| dbo:abstract
|
- Alexandriai Hüpatia (latinul: Hypatia, görögül: Υπατία [Hypatía]) (Alexandria, 355 – Alexandria, 415. március) egyiptomi hellenisztikus filozófus, matematikus és csillagász, az ókori világ egyik kimagasló egyénisége, a történelem egyik első ismert női polihisztora, a matematikus Alexandriai Theón (kezdetben az alexandriai könyvtár tanára, majd vezetője) leánya. A keresztény pogányüldözések első jelentős áldozata: pogánysága és újplatonista tanai miatt Szent Kürillosz alexandriai püspök boszorkánnyá nyilvánította, ezért a keresztény csőcselék brutálisan kivégezte, majd műveit elégette, így egy levelén kívül semmi sem maradt az utókorra. Életéről kevés megbízható adat maradt fenn. Születési évének régebben 370-et vélték, de az újabb kutatások szerint mintegy 15 évvel korábban születhetett. Szókratész Szkholasztikosz antik keresztény 5. századi egyháztörténész írt róla Egyháztörténelem című művében, erre a könyvre vezethető vissza az összes későbbi életrajzi adat, valamint Szókratész tanítványának, kürenei Szünesziosz püspök írásaira és 154. levelére támaszkodtak Hüpatia későbbi életrajzírói is. A 7. századi (wd) kopt püspök Világkrónika című művében emlékezett meg a tudósnőről. A 10. századi bizánci Szuda-lexikon regényes feldolgozásban ír róla egy fejezetet, de ez a feldolgozás is régebbi forrásokból táplálkozik. Hüpatia volt az utolsó nagy pogány polihisztor. Művei valóban nem maradtak fenn, de kortársaira rendkívül nagy hatással bírt. Tanítványaitól tudjuk, hogy ő volt az egyik első tudós, aki érdemben foglalkozott a heliocentrikus világkép elméletével, és nagy figyelmet szentelt a pályagörbéknek, köztük az ellipszisnek, ami leírja a bolygók Nap körüli mozgását. Mindezek mellett neki tulajdonítják az asztrolábium és a feltalálását is. Alakja a felvilágosodás korában rendkívül népszerű volt, hiszen az ókori műveltség és tudomány egyik megtestesítőjének tartották, élettörténetén keresztül értelmezték az egész ókor bukását, a tudomány eltűnését, melynek helyét a barbarizmus vette át. (hu)
- Alexandriai Hüpatia (latinul: Hypatia, görögül: Υπατία [Hypatía]) (Alexandria, 355 – Alexandria, 415. március) egyiptomi hellenisztikus filozófus, matematikus és csillagász, az ókori világ egyik kimagasló egyénisége, a történelem egyik első ismert női polihisztora, a matematikus Alexandriai Theón (kezdetben az alexandriai könyvtár tanára, majd vezetője) leánya. A keresztény pogányüldözések első jelentős áldozata: pogánysága és újplatonista tanai miatt Szent Kürillosz alexandriai püspök boszorkánnyá nyilvánította, ezért a keresztény csőcselék brutálisan kivégezte, majd műveit elégette, így egy levelén kívül semmi sem maradt az utókorra. Életéről kevés megbízható adat maradt fenn. Születési évének régebben 370-et vélték, de az újabb kutatások szerint mintegy 15 évvel korábban születhetett. Szókratész Szkholasztikosz antik keresztény 5. századi egyháztörténész írt róla Egyháztörténelem című művében, erre a könyvre vezethető vissza az összes későbbi életrajzi adat, valamint Szókratész tanítványának, kürenei Szünesziosz püspök írásaira és 154. levelére támaszkodtak Hüpatia későbbi életrajzírói is. A 7. századi (wd) kopt püspök Világkrónika című művében emlékezett meg a tudósnőről. A 10. századi bizánci Szuda-lexikon regényes feldolgozásban ír róla egy fejezetet, de ez a feldolgozás is régebbi forrásokból táplálkozik. Hüpatia volt az utolsó nagy pogány polihisztor. Művei valóban nem maradtak fenn, de kortársaira rendkívül nagy hatással bírt. Tanítványaitól tudjuk, hogy ő volt az egyik első tudós, aki érdemben foglalkozott a heliocentrikus világkép elméletével, és nagy figyelmet szentelt a pályagörbéknek, köztük az ellipszisnek, ami leírja a bolygók Nap körüli mozgását. Mindezek mellett neki tulajdonítják az asztrolábium és a feltalálását is. Alakja a felvilágosodás korában rendkívül népszerű volt, hiszen az ókori műveltség és tudomány egyik megtestesítőjének tartották, élettörténetén keresztül értelmezték az egész ókor bukását, a tudomány eltűnését, melynek helyét a barbarizmus vette át. (hu)
|
