritását vesztett, kaotikus belpolitikai helyzettel küzdő országban tényleges közjogi érvényt nem lehetett neki szerezni. A Përmeti-kabinet meghatározó alakja, Esat Toptani saját hatalmi álmai megvalósításán munkálkodott, majd miután puccskísérletét leleplezték, őt magát pedig száműzték, 1914. május 21-én hívei körében kitört a közép-albániai felkelés. Az elkövetkező hónapokban a fejedelem egyre reménytelenebb helyzetbe került a főváros köré ostromgyűrűt vonó, gyarapodó számú lázadókkal szemben, emellett a Dél-Albániában terjeszkedő északepiróták katonai tevékenysége is egyre hevesebbé vált. Az Albán Fejedelemség ügye az első világháború kitörésével háttérbe szorult a nemzetközi politika színpadán, és a korábban az ország önállóságát garantáló nagyhatalmak kormányai sem siettek Vilmos segítségére. A fejedelem végül 1914. szeptember 3-án elmenekült az országból, szeptember 6-án pedig a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság is feloszlott, ezzel az Albán Fejedelemség de facto megszűnt létezni. Maga Vilmos soha többé nem lépett albán földre, de formálisan nem mondott le a trónról, így de jure az 1925. január 21-ei kikiáltásáig az ország uralkodója maradt. Harcolt az első világháborúban, majd leszerelése után először Waldenburgban, 1925-ben Romániában telepedett le. Ott halt meg 1945-ben, hatvankilenc éves korában. (hu)
- Vilmos fejedelem, eredetileg Wilhelm Friedrich Heinrich zu Wied herceg (Neuwied, Németország, 1876. március 26. – Predeál, Románia, 1945. április 17/18.) német katonatiszt, 1914-ben hat hónapon keresztül az Albán Fejedelemség uralkodója. A nagyhatalmi akarattal 1913. július 29-én ratifikált albán statútummal megszületett az önálló és semleges Albán Fejedelemség, amelynek trónjára ugyancsak a nagyhatalmak a német hadseregben lovassági tiszti karriert befutó Wilhelm zu Wied herceget jelölték ki. Az albán nemzet küldöttsége 1914. február 21-én Neuwiedban ajánlotta fel a koronát Vilmos részére, aki ezzel de jure az Albán Fejedelemség uralkodója lett. Ténylegesen csak 1914. március 7-én érkezett meg az ország új fővárosába, Durrësba, és kezdte meg hat hónapig tartó dicstelen uralkodását. A történeti áttekintések egyetértenek abban, hogy a balkáni politikában járatlan, határozatlan és gyengekezű Vilmos alkalmatlan volt a számára kitűzött feladatra. Albánia gazdasági és infrastrukturális elmaradottsága, a pénzügyi források hiánya mellett az elkövetkező időszak belpolitikai fejleményei és külső támadásai egyaránt jelképessé tették hatalmát. Vilmos a népszerűtlen és jobbára passzív Përmeti-kormány kezébe tette le a végrehajtó hatalmat, katonailag pedig elsősorban a alakulataira támaszkodott. 1914. április 10-én ugyan hatályba lépett az Albán Fejedelemség alaptörvénye, de a területi integritását vesztett, kaotikus belpolitikai helyzettel küzdő országban tényleges közjogi érvényt nem lehetett neki szerezni. A Përmeti-kabinet meghatározó alakja, Esat Toptani saját hatalmi álmai megvalósításán munkálkodott, majd miután puccskísérletét leleplezték, őt magát pedig száműzték, 1914. május 21-én hívei körében kitört a közép-albániai felkelés. Az elkövetkező hónapokban a fejedelem egyre reménytelenebb helyzetbe került a főváros köré ostromgyűrűt vonó, gyarapodó számú lázadókkal szemben, emellett a Dél-Albániában terjeszkedő északepiróták katonai tevékenysége is egyre hevesebbé vált. Az Albán Fejedelemség ügye az első világháború kitörésével háttérbe szorult a nemzetközi politika színpadán, és a korábban az ország önállóságát garantáló nagyhatalmak kormányai sem siettek Vilmos segítségére. A fejedelem végül 1914. szeptember 3-án elmenekült az országból, szeptember 6-án pedig a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság is feloszlott, ezzel az Albán Fejedelemség de facto megszűnt létezni. Maga Vilmos soha többé nem lépett albán földre, de formálisan nem mondott le a trónról, így de jure az 1925. január 21-ei kikiáltásáig az ország uralkodója maradt. Harcolt az első világháborúban, majd leszerelése után először Waldenburgban, 1925-ben Romániában telepedett le. Ott halt meg 1945-ben, hatvankilenc éves korában. (hu)
|
