| dbo:abstract
|
- A hagyományos kínai írás a kínai írás azon formája, amelyet a Kínai Népköztársaságban, 1958-ban végrehajtott írásreform előtt általánosan használatban volt. Az írásreform a kínai írásban használatos írásjegyek egyszerűsítését célozta, melynek célja az írástudatlanság felszámolása volt. A kínai írásjegykészlet mintegy 80%-át érintette az egyszerűsítés, és az így létrehozott, formailag egyszerűbb írásrendszert nevezték el egyszerűsített írásnak csien-ti-ce- (jiantizi)nek, 簡體字 / 简体字), az ezt megelőző, összetettebb struktúrájú, több grafikai elemmel kialakított írásjegyek rendszerét pedig – retronímiával – „hagyományos írásnak” (lásd átírási segédlet). Magyarul gyakran „tradicionális kínai írás” vagy „bonyolult kínai írás” néven is hivatkoznak rá. Az írásjegyek egyszerűsített változatát nemcsak a Kínai Népköztársaságban, hanem Szingapúrban is használják, ugyanakkor Tajvanon, Hongkongban, Makaón, valamint a tengeren túli közösségben körében a mai napig a hagyományos kínai írás jellemző. (hu)
- A hagyományos kínai írás a kínai írás azon formája, amelyet a Kínai Népköztársaságban, 1958-ban végrehajtott írásreform előtt általánosan használatban volt. Az írásreform a kínai írásban használatos írásjegyek egyszerűsítését célozta, melynek célja az írástudatlanság felszámolása volt. A kínai írásjegykészlet mintegy 80%-át érintette az egyszerűsítés, és az így létrehozott, formailag egyszerűbb írásrendszert nevezték el egyszerűsített írásnak csien-ti-ce- (jiantizi)nek, 簡體字 / 简体字), az ezt megelőző, összetettebb struktúrájú, több grafikai elemmel kialakított írásjegyek rendszerét pedig – retronímiával – „hagyományos írásnak” (lásd átírási segédlet). Magyarul gyakran „tradicionális kínai írás” vagy „bonyolult kínai írás” néven is hivatkoznak rá. Az írásjegyek egyszerűsített változatát nemcsak a Kínai Népköztársaságban, hanem Szingapúrban is használják, ugyanakkor Tajvanon, Hongkongban, Makaón, valamint a tengeren túli közösségben körében a mai napig a hagyományos kínai írás jellemző. (hu)
|
