| dbo:abstract
|
- A Gemini–8, hivatalos megjelölése szerint Gemini VIII, az amerikai Gemini-program hatodik emberes küldetése volt. A NASA ezzel a repüléssel folytatta azon sorozatát, hogy az Apollo-programban kitűzött holdra szálláshoz szükséges műveletekről bebizonyítsa, hogy kivitelezhetők. A Gemini repülések során ekkorra már csak egyetlen kipróbálatlan művelet maradt hátra, két űrhajó összekapcsolása, azaz a dokkolás. Lényegében ez a repülés zárta a sort a kipróbálatlan műveletek között, ez után a repülés után már csak a tudás elmélyítése, a gyakorlás volt a célja a további repüléseknek. A repülés fő célja a dokkolás volt, ezért ismét visszatértek az Agena rakétához, mint céltárgyhoz, amelyet alkalmassá tettek egy dokkolószerkezettel a Gemini űrhajó fogadására. A tervek között egy háromnapos út szerepelt, mivel az összekapcsolt Gemini–Agena űrszerelvénnyel manővereket terveztek végezni és az Agena áramellátását is a Gemini üzemanyagcellái biztosították volna, amelyek így három napra elegendő ellátmánnyal rendelkeztek a biztonsági tartalékokat nem számítva. Az Agena elérését és a dokkolást is hamarabb tervezték, mint az első sikeres randevúnál, ezúttal már 2 keringés alatt létre akarták hozni a találkozást. A dokkolás mint fő célkitűzés mellett másodlagos tervek is voltak, Dave Scott űrsétát kellett volna végezzen, majd az Agena-val összekötve még egy fantomrandevút is terveztek a világűr egy kiválasztott pontjával. A repülésre Deke Slayton a repülő személyzetekért felelős igazgató Neil Armstrong parancsnokot és Dave Scott pilótát jelölte ki. Dave Scott személyében ezen a repülésen debütált a NASA harmadik űrhajós válogatásán kiválasztott űrhajósok, az ún. Új Tizennégyek első képviselője, akiknek jelentős része később a holdutazásokon is szerephez jutott. Az űrhajósok összesen tíz kísérlet részesei lettek volna, köztük katonai kísérleteké is és az első olyan űrsétát is tervezték számukra, ahol nem csak a korábbi kinn tartózkodás, hanem érdemi munka, illetve az arra irányuló kísérletek voltak megcélozva. A startra 1966. március 16-án 11:41:02-kor (16:41:02 UTC) került sor. Előtte az Agena is sikeresen elstartolt és pályára állt, így nem volt akadálya, hogy egy rövid megközelítés után a két űrhajó megtalálja egymást odafenn. A gondosan kiválasztott pályákkal a Gemini lényegében automatikusan megközelítette az Agenát. Armstrong az utolsó 100 kilométeren (102 km-nél a radar jelezte az Agena befogását) irányította a Geminit, amely manőverek végén 46 méterre közelítették meg a célrakétát, ahol is megszüntették a relatív sebességkülönbséget és egy ideig kötelékben repültek. Amikor az irányítás engedélyt adott a dokkolásra, Armstrong nagyon óvatosan, 8 centiméter/másodperces sebességgel megközelítette az Agenát, majd a két űrhajó szilárd kapcsolatban egyesült. Szinte azonnal a világ első sikeres űrdokkolását követően vészhelyzet alakult ki. Az űrhajósok észrevették, hogy az űrhajójuk forogni kezdett a hossztengelye körül. Az irányítás korábbi figyelmeztetése alapján a legénység azt feltételezte, hogy az Agena romolhatott el és ezért a figyelmeztetés alapján jártak el: azonnal leváltak az Agenáról. Ekkor azonban a probléma eszkalálódott, a pörgés elviselhetetlen mértékre gyorsult, elérte a másodpercenkénti egy fordulatot. Kiderült, hogy mégsem az Agena a hibás, hanem maga a Gemini űrhajó. A két űrhajós életveszélybe került (a pörgés miatt szédülés és látászavarok jelentkeztek náluk és a folyamat végén akár meg is halhattak volna), ám végül Armstrong rendkívüli lélekjelenléttel, az elsődleges kormányrendszer lekapcsolásával és egy másik, csak a légköri visszatérésre tartogatott kormányrendszer aktiválásával elhárította a vészhelyzetet. A két kormányrendszer közötti váltás azonban azt jelentette, hogy a repülést muszáj megszakítani és a lehető leggyorsabban le kell szállnia az űrhajónak. A hatodik keringésben végül az eredetileg tervezett Atlanti-óceán helyett a Csendes-óceánon kényszerleszállt az űrhajó Japán közelében, ahol az addigra odarendelt mentőalakulatok rövid idő után kiemelték az űrhajót és utasait. (hu)
- A Gemini–8, hivatalos megjelölése szerint Gemini VIII, az amerikai Gemini-program hatodik emberes küldetése volt. A NASA ezzel a repüléssel folytatta azon sorozatát, hogy az Apollo-programban kitűzött holdra szálláshoz szükséges műveletekről bebizonyítsa, hogy kivitelezhetők. A Gemini repülések során ekkorra már csak egyetlen kipróbálatlan művelet maradt hátra, két űrhajó összekapcsolása, azaz a dokkolás. Lényegében ez a repülés zárta a sort a kipróbálatlan műveletek között, ez után a repülés után már csak a tudás elmélyítése, a gyakorlás volt a célja a további repüléseknek. A repülés fő célja a dokkolás volt, ezért ismét visszatértek az Agena rakétához, mint céltárgyhoz, amelyet alkalmassá tettek egy dokkolószerkezettel a Gemini űrhajó fogadására. A tervek között egy háromnapos út szerepelt, mivel az összekapcsolt Gemini–Agena űrszerelvénnyel manővereket terveztek végezni és az Agena áramellátását is a Gemini üzemanyagcellái biztosították volna, amelyek így három napra elegendő ellátmánnyal rendelkeztek a biztonsági tartalékokat nem számítva. Az Agena elérését és a dokkolást is hamarabb tervezték, mint az első sikeres randevúnál, ezúttal már 2 keringés alatt létre akarták hozni a találkozást. A dokkolás mint fő célkitűzés mellett másodlagos tervek is voltak, Dave Scott űrsétát kellett volna végezzen, majd az Agena-val összekötve még egy fantomrandevút is terveztek a világűr egy kiválasztott pontjával. A repülésre Deke Slayton a repülő személyzetekért felelős igazgató Neil Armstrong parancsnokot és Dave Scott pilótát jelölte ki. Dave Scott személyében ezen a repülésen debütált a NASA harmadik űrhajós válogatásán kiválasztott űrhajósok, az ún. Új Tizennégyek első képviselője, akiknek jelentős része később a holdutazásokon is szerephez jutott. Az űrhajósok összesen tíz kísérlet részesei lettek volna, köztük katonai kísérleteké is és az első olyan űrsétát is tervezték számukra, ahol nem csak a korábbi kinn tartózkodás, hanem érdemi munka, illetve az arra irányuló kísérletek voltak megcélozva. A startra 1966. március 16-án 11:41:02-kor (16:41:02 UTC) került sor. Előtte az Agena is sikeresen elstartolt és pályára állt, így nem volt akadálya, hogy egy rövid megközelítés után a két űrhajó megtalálja egymást odafenn. A gondosan kiválasztott pályákkal a Gemini lényegében automatikusan megközelítette az Agenát. Armstrong az utolsó 100 kilométeren (102 km-nél a radar jelezte az Agena befogását) irányította a Geminit, amely manőverek végén 46 méterre közelítették meg a célrakétát, ahol is megszüntették a relatív sebességkülönbséget és egy ideig kötelékben repültek. Amikor az irányítás engedélyt adott a dokkolásra, Armstrong nagyon óvatosan, 8 centiméter/másodperces sebességgel megközelítette az Agenát, majd a két űrhajó szilárd kapcsolatban egyesült. Szinte azonnal a világ első sikeres űrdokkolását követően vészhelyzet alakult ki. Az űrhajósok észrevették, hogy az űrhajójuk forogni kezdett a hossztengelye körül. Az irányítás korábbi figyelmeztetése alapján a legénység azt feltételezte, hogy az Agena romolhatott el és ezért a figyelmeztetés alapján jártak el: azonnal leváltak az Agenáról. Ekkor azonban a probléma eszkalálódott, a pörgés elviselhetetlen mértékre gyorsult, elérte a másodpercenkénti egy fordulatot. Kiderült, hogy mégsem az Agena a hibás, hanem maga a Gemini űrhajó. A két űrhajós életveszélybe került (a pörgés miatt szédülés és látászavarok jelentkeztek náluk és a folyamat végén akár meg is halhattak volna), ám végül Armstrong rendkívüli lélekjelenléttel, az elsődleges kormányrendszer lekapcsolásával és egy másik, csak a légköri visszatérésre tartogatott kormányrendszer aktiválásával elhárította a vészhelyzetet. A két kormányrendszer közötti váltás azonban azt jelentette, hogy a repülést muszáj megszakítani és a lehető leggyorsabban le kell szállnia az űrhajónak. A hatodik keringésben végül az eredetileg tervezett Atlanti-óceán helyett a Csendes-óceánon kényszerleszállt az űrhajó Japán közelében, ahol az addigra odarendelt mentőalakulatok rövid idő után kiemelték az űrhajót és utasait. (hu)
|
