| dbo:abstract
|
- Erzsébet Amália Eugénia (németül: Elisabeth von Bayern, csehül: Alžběta Bavorská; München, Bajor Királyság, 1837. december 24. – Genf, Svájc, 1898. szeptember 10.), Wittelsbach-házból származó bajor hercegnő, aki I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné és magyar királyné 1854-től 1898-as haláláig. A köznyelvben gyakran említik Sisi ragadványnevén. Erzsébet tizenhat éves korában, 1854-ben kötött szerelmi házasságot az akkor már osztrák császár, I. Ferenc Józseffel. Az informális neveltetésben részesült hercegnő a házassággal bekerült a sokkal merevebb etikettel rendelkező bécsi udvari életbe, ahol hamar összetűzésbe került anyósával, Zsófia főhercegnével. Erzsébet gyakran időzött Magyarországon, szoros kapcsolatokat kialakítva a magyarsággal. Nagy szerepet tulajdonítanak személyének az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésben is. Életének utolsó évtizedét meghatározta egyetlen fiának, Rudolf trónörökösnek és annak szeretőjének, Maria von Vetsera bárónőnek, Mayerlingben elkövetett öngyilkosságuk, és az abból fakadó gyász. Ezt követőn szinte teljesen visszavonult a nyilvánosság elől, ideje nagy részét utazással töltötte, és néhány kivételtől eltekintve csak feketében járt. Gyakran kereste fel a Korfu szigetén épült Akhilleion palotáját. Megszállottan foglalkozott fiatalos megjelenésével, vékony alakjával, és szépségének folyamatos ápolásával, amely gyakorlatok már életében legendássá voltak. 1898-ban Genfben egy olasz anarchista, Luigi Lucheni halálosan megsebesítette, majd nem sokkal a merényletet követően elhunyt. Nyughelye ma is Bécsben, a kapucinusok császári kriptájában található. (hu)
- Erzsébet Amália Eugénia (németül: Elisabeth von Bayern, csehül: Alžběta Bavorská; München, Bajor Királyság, 1837. december 24. – Genf, Svájc, 1898. szeptember 10.), Wittelsbach-házból származó bajor hercegnő, aki I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné és magyar királyné 1854-től 1898-as haláláig. A köznyelvben gyakran említik Sisi ragadványnevén. Erzsébet tizenhat éves korában, 1854-ben kötött szerelmi házasságot az akkor már osztrák császár, I. Ferenc Józseffel. Az informális neveltetésben részesült hercegnő a házassággal bekerült a sokkal merevebb etikettel rendelkező bécsi udvari életbe, ahol hamar összetűzésbe került anyósával, Zsófia főhercegnével. Erzsébet gyakran időzött Magyarországon, szoros kapcsolatokat kialakítva a magyarsággal. Nagy szerepet tulajdonítanak személyének az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésben is. Életének utolsó évtizedét meghatározta egyetlen fiának, Rudolf trónörökösnek és annak szeretőjének, Maria von Vetsera bárónőnek, Mayerlingben elkövetett öngyilkosságuk, és az abból fakadó gyász. Ezt követőn szinte teljesen visszavonult a nyilvánosság elől, ideje nagy részét utazással töltötte, és néhány kivételtől eltekintve csak feketében járt. Gyakran kereste fel a Korfu szigetén épült Akhilleion palotáját. Megszállottan foglalkozott fiatalos megjelenésével, vékony alakjával, és szépségének folyamatos ápolásával, amely gyakorlatok már életében legendássá voltak. 1898-ban Genfben egy olasz anarchista, Luigi Lucheni halálosan megsebesítette, majd nem sokkal a merényletet követően elhunyt. Nyughelye ma is Bécsben, a kapucinusok császári kriptájában található. (hu)
|
