| dbo:abstract
|
- A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az körében és az elektronikus zenében a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. A magyar nyelvben elterjedt közkeletű tréfás megnevezése „bakelitlemez”, noha bakelitből valójában sosem készült, az ugyanis alkalmatlan a préselésre. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készülnek. Ez utóbbinak az angolszász országokban elterjedt köznyelvi megnevezése „vinyl”, de az utóbbi időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásmóddal) a bakelit megnevezés mellett. És bár a „vinil” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójában ez is lehet félrevezető, ugyanis 45-ös kislemezek készültek polisztirolból is, amit a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív. A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek közismert elnevezése gramofonlemez. (hu)
- A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az körében és az elektronikus zenében a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. A magyar nyelvben elterjedt közkeletű megnevezése „bakelitlemez”, noha bakelitből valójában sosem készült, az ugyanis alkalmatlan a préselésre. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készülnek. Ez utóbbinak az angolszász országokban elterjedt köznyelvi megnevezése „vinyl”, de az utóbbi időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásmóddal) a bakelit megnevezés mellett. És bár a „vinil” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójában ez is lehet félrevezető, ugyanis 45-ös kislemezek készültek polisztirolból is, amit a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív. A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek közismert elnevezése gramofonlemez. (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „mnyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése kelit lemez”. Valójn nem bakelitből, hanem PVC-ből, azaz polivinil-kloridból készül. Az angol közkeletű elnevezése „vinyl”. A 20. század nagy részn ezt a technológiát használták a zenei felvételek kereskedelmi célú sokszorosítására. A CD 1982-es megjelenésével a hanglemez technikailag elavulttá vált. Az audiofil zenehallgatók körn azonban népszerű maradt, az 1990-es években pedig újra divatba jött, az elektronikus zene népszerű terjesztési formátumaként, a DJ-k keze alá dolgozva, mondhatni, akik sosem álltak át CD-re, és egyeduralkod༺n hanglemezről játszották a zenét. A CD aztán kikopott a használatból, a „vinyl” hanglemez viszont, még a digitális lejátszási formátumok és rendszerek ellenére is a DJ-k klasszikus hanghordozója maradt.A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjປől – készülnek. A „vinil” megnevezés az uti időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásml) – a kelit” mellett. És bár a „vinil” vagy „vinyl” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójn ez sem 100%-osan pontos, ugyanis 45-ös fordulatszámú „kislemezek” készültek polisztirolból is, amelyet a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív.A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek elfogadott elnevezése gramofonlemez. (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „műanyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése „bakelit lemez”. Valójában nem bakelitből, hanem PVC-ből, azaz polivinil-kloridból készül. Az angol közkeletű elnevezése „vinyl”. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zenei felvételek kereskedelmi célú sokszorosítására. A CD 1982-es megjelenésével a hanglemez technikailag elavulttá vált. Az audiofil zenehallgatók körében azonban népszerű maradt, az 1990-es években pedig újra divatba jött, az elektronikus zene népszerű terjesztési formátumaként, a DJ-k keze alá dolgozva, mondhatni, akik sosem álltak át CD-re, és egyeduralkodóan hanglemezről játszották a zenét. A CD aztán kikopott a használatból, a „vinyl” hanglemez viszont, még a digitális lejátszási formátumok és rendszerek ellenére is a DJ-k klasszikus hanghordozója maradt.A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készülnek. A „vinil” megnevezés az utóbbi időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásmóddal) – a „bakelit” mellett. És bár a „vinil” vagy „vinyl” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójában ez sem 100%-osan pontos, ugyanis 45-ös fordulatszámú „kislemezek” készültek polisztirolból is, amelyet a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív.A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek elfogadott elnevezése gramofonlemez. (hu)
- A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az körében és az elektronikus zenében a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. A magyar nyelvben elterjedt közkeletű tréfás megnevezése „bakelitlemez”, noha bakelitből valójában sosem készült, az ugyanis alkalmatlan a préselésre. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készülnek. Ez utóbbinak az angolszász országokban elterjedt köznyelvi megnevezése „vinyl”, de az utóbbi időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásmóddal) a bakelit megnevezés mellett. És bár a „vinil” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójában ez is lehet félrevezető, ugyanis 45-ös kislemezek készültek polisztirolból is, amit a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív. A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek közismert elnevezése gramofonlemez. (hu)
- A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az körében és az elektronikus zenében a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. A magyar nyelvben elterjedt közkeletű megnevezése „bakelitlemez”, noha bakelitből valójában sosem készült, az ugyanis alkalmatlan a préselésre. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készülnek. Ez utóbbinak az angolszász országokban elterjedt köznyelvi megnevezése „vinyl”, de az utóbbi időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásmóddal) a bakelit megnevezés mellett. És bár a „vinil” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójában ez is lehet félrevezető, ugyanis 45-ös kislemezek készültek polisztirolból is, amit a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív. A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek közismert elnevezése gramofonlemez. (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „mnyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése kelit lemez”. Valójn nem bakelitből, hanem PVC-ből, azaz polivinil-kloridból készül. Az angol közkeletű elnevezése „vinyl”. A 20. század nagy részn ezt a technológiát használták a zenei felvételek kereskedelmi célú sokszorosítására. A CD 1982-es megjelenésével a hanglemez technikailag elavulttá vált. Az audiofil zenehallgatók körn azonban népszerű maradt, az 1990-es években pedig újra divatba jött, az elektronikus zene népszerű terjesztési formátumaként, a DJ-k keze alá dolgozva, mondhatni, akik sosem álltak át CD-re, és egyeduralkod༺n hanglemezről játszották a zenét. A CD aztán kikopott a használatból, a „vinyl” hanglemez viszont, még a digitális lejátszási formátumok és rendszerek ellenére is a DJ-k klasszikus hanghordozója maradt.A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjປől – készülnek. A „vinil” megnevezés az uti időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásml) – a kelit” mellett. És bár a „vinil” vagy „vinyl” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójn ez sem 100%-osan pontos, ugyanis 45-ös fordulatszámú „kislemezek” készültek polisztirolból is, amelyet a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív.A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek elfogadott elnevezése gramofonlemez. (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „műanyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése „bakelit lemez”. Valójában nem bakelitből, hanem PVC-ből, azaz polivinil-kloridból készül. Az angol közkeletű elnevezése „vinyl”. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zenei felvételek kereskedelmi célú sokszorosítására. A CD 1982-es megjelenésével a hanglemez technikailag elavulttá vált. Az audiofil zenehallgatók körében azonban népszerű maradt, az 1990-es években pedig újra divatba jött, az elektronikus zene népszerű terjesztési formátumaként, a DJ-k keze alá dolgozva, mondhatni, akik sosem álltak át CD-re, és egyeduralkodóan hanglemezről játszották a zenét. A CD aztán kikopott a használatból, a „vinyl” hanglemez viszont, még a digitális lejátszási formátumok és rendszerek ellenére is a DJ-k klasszikus hanghordozója maradt.A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készülnek. A „vinil” megnevezés az utóbbi időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásmóddal) – a „bakelit” mellett. És bár a „vinil” vagy „vinyl” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójában ez sem 100%-osan pontos, ugyanis 45-ös fordulatszámú „kislemezek” készültek polisztirolból is, amelyet a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív.A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek elfogadott elnevezése gramofonlemez. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az körében és az elektronikus zenében a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. A magyar nyelvben elterjedt közkeletű tréfás megnevezése „bakelitlemez”, noha bakelitből valójában sosem készült, az ugyanis alkalmatlan a préselésre. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készüln (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „mnyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése kelit lemez”. (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „műanyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése „bakelit lemez”. (hu)
- A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az körében és az elektronikus zenében a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. A magyar nyelvben elterjedt közkeletű tréfás megnevezése „bakelitlemez”, noha bakelitből valójában sosem készült, az ugyanis alkalmatlan a préselésre. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készüln (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „mnyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése kelit lemez”. (hu)
- <api batchcomplete="">A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló, az elektromechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „műanyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a hangszedő tűjét, elektromos jelet generálva.A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése „bakelit lemez”. (hu)
|
.jpg){kind=link}
